HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47960

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ermi-enigmaFeltöltés dátuma: 2019-01-01

H ó f o g s á g

Ahogy kiért a hosszú, elhúzott jobb-kanyarból, hirtelen eszébe jutott a Zsiga mesélte vicc:

- Mi a különbség az özvegyember és a kamionsofőr között?
- Az özvegyember tudja, hogy hol fekszik a felesége.

Jót nevetett a banda a Frankfurti berakó terminálon. Zsiga mindig ilyen harsány volt, ömlött belőle a vicc, főként saját magukra. Kamionos viccből talán több ezret ismert. Visszaemlékezett arra a két napra, amikor Dublinban rekedtek öten magyarok. Számolták a vicceket - ötszázig, aztán már nem.

Elgondolkodott. Vajon az ő felesége hűséges? És egyáltalán mi a hűség? Kamionos volt már közel húsz éve. Volt kalandja stopposokkal, több országban egy-két szállítási ügyintézővel. Kamionos szálloda recepciós hölgyével. Egy német szőkeség szavai sokszor eszébe jutnak: - gyere magyar kuplung, kapcsolj hatodik sebességbe! Negyvenhét éves kora nemhogy csökkentette volna a fickósságát, de most érezte igazán férfinak magát. Ma Londonból indult üresen Frankfurtba. Ott rakták meg konténerekkel és irány Dubrovnik, egy hajógyár. Valami navigációs berendezéseket rejtenek a konténerek. Mehetett volna Ausztrián és Szlovénián keresztül közvetlenül is, de Sándornak - a "Sándor & Sándor Transzport" fősándorának megmondta, hogy útba kell ejtenie az "otthont " is, mert már három hete járta Európát, és se tiszta ruhája, se étele. Különösebben nem morgott a fősándor, csak a lelkére kötötte, hogy a tachográffal ügyesen bánjon, mert nem szeretné, ha a jogsija valami rendőrnél landolna. Azt ő se nagyon. Három éve Szicíliából "menekítették haza, miután elvették a jogosítványát. 36 órája vezetett, és nem cserélte időben a papírhengert - lebukott. Fél évig otthon élt. Az unalom ölte, és persze a pénzük is elfogyott. A felesége - Meli - alig kilencven körül keresett, a tartalék meg hamar elfogyott.

Nyomta a gázt keményen most, a "határon" autózott. A tachográfot nem lehet becsapni, és nyoma marad a száguldásnak. Passaunál lépte át a Német-Osztrák határt, aztán Graz, csipet Szlovénia Mariborral, Letenyénél itthon és most az M7-en mindjárt hazaér Lellére. Eredetileg Maribortól ment volna tovább Dubrovnikba. Onnan hívta fel a fősándort, hogy változtat. A felesége nem is tudta, hogy már hazatart, csak egy hét múlva volt ütemezve az érkezése. Hívta őt is többször, de nem vette fel a telefont. Ez a Dubrovniki fuvar terven felül jött, eredetileg London - Madridot tervezték. A Boglári lejáratnál jobbra kis-ívben lehajtott és fel a hídra, át a régi hetes útra. Lellén nem hajtott be az utcájukba. A Volvóval kitolatni bajos a keskeny helyen. Kipakolta a fülkéből a két nagy sportszatyor piszkos ruhát, ételhordókat és egy perc múlva már csöngetett a kapunál. Hallotta a csengőt, de semmi mozgást nem látott. Keresni kezdte a kulcsát, persze azt a kamion fülkéjében hagyta. Lerakta a járdára a szatyrokat és visszaballagott.

A ház üres volt. Sőt, a konyhába lépve látta, hogy Meli jó szokása szerint a cappucinós bögréjét az asztalon hagyta, és a maradék kávé porrá száradt. A szobában az ágy vetetlen, pedig nem szokása a feleségének beágyazni, mikor reggel indul dolgozni. Különösebben nem érdekelte, majd jön. Még van két órája, és ilyentájt szokott a munkából érkezni Meli. Gyorsan kiöntötte a szennyest a fürdőszobán, és a szekrényből frisseket szedett elő. Lezuhanyzott és átöltözött ő is. Melegebb holmikat vett elő, mert mégis csak december közepe volt már. Egy kisebb táskába pakolt, hiszen három nap múlva már jön haza öt nap pihenőre.

