HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-02-15

HB kalandjai:Tél Hava Óceán Hulláma

TÉL HAVA ÓCEÁN HULLÁMA


Azok a telek, amelyekről mostanában mesélek majdnem olyan egyformák voltak, mint hajdan a nyarak. Semmi nem változott soha, a hó, a hegyek, a vendégek és mi magunk is, ugyanolyanok voltunk évről évre. Az éppen folyamatban lévő telet össze lehetett téveszteni az előzővel, s mindkettőt a következővel. Időtlenséget sugároztak magukból, a maguk láthatatlan, érzékelhetetlen módján, ahogy teltek, történések nélküli történéssel. Olyan volt az egész, mint az óceán. Az egyes hullámok megtörténnek, látja őket az ember feltornyosulni, vicsorogva habzani, majd a sziklafalnak vágódni és szétporlani, de maga az óceán nem történik meg, csak van.
Mi, emberek voltunk a hullámok, és a cselekedeteink: amit tettünk, amit nem tettünk, -s a tenger az idő, mely attól függetlenül létezett /nem mondom, hogy folyt, mert mi az, hogy "folyik"/, hogy tél volt-e, vagy nyár. A hullám persze nem valószínű, hogy azt képzeli magáról, ő maga a tenger, de ha netán képzelné, abban is lenne egy cseppnyi igazság, ha jól belegondolunk. Ember és hullám. Milyen kifejező párhuzam. Létezik, cselekszik, történik vele valami. Elporlad, s feltámad új erővel. S bár minden hullám egyformának tűnik, ha az ember távolról, a nagy víz széléről nézi, mégis mennyire különböznek egymástól a hullámok, testközelben, úszás közben például.
Az emberek és cselekedeteik pont olyan különbözőségeket mutatnak, mint a hullámok. Egyesek forró teát isznak a nap végén a TRI STUDNICKI-ban, mások sört, annak ellenére, hogy szeles, hideg kinn az este, s a félig befagyott patak csobogásán túl fázósan rázkódnak a magas fenyők.
Hej, ha a hullámok mélyére látnánk, vagy az emberi cselekedetek mögé!
Miért kötekedik például Komáromi a helybéli favágókkal?
Mert kötekedik, azt látom. Hátra-hátra fordul székén a kandalló mellett, átható pillantással fixíroz egy kornyadt bajszút, aztán visszafordul hozzánk, éles, fejhangon nevet és folytatja Hámori Bandi szapulását, a témát, mellyel jó ideje már az én figyelmemnek kedveskedik. Én sört iszom, ő rumos teát. Odaát a túlsó sarokban a favágók vodkát.
-Tudod mit tett a testvéred? -hajol bele az arcomba, és hatásvadászó szünetet tart. Völgye doktor kaján élvezettel nézi, ő imádja a Hámori Bandi történeteit, előre dörzsöli a kezét, azon, amit hallani fog. Agneska körbe jár a tálcával, lepakolja az italokat, elhaladtában rám néz, én vissza őrá. Nem válaszolok Komáromi kérdésére, szükségtelen, tudom, ha akarom, ha nem, el fogja mondani.
-Elhíresztelte a hegyen, hogy ő a főnökünk. Mindenki rajtam röhög, az összes kollegák, a síoktatók. Ez a ti főnökötök? -kérdezik tőlem. Ez a részeges, korhely alak? Aki 2000 métertől tengerszintig minden Hostinecbe bekötött szemmel odatalál? Aki támolyogva sízik, s a felvonónál, a sorban lesmárolja a német csajokat?
Komáromi hangja betölti a vendéglő korlátozott terét, elzúg a kockás abroszokkal terített asztalok felett. Túloldalt a favágók összesúgnak-búgnak. Drámai feszültség van a levegőben, de csak én érzem, s talán Agneska, aki ismét a mi asztalunk felé tart, s megint rám pillant. Akit a sítanár szid az nincs a körünkben, ki tudja, hol kavar éppen Hámori?
Komáromi megfordul, nevet, fixírozza a favágókat. És, akkor bekövetkezik, aminek be kell következnie: egy széles vállú, tagbaszakadt alak felemelkedik, kinyújtja a kezét, és így szól: "a tűzre kellene téged tenni kisapám"
A szavakat persze, nem értjük, de a gesztus, ahogy rámutat előbb Komáromira, aztán a kandallóra mindent elmond.
Magam sem tudom, mit teszek, hiszen hát az emberek, s hullámok belső természetét feltérképezni hiábavaló kísérlet, -visszaszólok: "téged kéne tűzre vetni, bizony ám".
Miért szóltam közbe? Miért vettem védelmembe Komáromit, aki annyi borsot tört az orrom alá?
Ha nem szólok, talán elsimul az ügy. A favágó megnyugszik, visszaül a helyére, és iszik még egy vodkát. Komáromi folytatja Hámori becsmérlését, s Agneska kihoz egy újabb tálca italt. Ha a hullám nem csapódik neki egyenesen a bárka oldalának, hanem ferdén elhalad előtte, talán...talán megússzák az utasok.
Az, az ember megkerülte az asztalt, és súlyos léptekkel átjött hozzánk. Két kollegája követte, elszánt képükön a közelgő összecsapás előszele suhant át.
Komáromi kikapta a piszkafát a kandallóból, én a mellettem lévő üres szék támláját ragadtam meg. Egy pillanatra minden mozgás állóképpé merevedett, és olyan csend lett, hogy behallatszott kintről a szél zúgása, és a szél zúgásán túl a jeges partoldalak között elfutó patak kristálytiszta csilingelése.
Agneska termett ott, ő volt az egyedüli mozgó, a mozdulatlanságban. Odaállt a favágó elé, két tenyerét nekifeszítette széles mellkasának. A szlovák medvekarjával eltolta maga elől a kicsi asszonyt. Már csak egyetlen pillanat kellett, hogy a tűz fellángoljon. Ám ekkor nyílt az ajtó és Hámori Bandi lépett be a helyiségbe, kedélyesen, vastagon, egy német nőt vonszolva magával. Egyetlen pillanat alatt felmérte a helyzetet, és már szólt is, megnyugtató hangon, a favágó anyanyelvén, ékes szlováksággal. Két perc alatt tisztázott mindent. Elmondta, az ő nagyapja is szlovák volt, erről a vidékről származott, gyermekkorának nyarait itt töltötte a hegyek között, és, hogy félig-meddig mi is szlovákok vagyunk, mert az ő barátai vagyunk és ő tiszteletbeli szlováknak fogadott bennünket, csak nem fog két jó szlovák holmi apróságok miatt egymásnak esni?

