HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47081

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Reklám

Versek / szonett
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2018-06-14

36a. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek

Ölelkező rímmel készült.

1. Megoldás
Sűrű-nedves a sötétség a mélyben
félelmemben reszketek, imádkozom,
Égre tekintve egyre azt kutatom,
vajon mikor lesz vége a sötétnek.

Sötét éjjel körbe-körbe járkálok,
jó lenne már pihenni, fájdalom
fejemet hol hajthatom le, nem tudom,
a kiutat keresem, csak bolyongok,

nyitott szemmel keresem a megoldást.
Késő este, ha fölkel a telihold,
agyamban nem gyúl ki fény, elfáradt.
Nem alszom, de lehunyom a szemem,

a megoldást keresem, de nem lelem,
bármerre nézek, meresztgetem szemem.

2.
Bármerre nézek, meresztem a szemem,
mindenhol csak labirintus előttem...
belépjek-e rajta? - magamtól kérdem:
hogy létezek', mindegy az a sötétben.

Sötétben nem látok, haladok félve,
bátor vagyok, behunyom a szememet
villanó fények lobognak előttem.
egy fényes táblát látok, a közelben

Tágra nyitom szemem, a táblán fények
rajta nagy betűkkel látom a kérdést -
villogó fénnyel: Megoldást keresed?
Itt van, olvassad! Tovább már ne menjél!

A megoldás nem nehéz, csak annyit tégy,
AZ IGAZ SZERETETBEN HINNI KELL!

3. Hajnalokban kerestelek
Az igaz szeretetben hinni kell!
Elmúlt már a nyár, oly' régen vártalak,
hiába bánat, boldog idők múltak.
Hideg van, sárguló levelek hullnak,

fák hajladoznak, fúj a szél odakünn,
hiába kereslek, fázik a lelkem,
olyan sivár nélküled az életem...
üres szobám, ablakomon harmatcsepp.

Siess hozzám, nekem nagyon hiányzol,
ég derül felettem, ha mellettem vagy,
napsugár ragyog rám, ha jó vagy hozzám.
Kerestelek, de sehol rád nem lelek,

a világot bejárva találtam rád,
ne késlekedjél, melegíts fel engem.

4. Vigasztaló szavak
Ne késlekedjél, melegíts fel engem.
Tőled kedvesem és magamtól kérdem:
reményünket mért adnánk fel könnyen?
A szívem telve irántad részvéttel.

Életünk telve szépséggel, csodával,
nézz körül gondosan, hittel - reménnyel,
meglátod, mindenki fogad örömmel,
göröngyös utadon lépdelsz mosollyal,

utána bánatod örökre marad.
Számodra sorsod örömöt tartogat,
csak vegyed észre, ne figyeld a múltad.
Ha esténként megpihensz, majd magadba'

imáid mondod, szívedben érzed, hogy
érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod!

5. Féltő szeretet
Érdemes élned, higgyed álmod szebb lesz!
Mikor meglátlak, ujjong a lelkem,
mindig jó érzés, ha átölelhetlek,
ha azt akarod, segítek én néked.

Tőled kérem, vigyázz nagyon magadra,
mindig jó ember leszek, nekem hidd el!
Ha nem vigyázol, könnyen becsapnak,
sorsodon elmélkedj, a szép szavaknak

ne higgyél, hiszen mellékvágányra
tettek, s aki eddig hitt, te leszel az
aki rosszul járt, mert becsaptak már.
Ha tiszta a szándékod, jóra társad

buzdítod, akkor se félj ismeretlen
sorsodtól, ami még áll előtted .

6. Reménytelen szerelem
Ne félj sorsodtól, ami előtted áll.
Óh, csak föl ne ébredjen bennem lángja
szerelemnek, mert forró vágy mardossa
a szívem. Ne égjen bennem forró vágy

tüzes lángja: mérge szerelemnek!
Hogy forró vágyam csillapodjon bennem,
addig kedvesem maradj még csendben,
mert boldogan élhetsz itt mellettem...

gyötrelmet és szenvedést hozott nekem
a reménytelen szerelem, mert fogva
tartja lelkem, de a fájdalom nekem
mégis olyan édes érzés... Bár én nem

akarom, hogy a szunnyadó vágyaim
égő-tüzes láng lobogjon énbennem.

