HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-01-30

A te házad az én váram - A nagy ház 05.

A faházikó férfizajoktól volt hangos. Már jócskán túl voltak az ebédidőn, ezért Tomi úgy gondolta, beröffenti a fűnyírót. Ilyenkor talán már nem számít főben járó bűnnek. De... nem akart sikerülni. Amikor Zsombor rátalált, már tetőtől talpig egy merő szutyok volt. Ennek ellenére lelkes vigyorral nézett föl barátjára.
‒ Hallod! - kezdte Zsombor. - Hogy a nővéredből micsoda szuper, állat, atom-zsír bombázó lett!
‒ Hát... köszönöm a nevében is. Biztosan értékelné, ha hallaná.
‒ És milyen elbűvölő, milyen kifinomult a stílusa...
‒ Szóval szerelmes vagy?
‒ Még szép! Az áldásodat kérem.
‒ Áldásom rátok. - legyintett Tomi, és feltápászkodott.
‒ Nem indul?
‒ Szerinted? - járta körül Tomi a masinát. - Pedig már ától cettig átnéztem. Nem értem, mi baja. Látszólag minden rendben.
Zsombor gyanakodva sandított rá. ‒ Hm... benzin van benne?
Tomi megmerevedett, mint akinek végigvágtak a hátán, majd gépies mozdulatokkal elindult a benzines kanna felé. ‒ OK! Majdnem mindent.


***



Végre kicitálták a böhöm gépet a gyepre, és beindították. Tomi sétált mögötte, Zsombor pedig ürítgette a puttonyt, töltögette a szelektív zsákokat. Aztán cseréltek. Jól elvoltak. Tomit különösen elszórakoztatta Zsombor alapossága, és a keze bepiszkításától való beteges félelem. Adott neki egy kertészkesztyűt, majd nevetve megjegyezte, hogy úgy néz ki azzal a fehér kesztyűvel, mint Mickey egér.
Közben Zsombi faggatózott. ‒ És a másik lány, az a Julcsi, az milyen?
‒ Júlia - révedezett a messzeségbe Tomi. - Hogyan is írjam le neked? Emlékszel, mi történt veled, amikor Eléd toppant Eszter? Na, hát azt emeld a négyzetre.
‒ Uramisten - rémült el Zsombor -, rá fogok kapni az alkoholra!
‒ De még mennyire, hogy nem! Itt nincs alkoholizálás, barátom!
‒ Ez csak irónia volt.
‒ Az alkohollal még csak nem is ironizálunk.
‒ Jó, jó, tudom, a nemző és a nevelőapád is... OK! Befogtam... De most komolyan: annyira jó nő?
‒ Hogy annyira jó nő-e? Hah! Vénuszt megölné a sárga irigység.
‒ Vénuszt? Sápadt, puha lány egy fésűskagylóban? Vénusz születése? Áh! Az a csaj egy pottyadt tehén. Ahhoz képest még Zsófi nagynéném is csinos és feszes.
Tomi a fejét csóválta. Zsombornak valódi szerencséje, hogy a kereken ötszáz esztendeje békésen nyugvó Botticelli mester fülét anno befogta a jótékony halál hűvös két keze, mert ha ezt hallaná, minden bizonnyal előugrana a holtak birodalmából, hogy ecsetjével bőszen összemázolja ennek a "valódi szépség" iránt ily' érzéketlen bugrisnak a képét. ‒ Mindenesetre szeretnék ott lenni, amikor találkoztok. ‒ mosolygott sokat sejtetőn.
Zsombor vigyora egy csapásra fintorba vonaglott; az ilyesmire ő soha nincs eléggé felkészülve. Azt azonban maga Tomi sem gondolta volna, milyen hamar valóra válik a kívánsága. Miután a kiskapu záródása valaki jöttét jelezte, azután szapora tűsarokkoppanások figyelmeztettek feltartóztathatatlan közeledtére, s miután előbukkant a magyalfal mögül előbb az egyik, majd a másik hosszú, bokacsizmás, karcsú láb, s végül a hozzájuk tartozó életnagyságú, eleven jelenés, a két hímnemű földlakó egyed már csak lassított felvételben vette az adást. Ezt a technikát minden bizonnyal az irgalmas evolúció fejlesztette ki a hímek ép elméjének megóvása érdekében, hogy jusson idejük feldolgozni a beáramló szokatlan információtöbbletet, és közben ne álljon le a szívműködésük. Így vonult el előttük Júlia, a lobogó sörényű, aniston-szőke driád. Tökéletes testének minden apró rezdülése újabb fájdalmas nyílvessző a férfiszívbe. Épp a közepébe. Odaintett nekik, mosolygott, köszönt, ők pedig követték a szemükkel, és... voltaképpen ez minden, amire képesek voltak.
Júlia már rég eltűnt az ajtó mögött, amikor a két fiatalember még mindig a hűlt helyét bámulta.
‒ Istennőm! - rebegte Zsombor. - Mondd, milyen áldozatot kívánsz a te gyarló szolgádtól?
‒ Nos, igen - krákogott Tomi -, ezt még meg kell szokni.
Bárgyú révedezésükből, váratlanul valami éktelen csattogás zökkentette ki őket. A magára hagyott önjáró fűnyíró önállósította magát, és buzgó bizonyítási vágytól hajtva felhágott egy járdakorongra. A két fiatalember most tehát az elnémult masinát nézte. ‒ OK! - nyugtázta Tomi. - Új kést kell venni a fűnyíróba.

