HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46937

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2018-08-24

A hídon

Ahogy kilépett a kapun, olyan erővel vágta mellbe a szél, hogy a lélegzete is elakadt. Sötétedett. A délutáni forrósághoz képest lehűlt a levegő. Összébb kapta magán a ruhát.
A híd közepén járhatott, amikor eleredt az eső. Sietni kezdett. Mintha lépteket hallott volna maga mögött. Női cipők kopogását, amelyek úgy gyorsultak, ahogy ő szaporázta a lépteit.
-Állj már meg! Nem veszed észre, hogy nem tudsz elhagyni? - hallotta a furcsán ismerős hangot.
-Nem veszed észre, hogy én te vagyok?
Megállt. Épp egy lámpa alatt. Szinte világos volt. Lentről a folyó, a lába alól a nedves járda visszaverték a fényt. Hátranézett, de nem látott senkit.
-Te én... vagyis én te? Mégis mit akarsz tőlem?
A hang kissé gúnyosan visszakérdezett:
-Pontosítsunk! Te mit akarsz magadtól?
Nekidőlt a híd korlátjának. Még jó, hogy nem járt arra senki, különben azt hitték volna, hogy eszement vagy öngyilkosjelölt.
A hang kíméletlenül folytatta:
-A kétségeid vagyok, amiket sosem tudtál tisztázni magadban. Az örökös félelmeid. Az éjszakai álmaidban felbukkanó sérelmek, amiket okoztál, és amiket neked okoztak. A korai árvaságod, a meg nem oldott matekpélda, az elfelejtett verssor a színpadon. A barátaid, akik elmaradoztak, mert a leveleikre sem válaszoltál. Az elhagyott szeretők, és akik téged hagytak el. Lehettél volna jobb feleség, jobb anya.
-Ne!...A gyerekeimben ne bánts! - vágott közbe, és a hang irányába tett egy mozdulatot.
-És a meg nem írt versek? A több mint harminc évig tartó hallgatás? Ez nem fáj? Nem fáj, hogy már nem lehet, ami egykor lehetett volna? Ami lehettél volna? Hogy letelik lassan az időd...
Azon vette észre magát, hogy bőrig ázott, hogy didergett. Lenézett a lomha, nagy folyóra, csábította annak csöndes sötétsége, a nyugalma. Milyen egyszerű is lenne, mint a műtét előtti altatás. Csak annyi, mintha elfújnák a gyertyát. Felemelte a fejét, a híd túloldalán meglátta a bolt fényeit. A boltét, ahová otthonról elindult.
-Úristen! Mindjárt bezár. Kenyér kell meg tej a kisunokának.
És szaladt át a hídon, az esőben, cipelve tovább egyre súlyosabb lelkiismeretét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-09-02 21:41:46

válasz T. Pandur Judit (2018-09-02 12:41:30) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm, hogy elolvastad. Tökéletesen igazad van. A nők legalább annyira érzékenyek a világ dolgaira, mint a férfiak. Nem hinném, hogy tehetség terén is alulmaradnának. Csak mindig van éppen fontosabb...

Üdv: Kati
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4721
Időpont: 2018-09-02 12:41:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!

Nem véletlen, hogy olyan kevés női írót tart számon az emlékezet. Ők is többnyire valamilyen módon ki tudták vonni magukat a női sors terhei alól / a háztartás vezetése, illetve a gyermeknevelés /.
Ritka az a nő aki miután a gyerekeit felnevelte, még érdemben tud foglalkozni az alkotással. Aztán mire belekóstol az írás örömeibe, megszületnek az unokák, akik eltérítik újra az alkotástól.
Sok terv marad megvalósulatlan, sok gondolat leíratlan, sok történet elmondatlan.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-08-27 18:42:59

válasz eferesz (2018-08-27 17:47:09) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Én köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv: Kati
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2527
Időpont: 2018-08-27 17:47:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!
Köszönöm, és ha még nem mondtam volna: KÖSZÖNÖM!!!
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-08-27 11:35:02

válasz black eagle (2018-08-27 07:56:00) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm, hogy elolvastad. Minél idősebb az ember, annál több elvégezetlen dolgot vesz észre maga körül.
Üdv: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1320
Időpont: 2018-08-27 07:56:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

"...nem fáj, ami nincs ott, ami nem is volt.
Csak az kínoz, ami lehetett volna..."
Azt hiszem, a legtöbbünk számára aktuális gondolatot dolgoztál fel írásodban. Nagyon kevés embernek sikerül úgy az élete, hogy azt jelenthesse ki: ha újrakezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna. (És valószínűleg azért talán ők is lódítanának kicsit.)
Tetszett az írásod.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-08-25 22:18:07

válasz oroszlán (2018-08-25 22:03:04) üzenetére
Köszönöm Ica!
Bizony nagyon telik az idő. A kétségek meg csak gyötrik az embert.
Üdv: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7102
Időpont: 2018-08-25 22:03:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Az ember mindig elégedetlen, legfőképpen a sorsával, az elmulasztott lehetőségekek kihagyása, hogy mi lett volna ha...Felesleges! Igyekezni kell bepótolni... persze lehetetlen.
Nem találom a szavakat...el kell fogadni, ha nem tudunk változtatni vagy nincs lehetőség rá...nagyon fogy az idő!
Szeretettel gratulálok a témához: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-08-25 21:48:01

válasz zsarátnok (2018-08-25 16:23:22) üzenetére
Kedves István! Az ember sokszor elégedetlen önmagával. Főleg, ha már jócskán túl van élete delén. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
387
Időpont: 2018-08-25 21:45:08

válasz Haász Irén (2018-08-25 16:06:25) üzenetére
Kedves Irén! Köszönöm, hogy elolvastad. Sokszor van olyan érzésem, hogy még adós vagyok valamivel.
Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
152
Időpont: 2018-08-25 16:23:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Fontos kérdéseket tettél fel "magadnak" írásodban. A gondolkodó ember - legalábbis azt hiszem - egész életében a megfelelő válaszokat keresi.

Üdv: István
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3292
Időpont: 2018-08-25 16:06:25

Szívesen olvastam. Vannak ilyen percek az ember életében, mogorva napokon még inkább...

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Útinapló V. Harmadik nap – délután címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) Fény remény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Megérinthetlek-e valaha 18+ című alkotáshoz

horge alkotást töltött fel Bolondok merengése címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Piramis címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/8 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A függöny 8/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)