A konyhában előkapott a hűtőből egy nagy csomag szeletelt bacon szalonnát, hat tojást. Hagymát pucolt, és nekilátott egy saját ízlés szerinti rántottát készíteni. A bacont apró kockákban bő olajba dobta, megkapatta, aztán vastag karikákban rá három fej hagymát, pici vízzel felengedte, hagy párolódjon, amikor "zsírjára" sült ráütötte a hat tojást, megszórta pirospaprikával bőven, só, csipet bors, és mennyei illatok között ült asztalhoz. A kenyér elég száraz volt, legalább három napos, de ez se számított. Tíz perc múlva jött a szokott böfögés (hányszor szidta ezért Meli, de hát neki olyan jól esett egy kiadós "zabálás" után, szokásává vált).
Mosogatóba tette a tányért és a serpenyőt. Kiment a postaládához, tudta Meli nem hozta be reggel a Somogyi Hirlapot, Meglepődött. Három napi példány volt a ládában. Ezek szerint Meli három napja nincs itthon? Elgondolkodott. Mégis igaz lenne Zsiga vicce?

Rántott egyet a vállán: - amiről nem tud az ember, az nincs. De nem hagyta nyugodni a gondolat. Felhívta újra a feleségét. A telefon kicsöngött és csöngött is - mármint Meli telefonja, a konyhaszekrényen. Szokása szerint itthon felejtette. Belenézett. Három nem fogadott hívást látott - tőle.
Átlapozta az újságot, de semmi érdekeset nem talált. Bekapcsolta a számítógépet. Lassan töltötte be a nyitó oldalt. Öreg gép volt. Legközelebb, ha lát akcióban Németben, akkor vesz egy újat, jobbat. Kinn olcsó.
Az origón baleset, gyilkosság, politikusok hazugságai. Nem érdekelte. Kinyitotta a felesége által sűrűn látogatott irodalmi oldalt. Írogatott az asszony, nem is túl rossz verseket. Meglepődött, amikor a nevére keresett. Több - lángoló szerelemmel telített - új rímelést talált ott. Nofene! Tán tényleg igaza lesz a Zsigának. Nevetett.
Lassan letelt az idő, indulni kell. Felkapta a táskákat, gondosan bezárta a házat. Pár sort hagyott az asztalon Melinek.

Boglártól Marcali felé indult, aztán Barcs és Horvátország. Pár óra és Dubrovnikban van. Bekapcsolta a rádiót. Épp a hírek végét kapta el a Kossuthon. Aztán az időjárás jelentés. Megütötte a fülét, hogy dél felől hatalmas hóvihar közeledik, és egy órán belül itt van. Na, ezt jól elkapja akkor. A somogyi dombok között nem lesz egyszerű haladni, de bízott a Volvóban, soha nem hagyta még cserben.
Marcali után szakadt le az ég. Ilyet még nem látott, mintha hófalba ütközött volna. Ömlött a hó. Egy darabig lassan poroszkált, aztán leállt az út szélére - már amennyire tudott a szűk sávon - és várt. Tudta, hogy ha így esik egy órát, akkor a hókotrókat be kell várnia, mert a völgyekben méteres hófúvások lesznek.

Szemben apró fényeket látott. Egy személykocsi vánszorgott, vagy inkább csúszkált. Őrült - gondolta magában -, ez az árokban végzi. Felkapcsolta a fényszóróit, hogy figyelmeztesse, aztán tompítottra váltott. A kocsi száz métert öt perc alatt tett meg, és megállt előtte pár méterrel. Nem szállt ki belőle senki. Vállat vont. Baj nem lehet. A kocsi egy BMV volt. Jó a fűtése, akár kényelmesen is lehet benne aludni, ha az éjszaka itt marasztalja őket. Neki sem lehet problémája. A fülke fűtését 22 fokra állította, akár öt napig is ellehet itt. Étel is volt elég, bár a kenyér már három napos. Betett egy cd-t a lejátszóba, és a Pink Floyd zenéjét hallgatva lassan elaludt.

