HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46401

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2018-05-01

Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IX

Most újra belépek gyermeki énemmel az Árvaház kapuján, átélni azokat az éveket. Nehéz szétválasztani az árnyéktól a fényt, nem is lehet. Hiába akarom az árnyékot megvilágítani, az örökké árnyék marad.
Ilka néni vitt el a református árvaházba. A nagytiszteletű pap már megbeszélte a vezető diakonissza testvérrel, hogy visznek. Csodálkozással figyeltem a hosszú szürke ruhában sürgölődő testvéreket, fejükön a szürke fityula eltakarta a hajukat. Azóta nem szeretem a szürke színt. Vasárnap sokkal színesebbnek, szépnek láttam őket, feketében, fehér fityulában.
Az első vacsorám meglepő volt. Hosszú asztalnál két oldalt mi gyerekek, a fő helyen Zsuzsanna testvér ült. Az asztal végében még hat diakonissza foglalt helyet. Nagy kék zománcos csészében kiosztották mindenkinek a tejet, gyakrabban kávét, kakaót. A csésze aljára ülepedett sűrű masszát - ami, mint a gipsz olyan volt - felkeverve sem tudtam meginni. Ez nem volt igazi tej, porból készült, melyeket zsákokban tároltak a kamrában. A másik étel, amit nem tudtam megenni az a zabpehely volt, ragadt a számban, mint Juliska néni gombóca. Ilyenkor attól féltem, hogy megfulladok. Ezeken kívül mindent megettem válogatás nélkül. Jó étvágyam volt és sokat ettem, de nem látszott rajtam, sovány voltam és sápadt. Az orvos levegőváltozást javasolt, így kerültem egy egész téli hónapra mátraházai református üdülőbe. Nem kellett iskolába sem menni, később bepótoltam a hiányzó ismereteket. Nagyon jól éreztem magam, egy kicsit felszabadultan, egy kicsit vidámabban teltek a napok. Sokat sétáltunk az erdőben, a nagy hóban hógolyóztunk, játszottunk. Délután pihenés, azután mentünk gallyakat szedegetni. Cserépkályha fűtötte be az ebédlőt, kellett is a sok fa, mert hidegek voltak a nappalok is, nem csak az éjszakák.

*

Aki félárva volt, azt nyáron hazavitték, akinek nem volt senkije, az maradt. Ilyenkor minden héten egy öreg nénike jelent meg fekete ruhában, mint egy fekete madárka. Kint ült az udvaron, bevilágított szomorú szemébe kíváncsian a Nap, hogy mit keres itt. Én sem értettem. A mogyoróbokorból lesve megláttam, hogy egy kis papírzacskót osztogat a többieknek, benne pár szem cukorka, keksz. Figyeltem sóváran. Amikor észrevett, csontos kis ujjával magához intett. Elmondtam neki, hogy nekem sincs senkim. Megígérte, hogy a következő vasárnap nekem is hoz egy kis ajándékot. De nem volt következő, soha többé. Képzeletemben elrepült az ajándékaival, mint az a fekete madár, aki a mogyoróbokorról figyelt bennünket.
Csak iskoláskorúak voltak az árvaházban, hat éves kortól tizenöt éves korig. Nehezen viseltem a gyerekek hízelgő tülekedését. Például a ruhákért szinte közelharc folyt, hogy kié legyen a szebb. Nem volt egyenruhánk. Valószínűleg jó emberek adományával volt tele a szekrény. A szombati fürdés után Erzsébet testvér az ágyakra tette mindenkinek a tisztaruhát. Akik kuncsorogtak nála, meg is kapták a legszebb ruhákat. Én azt vettem fel minden alkalomkor, amit az ágyamra tett. Így történt egy tavasziasan meleg reggelen is, amikor felvonulásra készülődtünk április negyedikén. Mindenki fehér blúzt és sötétkék szoknyát kapott, azt vette fel, csak nekem jutott barna. Már a kapuban zajosan sorakoztunk, amikor Zsuzsanna testvér a pelerin alatt valamit szorongatva felém fordult. Szikrázva kérdezte, hogy miért van rajtam barna szoknya. Meg sem várta a válaszomat, hozzám vágott egy sötétkéket, hogy azonnal vegyem fel. Nem hinném, hogy ez az én bűnöm lett volna, de attól kezdve, meg lettem bélyegezve, hogy konok, engedetlen gyermek vagyok. Ha nem kértem alázatosan valamit, pálca járt érte. Nagyon tudott csípni az a fehér bot, ha a tenyeremben táncolt, vagy a lábam szárán, amikor nem térdeltem le bocsánatot kérni. Képtelen voltam erre a módszerre megnyílni. A mindennapi ima közben éreztem csak Isten jelenlétét, neki nyíltam, mint kaktuszvirága a tüskék között.