***



A kis kamasz a szemközti házban még mindig az ablak mellett kuporgott. Sikerült ellógni a sulit, de vajon sikerül-e holnap is? Mindegy. Minden napnak elég a maga baja - ezt bigott vallásos nagymamája mondogatja mindig, aki ugyan kicsinyítő képzővel emlegeti a szenteket, sőt a mindenség teremtőjét is, viszont utánozhatatlan szalagos fánkot tud sütni. De félre a sztereotípiákkal, a szemközti paradicsomba angyalok érkeztek. Földi angyalok, akiknek van nemük (a gyengébbik), tűsarkakon tipegnek és a hajuk csaknem a derekukig ér.
Egy ideje már Antonio Bandreas járt a fejében, és az ő filmtörténelembe bevonult problémamegoldása. A spanyol szívtipró is egy ablakhoz volt szögezve az ominózus jelenetben, igaz ő az olasz csődört várta, hogy az kilépjen a Karibi Bank ajtaján, és végre jól szíven lőhesse. De vizelnie neki is kellett. Fránya biológia! A kis kamasz az üdítős flakont méregette. Bármi történjék is, ő innen fel nem áll.
Ekkor rontott be az öccse. ‒ Ebéd!
‒ Nem megyek - vetette oda a kis kukkoló.
Öccse mögé lépett. ‒ Nézzük csak: chips, fanta, snickers. Hm... túlélőcsomag. És látcső? Kit figyelünk?
Bátyja kipirosodva fordult felé. ‒ A nagyinak igaza volt. Van isten, és meghallgatta imáimat. Képzeld! A lakatlan házba két isteni finom husi költözött be.
Öccse azon nyomban kikapta kezéből a távcsövet. ‒ Hadd né'm csak! - Vadul pásztázni kezdte a kérdéses portát, és észlelt is bizonyos mozgolódást, de mindössze két férfit látott, amint épp a pázsitot gondozzák. Lenézett a bátyjára, aki épp a snickers csomagolását tépte fel mohón. ‒ Hogy is néz ki az a két... husi?
‒ Óh, egy isteni barna, és egy még istenibb szőke.
‒ Szóval... egy barna... és egy szőke?
‒ Aha! aniston-szőke.
Öccse kezében megremegett a látcső. Mivel bátyja szája épp tele volt, azt hallotta: ashton-szőke. Mint mondjuk Ashton Irwin? Oh my god!!! Hát, ezek valóban egy barna és egy szőke, de... ezek pasik! ‒ És te... ‒ nyelt egy hatalmasat - őket kukkolod?
‒ Naná! Ki nem hagynám. Le se bírom venni róluk a szemem.
A kisebbik tesó kereste a szavakat ‒ Tudod, hogy a személyiségi jogok megsértését a törvény bünteti?
‒ Na, és? Kiskorú vagyok. És különben is kinek ártok vele? Bántok én valakit? Csak ülök itt, és gyönyörködöm bennük. Ilyen alapon mindenkit le kéne csukatni, aki a tévé elé ül, és a tele-novellákban idegen családok magánéletét kukkolja naphosszat.
‒ Bennük... bennük gyönyörködsz - nézett a szemközti ház felé a megrökönyödött öcs.
‒ Bennük bizony! Mióta megláttam őket... nem is tudom... valami történt... valami megváltozott bennem.
‒ Khm... igen, hát... az már biztos... khm. - Öccse még egyszer belenézett a messzelátóba, majd szép lassan letette azt az asztalra, ezután fegyelmezetten, óvatosan hátrált az ajtó felé. ‒ Íííííígen... értem én... egy szőke... és egy barna... világos.
Bátyja a szeméhez emelte a visszakapott látcsövet, és kikémlelt az ablakon. Épp a legjobbkor, mert Eszter ugyanekkor lépett ki újra a teraszra. (Amit a hátráló kistesó természetesen már nem látott.) A báty szinte nyalta a szája szélét. ‒ Mmmmm! Micsoda bombázó!
Öccse ekkor kezdett el szaladni. ‒ Anyúúúúúú!

