Másnap reggel lehullott a hó. Hófehér ruhába burkolózott a föld, a fák is fehér fátylat tűztek a fejükre, némelyiken tűhegyes zúzmara csillogott. Az ablakra jégvirágot rajzolt a fagy. Az ereszen hosszú, csilingelő jégcsapok csimpaszkodtak. Anya segített Zozót overallba és síkesztyűbe bugyolálni, a fejére kötött sapkát, nyakába sálat tett, míg a többiek önállóan öltözködtek. Megigazgatta a ruhájukat, szorosabbra tekerte a meleg, kötött sálat, még a kesztyűt is megcserélte Annán, mert fordítva vette fel. Ezen egy jót kacagtak. Miután anya is gyorsan felöltözött, kimentek a kertbe. Anna gyorsan belefeküdt a puha hóba, csinált egy hóangyalkát, Janka hóvárat épített, Panka pedig anyával hógolyózott. Zozó tenyerébe vett egy kevéske havat, majd gyorsan megnyalta. Anya észrevette, ölbekapta. - Zozó! - nem szabad nyalogatni a havat, mert hideg és megfájdul a torkod! - mondta mosolyogva, de nyomatékosan. Közben szállingózni kezdtek a kövér hópelyhek. Édesanya, építsünk hóembert! - kérte Panka, majd a többiek is ujjongani kezdtek. A konyhából gyorsan kerítettek egy kicsi seprűt, répát, szenet és egy régi, rossz, lyukas lábast. Mind az öten nekiálltak és egy kedvesen mosolygó hóembert építettek a házuk ablaka alá. Anna még a sálját is kölcsönadta neki. Körbeállták és dalra fakadtak: "Betemetett a nagy hó" ...- énekelték. Aztán jókedvvel mentek ebédelni. Délután még kijöttek a kertbe hógolyózni, aztán este siettek lefeküdni. Előtte még nem felejtették el a csizmájukat kitisztítani. Csillogott- villogott, majd az ablakba tették egymás mellé és gyorsan álomba szenderültek. Reggel amikor kinyitották a szemüket és az ablakra pillantottak, örömmel vették észre a csizmájukban a csomagokat. Örömmel bontogatták. Volt benne alma, dió, mogyoró és még Mikuláscsoki is. Szaladtak az anyukájukhoz, hogy elújságolják a hírt. Azon a vasárnapon meggyújtották az első adventi gyertyát is a lilát, ami a hitet jelentette. Édesanya, elmeséled, hogy mit jelent az advent? És mi a jelentése és miért ilyen a gyertyák színe? Igen, elmesélem! - mondta- csak üljetek ide, mellém! - Aztán így is tett. A gyerekek érdeklődéssel hallgatták a történetet. Mesélt nekik Jézusról és karácsonyról is. Aztán minden következő vasárnap meggyújtottak egy-egy újabb gyertyát: a reményt, az örömet és a szeretet gyertyáját. Amikor az utolsót is meggyújtották, már ott állt a sarokban egy gyönyörű, sudár karácsonyfa. - Ó, de szép volt! - Milyen finom az illata! - kiáltott fel meglepetten Anna! Egyszer csak azt vették észre, hogy körbeállták a fát és énekelni kezdtek: "Ezüstfenyő szép sudár...Kiskarácsony, Nagykarácsony..." Közben elkészült az ünnepi vacsora. Miután jóllaktak visszatértek a nappaliba és a meglepetéstől felkiáltottak: - Édesanya, nézd! Ajándékok vannak a fa alatt! Közben édesapa is hazatért a munkából, a gyerekek boldogan ugrottak a nyakába, majd együtt kezdték bontogatni az ajándékokat. Miután jól kijátszották magukat, édesapjuk még elvitte őket szánkózni. Édesanya csak a hangos kacagásukat, önfeledt nevetésüket hallotta.