*

Külön fejezetet érdemel emlékeim között a Karácsony. Hiába keresem, kutatom ennyi év után a fát, gyönyörűen csillogó díszeit, ahol megláthatnám magam, nincs sehol.
A református árvaház puritán egyszerűségében nevelő diakonissza testvérek szürke ruhái suhogtak. Nem tudom színessé varázsolni ennyi év után sem a múlt emlékeit. A karácsonyfa elérhetetlen ajándékát magába zárta a sötét sarok, ahol a fa állt. Az imák között fel - felcsillant a remény fantáziám világából. Képzeletem sóvárgása elhozta nekem a lehetetlent is. A hóesésben ott volt a zsoltárok felszabadult öröme. Hallgattam a melódiát, ami már ott bukdácsolt az olvadt hó sarában, mint a labda, ahogy vidáman pattog. Az Istentől nekem ekkor a képzelet volt a legnagyobb ajándék. Erősen hittem, mindent elhittem gyermeki áhítattal.
Nem emlékszem, Szenteste az imádságok után, honnan került elő az ajándék és mi volt az, arra viszont élesen emlékszem, hogy Zsuzsanna testvérnek kézcsókkal kellett azt megköszönni. Nem lett volna semmi baj, ha elégedett lett volna egy köszönömmel, de megrémített csúnya ráncos keze. Szeretet nélküli szemében, nem is tudom hány év szürkesége homályosodott. Biztos voltam benne, hogy ő nem is volt gyerek, pedig sokszor mondogatta. Megállt a levegőben a szándék. Minden erőmet összeszedtem, de nem tudtam az ajándékért sem azt a csókot rálehelni a kezére. Csókom nem is volt, senkitől nem kaptam, így hát nem is osztogattam. Tudtam, hogy makacs, önfejű gyereknek tart. Azt azért nem gondoltam, hogy ezért pálca jár, az a negyven centiméteres bot, ami a tenyeremben végezte kegyetlen táncát. Mi volt abban a kis csomagban nem tudom, akkor nem is érdekelt. A többiek boldogan bontogatták a kézcsókért kapott ajándékaikat.


Folytatás köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-08 16:59:08

válasz efmatild (2018-05-08 14:59:54) üzenetére

Kedves Matid!

Feledhetetlen volt Mátraházán az az egy hónap. Már évek óta járok az asztmámmal Kékestetőre. Ellátogattam többször is Mátraházára, egy kicsit más lett, egy kicsit szebb lett, de jó volt visszaemlékezni.

Szeretettel: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
409
Időpont: 2018-05-08 14:59:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Az árvaházi életed is nagyon szomorú, holott azt várná az olvasó, hogy ott a diakonisszák lelki jósága, nevelése enyhítést ad az ott élőknek. Talán megvan a magyarázat, hogy nekik nincs saját gyerekük, így némelyikük még a mostohaszülőnél is mostohább. Örömmel olvastam, hogy a mátraházi református üdülőben az az egy hónap feledtette Veled a nehéz sorsod.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-07 11:04:33

válasz Finta Kata (2018-05-04 18:38:26) üzenetére
Drága Kata!

Egy diakonisza testvér volt csupán aki szeretett és én is Őt, most is szeretettel gondolok rá.