Hajnalban öt előtt ébredt. Kilépett az útra, térdig a hóba. Még zuhogott. Ijesztő volt, de látott ő már ilyet, nem idegeskedett. Majd csillapodik, és jönnek a hókotrók. Előbb-utóbb tovább megy, nem romlandó, amit szállít, nem lesz baj.
A fülkében reggelizett, a gyorsforralóval egy komoly adag forró kávét is készített. Bekapcsolta a rádiót. Az öt órai hírekben az időjárás volt a téma leginkább. Fél Magyarország hó alatt, járhatatlanok az utak javarészt, és még egy napig zuhogni fog. Végiggondolta. Ez egy több számjegyes út, ide a kotrás, majd két nap múlva fog elérni. Unalmas lesz addig az idő. Nézte a BMV-t. Semmi mozgást nem látott: - ezeknek még pisilni se kell? Vajon van-e valami ételük? Vizük?
Aztán vállat vont. Ha kell nekik valami, majd jönnek. Elővett egy könyvet. Agatha Christie - Paddington 16.50. Rég, talán húsz éve olvasta egyszer, halványan emlékezett rá, de a befejezést hála égnek elfelejtette. Gyorsan olvasott. Egész sort tudott egyszerre értelmezni, így két óra alatt a könyv felénél járt. Fél szemmel időnként a hózivatarban alig látható BMV-re nézett. Semmi mozgás nem látszódott.

Tíz körül gondolt egyet. Kiszállt és kezében egy flakon vízzel elindult a kocsi felé. A dühöngő szélvihar mellbe vágta, előre kellett dőlnie, hogy lépni tudjon. Megállt a vezetőülés felőli ajtónál, és tenyerével rácsapott. Egy férfi ült az ülésben, bóbiskolt. A zajra ijedten kapta fel a fejét. Picit lehúzta az ablakot:

- Tessék. Mi a baj?

- Nálam semmi, de nem láttam itt mozgást, hát gondoltam megnézem, mi van magával. Kinyitja az ajtót? Beszállhatok?

A férfi meglepődve nézett rá, aztán a hátsó ülésre. Követte a tekintetét, és most látta meg, hogy valaki ül ott, összekuporodva, a kabátját magára borítva, ki sem látszott alóla. Furcsa volt, mert a kocsiban járt a motor, jó volt a fűtés:
- Nyitva az ajtó. Szálljon be.

Megkerülte a kocsit és a baloldalon nyitott ajtót. Beszállt. Óvatosan, hogy a hátul alvó ne ébredjen fel.
- Hoztam egy flakon vizet, bár van körülöttünk épp elég most - mosolygott rá a férfira.

Az zavartan nézett vissza, fél szemmel hátra-hátra pislantva a kocsi sarkába húzódott valakire. Halkan válaszolt:
- Van vizünk, de köszönöm szépen. Kávéval megkínálhatom? Ezzel már nyitotta is ki a műszerfal alá beépített apró tárolót, és egy termoszt húzott elő.
- Nem, köszönöm szépen. Tudja, mi kamionosok abban a nagy fülkében, mint egy lakásban élünk. Ha akarunk főzünk is, kávét főzünk, sőt, még tusolni is tudunk, bár ahhoz alig van hely és víz.
- Igen. Ismerem a kamionok felépítését. Autókereskedő vagyok.
- Igen? A feleségem is egy autókereskedésben dolgozik, de ő nem foglalkozik a kocsikkal, csak számlákkal, meg mindenféle papírmunkákkal. Hol van a kereskedésük?
- A Balaton partján, Siófokon - kicsit zavartan mondta ezt. Ő is zavarba jött:
- Komolyan? A feleségem akkor önöknél dolgozik. Már hat hónapja. Nem ismeri véletlenül? A neve...
Nem tudta befejezni, mert a férfi közbevágott:
- Nem, nem ismerem.
- De hát ki sem mondtam a nevét. Honnan tudja, hogy nem ismeri? - csak nézte a férfit, és egyre inkább úgy érezte, hogy valami olyanba csöppent bele, ami rossz. A férfi ismét a hátsó ülésre nézett. Aggódva. Követte a tekintetét. Aztán hátrafordult, amennyire az ülés engedte, és az alvó alakról lassan lehúzta a kabátot. Nem aludt az a valaki. Szőke haja alól varázslatos kék szemek néztek rá.

Némi bűntudattal, de daccal. Lassan kinyitotta az ajtót. Kezet nyújtott a férfinak:
- Ugye ne mondjam azt, hogy örülök, hogy megismertem? További jó utat uram - ha majd kiszabadulunk innen.
Hátra sem fordulva odaszólt a nőnek:

- Meli ! Máskor a telefonod ne hagyd otthon.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Netelka bejegyzést írt a(z) Rapid című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Színesbe öltöző világ című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szeretni... című alkotáshoz

Netelka alkotást töltött fel Mérlegelő címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)