***

A szereplők bármelyikének hasonlósága valóságos személyekhez nem a véletlen műve.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-13 13:13:48

válasz oroszlán (2019-02-13 10:12:24) üzenetére
Kedves Ica!

Igen, ilyenek a férfiak, nagy gyerekek. A kis kukkoló és kisöccse pedig, igen, fog még szerepelni. Kedves figurák, szeretem őket.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-13 13:10:20

válasz hundido (2019-02-09 07:36:17) üzenetére
Kedves hundido!

Mivel semmi nem marad rejtve örökké, s mivel az lenne a helyes, ha lebukna és büntit is kapna, ez elég valószínűnek vehető, de ne menjünk a dolgok elébe.
A pasik meg... hát, ilyenek vagyunk. Mi vagyunk a gyengébb nem. :)

Üdv: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7496
Időpont: 2019-02-13 10:12:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ilyenek a férfiak kedves Laca, ha szép nőt látnak!
A kis kukkolónak vajon lesz szerepe továbbra is a történetben?

Szeretettel olvastam
Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1294
Időpont: 2019-02-09 07:36:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Újabb rész, újabb érdekességgel. A kis kukkoló lebukik otthon? Ez a pasis rész láttatja velem, hogy milyenek a férfiak, milyenek, ha szép lányok vannak a közelükben. Szóval tetszik ez a rész is. üdv hundido
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-07 04:53:57

válasz túlparti (2019-02-06 20:52:15) üzenetére
Kedves túlparti!

Köszönettel veszem, és igenis számít. Örülök, hogy itt vagy és megtisztelsz a figyelmeddel, és külön köszönöm, hogy emlékezetes nyomokat hagysz magad után. Sokat jelent. :)

Üdv: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-07 04:49:35

válasz Kankalin (2019-02-02 23:40:26) üzenetére
Kedves Kankalin!

Azt mondod, kicsit hiányzik neked a narrátor. Ez azért gondolkodtat el engem, mert éppen tudatosan törekedtem arra, korábbi hozzászólások, észrevételek, javaslatok hatására, hogy hagyjam kicsit dolgozni az olvasót, ne szövegeljek túl mindent. Ezért ebben a műben hagytam beszélni a szereplőket, én csak azért szúrok olykor közbe valamit, hogy az olvasó mindig tudja, éppen ki az, aki beszél. De hogy közben mi történik, azt képzelje hozzá az olvasó, képzelje hozzá a mimikát, a taglejtéseket, dolgozzon egy kicsit, koreografálja saját ízlése szerint a jeleneteket. Egyébként megvan még a narrátor, lesznek még hosszabb bekezdések, ahol egy jellemrajz, egy asszociáció, egy emlék, egy irány rövid időre széttolja a dialógusokat. Szóval érdekesek a vélemények.
Köszönöm figyelmedet, és mielőbbi jobbulást kívánok neked. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-07 04:39:06