Az este hátralévő része békességben telet el. Az egyetlen zavaró körülmény az volt, hogy Hámori Bandi mindvégig kitartó precizitással csókolózott a német lánnyal, míg mi, többiek, partner nélkül, ilyesmit nem tehettünk. A számlát én fizettem aznap este, árulkodóan nagy borravalót hagytam Agneska tálcáján, amit ő, odavetett, hálás pillantással honorált.
Hazafelé tartván a közeli faluba, az országúton Komáromi mellém sodródott.
-Figyelj csak, komám, -mondta reszelős, kellemetlen hangon, -nem tudom, hogy intézed el, a te dolgod, de nem akarom többet itt látni a testvéredet a hegyen. Vagy ő, vagy én. Vetted, ugye?

Az idő olyan, mint az óceán, mozdulatlan mozduló, s mi emberek vagyunk felszínén a hullámok. Itt ülök újra a TRI STUDNICKI-ben, kérdezem a pincérnőt, mi van Agneskával? Néz rám értetlenül. Ki az, az Agneska?
-Pincér volt itt, tíz-tizenöt éve.
-Tizenöt éve? -nevet rám a lány. -Tizenöt év nagyon nagy idő ám! Az alatt megváltoznak a dolgok.
Az óceán azonban erről mit sem tud. Ő csak van, létezik. S a felszínén most is futkároznak a hullámok.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-15 10:11:55

Újabb napok, új kalandokkal - mondja a bohém!

De itt akkor is megtört a lendület. Tagadhatod, de szerintem tisztán látszik!
(Majd szóljon még hozzá valaki, aki olvasta (másikakkal egybevetve!))

Nem a figurát veszed hülyére, max. a lányokat a csikóhallal (ám az egy másik történet). Itt egy hajszálnyival tovább marad az elbeszélő a múltban, s keserűbben is hagyja el az emlékezés helyszínét.
Nem állandósult rosszkedvről beszélek persze;
csak egy pillanatra (végre?) Ő is olyan ember látszatát kelti, mint aki citromba harapott.

Nem olyan figura. Belélegez, lendít, és ... buli.
Jeleztem is, hogy alapvetően nem ilyen típus;csakezegyszer kicsit magasabban jöttek azok a bizonyos hullámok...

Persze, gondolod, ahogy akarod...
A mondatok meg tényleg gyakran önálló életre kelnek. Sokszor azt hiszik, ha véleményezek (oda-vissza), hogy megsértődtem, vagy haragszom - csak mert nem rakom ki a smiley-kat.

Legkevesebb.

Hát, így érezhettem tán ínyenceknek szánt fogásnak egyszerű "marhulásod". Ki nem hiszi, olvassa utánam!

Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-15 08:03:55

Ja, és még valami. A tovasuhanó napok helyébe újak jönnek, új kalandokkal. Ezért szép az élet:
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-15 08:00:52

Huh, Kuvik, ez velős volt. Ennyi minden kijön belőle? Megmondom őszintén én csak marháskodni akartam a filozofálgatással, poénnak szántam, hogy a magasrötű gondolatok, eszmefuttatás a tél haváról és az óceán hullámáról végül is arra szolgálnak, hogy a kocsmai ivászat szokásaira asszociáljon róluk az ember. Én megpróbáltam hülyére venni a figurát, Isten látja a lalkemet. Ez sült ki belőle. Nagyon érdekes volt, amit írtál és alátámasztja Eco véleményét: a szavak, a mondatok leírva új életet kezdenek élni és százféleképpen értelmezhetők. Persze Econál ez tudatos varázslás, -nálam pedig sántán, bénán és ösztönösen jött elő.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-14 21:08:26

Valahogy kilóg a többi közül...

Már régebben is olvastam (mikor még nem voltam ilyen "mélyen" beásva HB világában), s akkor is tetszett, de nem nagyon tudtam, hová tenni a sztori miatt.
Úgy gondoltam, a hasonlat-szál, amin az egész szalad, nagyon jó, de a cselekmény elég zagyva...

Mostanra érett be talán számomra, hogy a nevek már nem csak nevek. Önmagában túl erős, ám így, egy emlékfolyam részeként érthetőbb! A többi sztorihoz képest még így is komorabb valamivel. Ez az "arculcsapós" rész: vicc az Élet, de jaj, tovasuhantak azok a szép napok!

Elmerengőbb, filozófikusabb, mint a többi. Mintha az elbeszélő a menetrendszeri sörözés után nem egyből a jelenre ébredt volna egy reggel, hanem visszaragadt volna kicsit a múltba...
Szomorúbban, fejfájósan - persze elég élettapasztalattal, s reménnyel az elkövetkezendőkre...

Szóval, újraolvasva (egy nagyobb lélegzetvételő történet részeként) másként is tetszett!

Üdv: Kuvik

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)