Ölellek: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11763
Időpont: 2018-05-04 18:38:26

Icuka, drága!
Megint egy borzasztó eset, amit elhiszem, hogy sohasem lehetett elfeledned. Azt azonban sohasem
tudom elfeledni, hogy bármelyik egyházban olyan lények foglalkozzanak gyermekekkel, akik ilyen
gonoszságot képesek voltak nekik tenni, a szeretet helyett... ráadásul éppen karácsonykor, amikor, amikor az árva gyerekek szeretetet várnának...
Tudom, hasonlókat már máskor is olvastam, nem egyedi eset...
Még mit kellett elviselned, várom a következő részt.
Szeretettel olvastam.
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-04 09:12:31

válasz Kőműves Ida (2018-05-03 15:59:36) üzenetére
Drága Ida!

Nem éreztem magam egy percig sem jól az árvaházban. Sajnos nem tudtam mit tenni, csak éltem, reméltem, hogy túlélem.
Köszönöm, hogy olvasol.

Szeretettel ölellek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5342
Időpont: 2018-05-03 15:59:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica!

Megint meghatottál. Bizony, az ajándék, csak akkor ajándék, ha nem kérnek semmit viszonzásul. A Te esetedben a kézcsók már túl magas ár volt. Ilyen magatartást, árva gyerekekkel szemben?!... Lelketlenség! Bevallom őszintén, olykor nyelem a könnyeimet...
Jövök a további részletekért is.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-02 11:38:03

válasz Bödön (2018-05-02 08:00:28) üzenetére
Kedves Laci!

Bizony, hogy nem volt könnyű, főleg nekem aki szeretett volna szabadon élni, de az ábrándjaimnak sem lett helye ebben a zárt, szigorú világban.

Szeretettel láttalak: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-02 11:34:22

válasz T. Pandur Judit (2018-05-01 21:01:07) üzenetére
Kedves Judit!

Ezeket az Írországi történeteket nem hallottam, talán jobb is, vagy még is rémlik?
Sajnos nem volt a diakoniszáknak nevelési képesítésük, talán némelyiküknek lelkük sem, nem törődtek azzal, hogy mi mit érzünk, Olyanok voltak, mintha felsőbb rendű lények lettek volna...felettünk.

Örülök és köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel láttalak: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7888
Időpont: 2018-05-02 08:00:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica! Az Árvaházban töltött szomorú gyermekkor leírása, a sok apró részlet, Zsuzsanna nővér szigorú szeretetlensége nagyon hatásos ebben az epizódban. Kézcsók a karácsonyi ajándékért? Hej, nem lehetett könnyű így élni a kis Icának! Szeretettel olvasom! -én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4611
Időpont: 2018-05-01 21:01:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Az árvaházi emlékeid bennem felidézték Írország szégyenét, az iszonyatos Magdolna nővéreket.
Szörnyű dolog, hogy a vallásnak ilyen beteglelkű, szemellenzős képviselői voltak, és vannak.
Magyarországon ugyan nem tártak fel cipős dobozba eltemetett, szennyvíz aknába dobott több ezer gyerek tömegsírját, mint Írországban, de itt is felesleges rossznak tekintették az árvákat.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6917
Időpont: 2018-05-01 17:50:45

válasz F János (2018-05-01 17:35:44) üzenetére
Kedves János!

Valóban, nem is volt színes, inkább szürkeségében szomorú.
Köszönöm az olvasásod.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
525
Időpont: 2018-05-01 17:35:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Ebben a részben leírtad gyermekkorodat egyetlen mondatba sűrítve: "Nem tudom színessé varázsolni ennyi év után sem a múlt emlékeit." Nagyon szomorú, de az eddig olvasottakból látom, hogy ez a nagy igazság.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A hibáid lásd be, vagy kérdezz című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Hazudhatnám… címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...HK I/1. címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) 35b. SZONETTKOSZORÚ - Szép az élet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/8. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) 35a. SZONETTKOSZORÚ - Szép az élet című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A hibáid lásd be, vagy kérdezz címmel

Bálint István alkotást töltött fel Május címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Tovább álmodom című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Fény remény címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Térköz címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel 35b. SZONETTKOSZORÚ - Szép az élet címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 35a. SZONETTKOSZORÚ - Szép az élet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)