7. Felszállni, mint a sólyom!
Égő-tüzes láng lobog énbennem,
mert felszállni szeretnék, fel az Égbe,
akár a sólyom, fel, az öröklétbe,
szárnyaimat kiterjesztve szélesen...

Mért sietnék öröklétbe oda fel?
Ráérünk, ezért kicsit még várni kell.
Sietni sincs miért; mert én azt hiszem,
a Földön is van dolog éppen elég.

Dolog a Földön? A nélkül ezen a
bolygón élnie eddig senkinek sem
lehetett! Ezért mi emberként soha
nyugodtan pihenni eddig nem tudtunk.

Szeretnék pihenni, mert fentről hallom
angyalok dalát, a hívó szózatot.

8.
Hallom az angyalok hívó szózatát,
gyönyörű pengető angyali hárfák
halk zenéjét. A hárfák muzsikáját
hallgatni kellene, mert elfáradtunk.

Hallgatni hárfák csodálatos hangját
csöndben, lehetne élvezni magunkban,
s pihenni is jó lenne... Tudnunk kell, mi
lehet, ha henyélve lustán lazsálunk

csak úgy... Ekként tölteni időt tudom,
biztosan jó érzés, de azt is halljuk,
mi lesz ezután... mi lehet, ha lustán
töltjük az időnket ágyon henyélve...

talán jó érzés. Gondoljuk át gyorsan:
miből él az ember, a földi ember...

9.
Miből él az ember, abból mit szerez
nehéz munkával! Igen, a munkával
keresi javakat a földi ember,
ne feledjük, gyermekeinket abból

tartjuk el, s nálunk a kenyér nem a fán
terem. Mindig legyen család asztalán
friss kenyér, elég étel, ami táplál
és mindenkinek jóérzéssel szolgál,

amit megszerzünk a kemény munkával,
mert a mindennapi létünkhöz fontos
magunk és családunk fenntartására.
A javainkat munkával keressük,

kell az embereknek; így kerüljön
családok asztalára a friss kenyér.

10.
Családok asztalán legyen friss kenyér.
ami erőt ad és táplál bennünket.
A kenyerünket, meg kell munkával
keresni, s aki henyél nem jó ember,

e Földön. Mindenkinek tenni kell
hogy lelkünk, mint sólyom úgy szárnyaljon,
magasba szállva magában, mint madár
repüljön, mert elméje így lesz szabad.

Ahogyan fenn lebegnek madarak az
Égen, felhők közt lesz idő hallgatni
hárfák csodás hangját, ahol angyalok
tálalnak, halk dallamuk zeng nekünk,

étekért nem kell fizetnünk... nem úgy,
mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?

11. Szerelmes vers
Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?
Ha maga körül minden szép és csendes
s amit hőn óhajt, amit nagyon keres,
megtalálja neki legkedvesebbet.

Téged elveszíteni nem akarlak,
képes lennék megküzdeni éretted,
mert ha lánca szerelmünknek elszakad,
a szívem talán meghasad örökre.

Kék szemedet csodálattal bámulom
hűséges szerelmedben elmerengek...
Álmaimban megnyugodni nem tudok,
lehozom a csillagokat az Égről,

arra kérlek: mindörökké légy enyém,
ha távol vagy, megszakad a szívem.

12. Csend

Ha távol vagy, megszakad a szívem,
ha süt a Nap, és bérceken zúg a szél,
mindig jó lenne veled élni kedvesem,
a fényt csak te sugározhatod felém.

Csend ül a szélben és a napfényben,
ha szikrákat szór a zenével felém,
hevesebben ver s lüktet fájó szívem
ha énfelém közeledsz édesem.

Égi tüneményt nézünk minden este,
ragyogó csillag fényében fürödve,
a két kezünket fogva egymás mellett.
Majd együtt hallgatjuk a mély csendet,

kérlek, maradj meg nekem mindörökre,
így élünk majd boldogan, reménykedve.

