Szerelmet kerestem régen,
Ott ahol semmi nincsen,
Osztozunk mi emberek,
Annyi hamis, ócska kincsen.

Ritkán látjuk ami igazán fontos,
Csak azt nézzük a vonaton, vajon elég pontos?

Körül a világ ezernyi csodával,
Benne az ember a tengernyi bajával,
Nem hagyod magad sosem élni,
Minden nap megtanulsz újra félni,
Tudom nehéz a körből kilépni,
A láncokat a nyakadról letépni,

Ha szabad lennél vajon merre mennél?
Bátor hősként hosszú útra kelnél?
Vagy hiányozna nyakadról a láncod?
S visszasírnád azt a régi monoton táncot?

Mit minden nap egyfolytában jártál,
Mit minden nap újra csak megbántál?
Mondd mit tennél ha megkapnád mire úgy vágytál?
Talán a nagy tűznél te mégis újra fáznál?

Megtanultad, hogy a muszáj a minden,
Hogy sok kell, hogy az ember mégis higgyen,
Hogy hiába hiába minden,
Mert kiút innen már úgy sincsen,

Mondd miért ezt tanítják nekünk?
Mondd miért kell, hogy mindig fájjon fejünk?
Mondd miért nem fogja senki meg a kezünk?
Mondd miért bántja szívünket az eszünk?
.........................................................