HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 46658

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsenálFeltöltés dátuma: 2018-05-04

Lejtő széle III.

Zavaros álmai voltak. Jutka néni férje utána jött Ajkára, és az üveggyárban, a munkaügyi osztályon érdeklődött felőle. A mukaügyes pedig megadta neki a Kossuth utcai címet, és ő langaléta termetével a kapu előtt várta, hogy Zoltán kijöjjön.
Miután felébredt megnyugvással konstatálta, hogy csak álmodta az egészet. Azért miután kilépett a kapun, önkéntelenül is körülkémlelt.
Az emeletes házak felé indult. Úgy sejtette arra lehet az orvosi rendelő. Sejtése helyesnek bizonyult, ugyanis az épülettömbök közelébe érve megkérdezett egy járókelőt, aki útbaigazította, miszerint a következő sarkon találja a rendelőt. Csak páran voltak a rendelőben, úgyhogy hamar sorba került. A lepecsételt igazolással visszament az üveggyárba, ahol még a délelőtt folyamán meg is történt a felvétele. A munkaügyes még elmondta, hogy négy forintos órabérrel tudja felvenni. Ez az összeg, amennyiben meg lesznek elégedve a munkájával, pár hónap után emelkedhet. Fizetést havonta kétszer kap, 27. én előleget, 12. én pedig elszámolást.
A raktárban munkaruhát, bakancsot kapott, majd elküldték a művezetői irodába. Az irodában egy középkorú mogorva nő ült egy megviselt íróasztal mögött és egy nagy kupac irat között böngészett. Zoltán elmondta, hogy új felvételis és a szemben levő raktárból ide küldték.
- Milyen minőségben vették fel, mit fog dolgozni? Érdeklődött a mogorva nő.
- Behordónak vettek fel, bár nem tudom, hogy az mit takar. A nő megnézte az átvett felvételi lapját.
- Reggel hatra itt jelentkezzen, mondta. - Pilcz művezetőt keresse. A munkaruhájával pedig menjen a szemközti öltözőbe, ott majd kap szekrényt, ahová beteheti, tette még hozzá, majd kikísérte az ajtóig és megmutatta az öltözőt.
Jó nagy helység volt az öltöző. Több sorban, ütött kopott fém öltözőszekrények, a helység végében pedig egy szintén tekintélyes méretű tusoló. Verejték, szappan, és fertőtlenítő szagának egyvelege töltötte be a helységet.
Alacsony termetű, vézna, kissé púpos, de kedélyes és érdeklődő volt az öltözőőr, rögtön keresett egy üres öltözőszekrényt, amelybe elhelyezhette a kapott munkaruhát és bakancsot, valamint adott egy lakatot is két kulccsal, amivel lezárhatta a szekrényt.
Délután egy óra volt mikor kiment a gyárból.
Albérlete felé tartott. A kapun belépve Ferikémet látta a lugas alatti padon üldögélve.
- Jó napot fiatalúr, üdvözölte Ferikém, a Tőle megszokottól eltérően, csendes visszafogott hangon.
- Tercsi néni szunyókál, intett fejével a ház felé. Zoltán melléje telepedett.
- Felvettek az üveggyárba, mondta. Egész délelőtt azt intéztem.
- Holnaptól ott fogok dolgozni.
- És a barátját hol hagyta? Érdeklődött Ferikém Andris után.
- Ő hazautazott egy igazolványért, amit otthon felejtett.
- De az is lehet, hogy nem is jön vissza. Buggyant ki belőle. Ferikém megértően bólogatott.
- Nem jó egyedül, mondta.
- Én itt lakom a szomszédban. Idős édesanyámmal élek. Gyakran itt vagyok Tercsi néninél, segítek neki ebben-abban, amit épp kell.
- Azt hiszem eszek egy keveset, még nem is ebédeltem, állt fel Zoltán, és készült bemenni a szobájába.
- Hozza ide az ebédjét, ajánlotta Ferikém, itt kellemes az idő a lugas árnyékában. Jobb, mint odabenn az üres szobában.
Úgy is lett. Zoltán kihozta a megmaradt előző napi reggelit. Kenyér, némi felvágott és egy kevés disznósajt volt a maradék. Kiterítette az asztalra és nekilátott.
- Jó másnapos már a kenyér, jegyezte meg Ferikém.
- Az, elfelejtettem frisset venni, de most már nem megyek frissért, jó lesz ez is.
- Jó fogaim vannak, majd elrágom, meg aztán spórolnom is kell, kevés a pénzem. És elkezdte tömni magába ami előtte volt. Ferikém meg figyelte.
Másnap hatkor bekopogott a művezetői irodába. Három férfi volt bent, a tegnapi hölgyet nem látta.
- Jó reggelt, köszönt, Pilcz művezetőt keresem.
- Tán Te vagy az új behordó fiú? Fordult felé az egyikük.
- Igen én vagyok, válaszolta.
-9-