13. Soha el nem múló
Így élünk majd boldogan, reménykedve,
mint valaha régen, most is szeretlek,
bennem vágyaim éberek, soha nem
tudlak elfeledni. Szerelmesen

öleltelek, s szemembe néztél, vágy
forrón önt el - érzem, hogy szerettél.
Akkor is tudtam én: te vagy örökké
a mindenem, a gyönyör és a vágy,

örökre érzem. Sohase feledek'
úgy szeretlek, lángra lobbant érzelmem.
oly' édesen-fájón, s el nem feledlek.
Amikor megláttalak, s a szemembe

néztél, magadhoz láncoltál. Szeretlek,
hajnalokban csak téged kerestelek...

14. Várom a tavaszt
Magamban gondolkodtam...

V égre-valahára süt a napsugár,
Á lmos délutánnak vége szakad már.
R ánk fér a napsugár világossága,
O rrfújások is elmúlnak hamar!

M árciusban hosszabbak a nappalok!
A mikor már (reméljük) nem lesz fagy,
T udom, mindenki várja a szép tavaszt,
A mikor zöld az erdő és a határ...

V árom én is a szép tavasz jöttét, mert
A bban mindenki higgyen, hogy jó lesz!
S zeretem, mert évszaknak a legszebb!
Z eng a madárdal, éled a természet...

T engerentúlról gólyák visszatérnek!
KISÜTÖTT A NAP, VÁROM A TAVASZ!

15. Mesterszonett: Hajnalokban kerestelek*

Sűrű-nedves a sötétség a mélyben
Bármerre nézek, meresztem a szemem,
Az igaz szeretetben hinni kell!
Ne késlekedjél, melegíts fel engem.

Érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod!
Ne félj sorsodtól, ami előtted áll,
lobog énbennem égő-tüzes láng,
hallom az angyalok hívó szózatát.

Miből él az ember, abból mit szerez.
Családok asztalán legyen friss kenyér.
Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek?
Ha távol vagy, megszakad a szívem,

hajnalokban csak téged kerestelek,
KISÜTÖTT A NAP, ITT A SZÉP TAVASZ!

**-.-**

Mesterszonett utolsó szakasz legutolsó sora rendhagyó, ami belefér az alkotói szabadságba. Koszorú készült: 2014. november 25. Javítva: 2015. április 5.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11977
Időpont: 2018-06-19 12:35:46

válasz Bödön (2018-06-18 08:25:24) üzenetére
Kedves és bátor vagy, kedves Laci, azért mondhatom, hogy nem féltél
elolvasni ezt a hosszú szonettkoszorút. Ez már nálam a harminchatodik,
amit ölelkező rímmel alkottam. A következő ugyanazzal a tartalommal,
de abab rímekkel készült. Utána én is kissé megpihenek. Jól érzékelted,
hogy nem egyszerű, és hogy rengeteg munka van mögötte.
Hála és köszönet, amiért Te nekifogtál és elolvastad:
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11977
Időpont: 2018-06-19 12:28:23

válasz Kőműves Ida (2018-06-17 14:48:13) üzenetére
Ida, drága és kedves vagy, hogy eme hosszú versikémet olvastad.
Nem mondhatom, hogy ezt előteremteni, elkészíteni is komoly munka.
Én megpróbáltam, nektek kell látni, akik olyan bátrak és hosszúságuk
ellenére elolvassák. Sokan ha meglátják a végét, inkább továbbmennek.
Köszönet, hogy te mint egy vitéz, nem sajnáltad idődet. Köszönettel és
szeretettel fogadtam kedves gratulációdat:
Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7981
Időpont: 2018-06-18 08:25:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Szeretem a szonettjeidet! Ebben is mennyi természetes emberi érzést, vágyat mutattál meg. Szeretet, szerelem, munka, megélhetés, család. Egyszerűnek tűnik, természetesnek, de tudom, h nem az, rengeteg munka van mögötte! Szeretettel olvastam: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5552
Időpont: 2018-06-17 14:48:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!

Ebben a szépséges koszorúban megénekelted az egész életet. Nagyon tetszik.
Kitartó, szívós és élménydús munkáidhoz szeretettel gratulálok!

Ida

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nincs helyem a kollekcióban? címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/8 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Létünk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Furcsaságok, fura álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Temetés című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)