Das Veilchen und die Sonne

O goldne Strahlensonne!
Erblühn an deinem Licht
Zu Glanz und hoher Wonne
Denn tausend Blumen nicht?

Wohl nur ein kleines Wellchen
Vergaßest du so ganz,
Auf ein verborgnes Veilchen
Zu gießen deinen Glanz?

Nun hängt so trüb das Köpfchen
Hinein in's junge Grün,
Und ewig Thränentröpfchen
Sieht man im Äuglein glüh'n.

O Sonne, Himmelsblume!
Entsende einen Strahl
Des Kelches Heiligthume
Auf's Veilchen in dem Thal.

Nur einmal sollst du blicken
Herab mit Zauberschein,
Dann wird es frisch sich schmücken
Mit neu verjüngtem Sein.
_______________________________


A nap s az ibolyácska

Ó, színarany a fényed,
Te büszke napsugár,
Miért, hogy kelyhet néked
Ki egy virág se tár?

Feledted, itt lenn várja
Egy kis virág szegény,
A most kelt ibolyácska,
Hogy érje őt a fény?

A zsenge fűbe hajtja
Le sápadt, bús fejét,
Könnycseppek bő patakja
Csillantja szép szemét.

Ó, nap, vagy ég virága,
De ő a völgybe nőtt...
Szent kelyhecskéje várja,
Hogy fényed fesse őt.

Csak egyszer kell lenézned,
Hisz nézésed varázs;
Ékszerré lesz növényed,
S az illat - ráadás!

* * * * *