- És így akarsz dolgozni? - Munkaruhát nem kaptál.
- De igen, kapott észbe, csak elfelejtettem átöltözni, vallotta be.
- No, jól van, dolgozhatsz így is, de holnap öltözz át. - Most pedig gyere velem, megmutatom a munkahelyed, és, hogy mit kell dolgoznod.
Nagydarab középkorú ember volt a művezető, olyan iramban lépkedett, hogy alig győzte követni. Hosszú földszintes, ám magas épülethez értek. Elején magas megviselt deszkakapu, amin akár teherautók is beférhettek. A nagykapuba, egy kisebb, ugyancsak deszkákból kialakított gyalogos bejáró.
Ezen lépett be a művezető, Zoltán pedig követte. A kapun belül hatalmas, több száz négyzetméteres tér, töredezett beton padlózattal, benne három kör alakú kemence, mindegyik körül deszkából ácsolt dobogó. Minden kemencén több négyszög alakú nyílás, amelyekből izzó vöröses fény sütött ki, mintha tűz égne bennük. A kemencék körül emberek és hőség. A középső kemencénél álltak meg.
- Orsós, kiáltotta túl a zajt a művezető. Egy bozontos hajú, felsőtestén teljesen kigombolt inget viselő középkorú cigányember jött a kemencét körülvevő dobogó szélére, kezében egy vékony vascsövet mozgatva.
- Mondja főnök, nézett várakozón a művezetőre.
- Itt ez a srác, Zoltánnak hívják, ő az új behordód, figyelj rá, ne legyen gond, aztán hátat fordított és otthagyott bennünket. Orsós végigmért, majd lekiáltott a dobogó előtt ülő fiúra.
- Hallottad Pista, elmondod a fiú dolgát. Majd megfordult és elindult a dobogón a kemence nyílása felé. Pista egy kis faszéken ült, előtte fa asztal, ami valamivel alacsonyabb volt a kemencéket körülvevő dobogónál, az asztal mellett két vödör tele vízzel. Az asztalon különböző szerszámok, mellette egy fémlapon, ami szintén az asztalhoz volt erősítve, olyan talpas poharak, amelyek peremén cikk-cakkos törésvonal. Pista végigmérte, aztán felkapott egy fanyelű, kétágú fém villában végződő szerszámot, a villát az asztalon levő egyik talpas pohár szárába csúsztatta, majd poharastól Zoltán kezébe adta.
- Oda kell vinni a hűtőszalagra, ahová a többiek is viszik. Zoltán átvette a szerszámot a pohárral, és elindult a hűtőszalag felé. Nagy volt a forgalom a hűtőszalag körül, ugyanis mind a három kemencéből oda hordták a vele megközelítően azonos korú fiúk a kemencéknél készült talpas poharakat vagy egyéb üvegtárgyakat. A hűtőszalag, egy oldalain fémmel körbezárt alagút szerűség volt, amelyben egy folytonosan mozgó fémlapra kellet helyezni az elkészült termékeket. A mozgó fémlap elejét alulról jól látható lángnyelvek melegítették a végén pedig, mint azt Zoltán később megtudta, a mindenkori külső hőmérsékletnek megfelelőre hűltek az üvegtermékek. Zoltán a többiektől megfigyeltek szerint ráhelyezte a folyamatosan mozgó szalagra az általa hozott terméket, aztán fordult vissza Pista asztalához, ahol a többi elhordásra váró termék várta.
Pont akkor ért oda Orsós is a dobogón. Vascsöve egyik végét a száján tartva, másig végét, amelyen egy jókora izzó valami fityegett, amelyet folyamatosan mozgatva, Pista asztalán egy odakészített két részből álló nedves fa szerszámba, továbbra is folyamatos körkörös mozgásba tartva belehelyezett, amit aztán Pista összezárt. A szerszámból kiálló részt pedig egy vizes szintén fa szerszámmal megérintette, mire az izzó rész nagy sistergéssel levált a vascsőről. Ezután Orsós ment vissza a kemencéhez, Pista pedig pár percet várva szétnyitotta a szerszámot és asztalán ott maradt egy megdermedt ám még izzó, talpas pohár szerű valami, amit egy szerszámmal a fém lapra helyezett, és ezt a valamit, terméket, kellett Zoltánnak a hűtőszalagra vinnie. Ebből állt a munkája. Ha gyorsan mozgott megvárhatta és láthatta hogyan készül a következő darab, ha lassabban mozgott feltorlódott a fémlapon az elhordani való. Ilyenkor Orsós leordított Pistának,
- Mi a lófasz van veletek, mozgasd a fiúdat vagy szétrúgom a segged. Pista ilyenkor Zoltánt buzdította.
- Mozogj má gyorsabban, baszki, üvöltött rá, de arckifejezésén látszott, hogy hangoskodásával leginkább Orsósnak tetszeleg.
Egy két óra elteltével Zoltán már otthonosan mozgott Pista asztala és a hűtőszalag között. Oly annyira, hogy időnként jutott ideje megfigyelni Orsós dobogón történő tevékenységét a vascsővel.
Megfigyelte, hogy az általa vascsőnek gondolt valami, egy fúvócsőnek nevezett, belül üreges,fölső felén fával burkolt, a faburkolatból három-négy centiméter hosszan kinyúló nyolc-tíz milliméter
-10-