válasz Bödön (2019-02-02 09:14:36) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Valóban többféle stílus keveredik a műben. Ez abból adódik, hogy minden szereplőnek vannak a többitől eltérő, sajátos jellemvonásai, amelyek meghatározzák a hozzá kapcsolódó stílust, amit, mint alkotó és egyben szemlélő én élvezek, de nem vagyok vele azonos. A való életben én nem beszélek, nem viselkedek így, ezért a narrátor is más, mint az egyes szereplők. Sok olvasó (ez nem neked szól, hiszen gyakorlott tollforgatóként Te mindig leveszed a lényeget egy szövegből) abba a hibába esik, hogy a szereplők megnyilvánulásait, stílusát, nézeteit az íróéval azonosítja. Pedig ez nem így van. Szóval jelen van egy (remélem) egészséges humorérzék, egy könnyedség a műben, de közben fontos dolgok történnek, sorsok alakulnak, ezért a gondolatiságba beüt olykor a lelassító komolyság. Olyan ez, mint amikor megállunk egy percre és elmélázunk, aztán tapossuk tovább a malmot.
Örülök, hogy itt vagy, köszönöm a figyelmet. :)

Üdv: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1607
Időpont: 2019-02-07 04:26:46

válasz Kőműves Ida (2019-01-31 20:23:23) üzenetére
Kedves Ida!

Örülök, hogy jól érzed magad a fiataloknál; igen, én is jól érzem magam közöttük. Ugyan a nevetés hizlal, de (azt mondják) gyógyít is, ezért én gyakran csinálom. Néha akkor is, amikor igazából sírni kéne.
A rendszer engem is rendszeresen kilök, de mielőtt ráböknék a "Mehet"-re, már rutinosan mindig kijelölöm a begépelt szöveget másolásra. Így ha kilök, és újra belépek, csak be kell illesztenem a szövegablakba, és megmarad, nem vész el. :)
Örülök, hogy itt vagy, köszönöm a figyelmedet.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
893
Időpont: 2019-02-06 20:52:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Áldásom" a történeten, nem mintha számítnék, de tök "zsír", meg "fésűskagyló"! (Is4)
üdv neked!
túlparti
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6523
Időpont: 2019-02-02 23:40:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Amit az előző részben epizódnak gondoltam, az most újra megjelent, úgyhogy még az is elképzelhető, hogy a cselekmény újabb szála lesz. :)
Tetszik ez a fejezet is, a férfias humor megjelenése kifejezetten jót tesz a párbeszédeknek és a további szövögetésnek.
Láttam, mit írt "én" a hsz-ében, el is gondolkodtatott, ami a stílust illeti. Valóban ez más, mint az előző részeké, de én is úgy gondolom, hogy a többivel összevetve lesz majd jobban megítélhető, hogy probléma-e. Az se mellékes, hogy akiket megszólaltattál, különböző korcsoportba tartoznak. Gondolok itt az új lakókra és a fiatal srácokra. A beszédstílusuk nyilván jogosan különböző. Nekem kicsit hiányzik a narrátor. :)
Szerintem hosszúra kellene nyúlnia a történetnek, legalábbis jelenleg ez az érzésem az eddigieket olvasva.

Csodás toll van a birtokodban. Remélem, még nem fogyott ki, és hamarosan olvashatjuk a továbbiakat is. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2019-02-02 09:14:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Itt tartok most már én is! (Igyekezned kell!!) Mintha változna az írás stílusa! Az eddigi részek visszafogott s.-hoz képest ez egy kicsit szinte frivolnak hat. Nem tudom baj-e? Lehet, h nem, erre csak akkor lehet majd felelni, ha az ember már a teljest látja! :)
Célszerű lenne így kezdeni: "A faházikó k ö r n y é k e ...."stb. - hiszen aztán kiderül, h a zajos események kint játszódnak.
Várom a folytatást! Remélem a buli nem marad el, s izgi lesz!? Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5737
Időpont: 2019-01-31 20:23:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Az előbb írtam hosszú hsz-t, aztán kidobott a rendszer...

Nos, nem tudom megismételni, de elmondom, hogy remekül szórakoztam és már azt is értem, Te miért szórakoztál olyan jól írás közben. Elárulom, időnként hangosan hahotáztam.
Mondjuk, amikor ezt olvastam:
"...Zsombornak valódi szerencséje, hogy a kereken ötszáz esztendeje békésen nyugvó Botticelli mester fülét anno befogta a jótékony halál hűvös két keze, mert ha ezt hallaná, minden bizonnyal előugrana a holtak birodalmából, hogy ecsetjével bőszen összemázolja ennek a "valódi szépség" iránt ily' érzéketlen bugrisnak a képét."

Nem folytatom. Részemről, jöhet a következő. :) Majd jövök én is.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)