A felkelő Napnak gyenge fénye lassan terült szét az ébredező tájon. A házunk mellett álló fa egyik ágára egy kis madárka repült rá és vidám dalával köszöntötte a felkelő Napot és minket is. Bogi a kankutyusunk ezt nem hagyta szó, azaz ugatás nélkül. Ugatásba kezdett válaszolva a kis madárkának. Úgy is mondhatnánk, hogy ,,rátercelt" a maga ,,kutyustenor" hangjával. Valóságos ,,énekes párbeszéd" zajlott le közöttük. A duóhoz csatlakozott kicsivel később a másik kutyusunk Buksi a szuka. Ő viszont a maga ,,kutyusszopránjával" bővítette a duót trióvá. A Nap is vidáman kelt fel mintha Ő is hallotta volna ezt a hangversenyt. Ennek a dallamát a résztvevők alkották meg, a ritmusát is Ők szabályozták. Még kotta sem kellett hozzá olyan tökéletesen illett ez az először duó, majd később trió a hajnali hangulatba, Azt hiszem ilyen gyönyörű hajnali ébresztést nem kap minden ember, mert ezt a Természet alkotta meg. A kutyusok és a madárka voltak az előadó ,,művészek" és mi, a feleségem és én a hallgatók. Ráadásul mindezt ingyen és szívből adták szívnek, azaz nekünk a maguk örömére és a mi boldogságunkra is egy kellemes májusi hajnalon.