átmérőjű réz fúvóka, a körkörös cső másik, alsó végén pedig három négy centiméter átmérőjű peremmel rendelkező szerszám.
Az egész cső mintegy másfél méter hosszú, és mintegy húsz - harminc milliméter átmérőjű. Zoltán megfigyelte, hogy kezdésnek Orsós a fúvócsövet a kemencében fortyogó üvegbe érintve, onnan egy
pinponglabda nagyságú mennyiséget kimerve, szerszámát állandó mozgásban tartva, nehogy a kimert rész lecseppenjen, a nyélből kiálló fúvókát megfújva, a szerszám végén fityegő üvegcseppből egy üvegbuborék lett, amit Orsós folyamatosan mozgatva és fújva, teniszlabda nagyságúra növesztett,
és amikor a színe vörösről átlátszóra vált és megdermedt, újra a kemencébe mártotta, de most már ökölnyi nagyságú folyékony üveg táncolt szerszáma végén, aminek lecseppenését a szerszám folytonos mozgatásával és bele-bele fújásával akadályozta meg, mindaddig, amíg az üveg elvesztette izzó színét, de még képlékeny állapotban behelyezte Pista által odakészített szerszámba ahol még mindig mozgatva és fújva elnyerte végső formáját.
Zoltán közben fel alá járt a hűtőszalag és Pista asztala között. Nyolc órakor leálltak reggelizni.
Reggeli idejére a hűtőszalagot is leállították, aminek következtében a zaj mérséklődött a csarnokban csak a működő kemencékben sustorgott fortyogott a vörösen izzó folyékony üveg.
A reggelizők egy üzemen kívüli kemence dobogójára, vagy a köré telepedtek, táskájukat vagy ilyen olyan csomagjaikat kibontva láttak hozzá a reggelihez.
Zoltán is letelepedett a közelükbe, de mivel neki nem volt mit kibontania, csak nézelődött, elnézte és hallgatta a többieket.
- Hát te, nem vagy éhes, vagy nem jutott reggeli? Kérdezett felé, a tőle nem messze falatozó Orsós.
- Én már reggeliztem otthon, lódított, úgy szoktam meg, mindig reggelizek mielőtt elindulok.
- És hol van az az otthon, ajkai vagy?
- Nem, csak itt lakom a nagynénémnél a szünidő alatt, otthon nem tudtam elhelyezkedni azért jöttem ide, hogy egy kis pénzt keressek.
- És hol van az igazi otthonod? Hová valósi vagy? Érdeklődött tovább Orsós.
- Bajai vagyok, onnan jöttem.
- Bajai? Meresztette a szemét Orsós, az meg hol a fenében van?
- A Duna mellett, közel a Jugoszláv határhoz. Orsós szaporán bólogatott, bár Zoltán úgy vélte fogalma sincs se a Duna se a Jugoszláv határ hollétéről.
- Aztán visznek-e katonának? Kérdezte egy idősebb szaki a mellette falatozót.
- Nem mondták, csak azt állapították meg, hogy egészségileg megfelelek.
- Mikor én voltam sorozáson, vette vissza a szót Orsós, egy fiatal doktornő vizsgált.
- Maga sokat foglalkozik nőkkel, mondta nekem mosolyogva.
- Hát erre nem volt mit mondanom. Aztán nagy falatot bekapva a térdén heverő elemózsiából, úgy nézett körül a társaságon, mintha a környék összes szemrevaló nője őt üldözné a szerelmével.
- Múltkor voltam a csiszolóba, mondta egy Orsós mellett ülő tele szájjal. Ott sok nő dolgozik, az egyik épp kész kelyheket rakott egy állványon levő dobozba, és ahogy nyújtózkodott, köpenye addig csúszott fel, hogy kilátszott ahol a nőnek a legdrágább, fejtegette.
- Hol a legdrágább szerinted? Kérdezett rá Pista kíváncsian.
- Combtőnél, magyarázta Orsós mellet ülő, egész beleélve magát.
- Tudjátok, ahol a popsi domborulata kezdődik. Néhányan átszellemült arccal helyeslően bólogattak, olyanformán, mintha épp azt vizsgálgatnák, hogy valóban ott-e a legdrágább a nőnek.
- Én is azt tartom a legszebbnek, kontárkodott bele Pista mellett ülő fiú, aki talán a legfiatalabb volt köztük.
- Persze, álmodban, aztán rárántasz a gyíkra mi? Nevetett fel Pista.
- Hülye, tromfolt a fiú belepirulva, amire valamennyien hangos hahotázásra fakadtak.
- Nem szégyen az, mindenki úgy kezdi, morgott egy öreg szaki.
A reggeli befejeztével mindenki ment vissza a dolgára. A műszak végére Zoltán alaposan elfáradt, de fáradságánál is nagyobb volt az éhsége. Tegnap kora-délután óta nem evett. Hazafele menet betért a gyár melletti Közért-be.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/1 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Uram című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősi internet című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) méltóság című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)