HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2019-02-07

2. Novellák, történetek, gondolatok életemből merítve

Vers
Vértelen szilveszter

Mi lenne, s hogy van ez?
A hidegben kódorgó szegény hajléktalanok...
vagy gondokba belefáradt, nincstelen munka nélkül tengődő emberek
az óévet felszabadult vidám áttáncolással hagynák el...
úgy lépnék át az elmúlt nehéz évből évet, s mennének az újévbe?
De van-e bárkinek kedve így ünnepelni?
Szilveszterkor minden szegény-gazdag
dobja félre felderülve minden baját,
az utcán válogatás nélkül, a hajléktalanokkal együtt
az óév lassan múló perceit úgy zárja
pezsgős-poharával, fáradt kezében,
nézzen fel az égre reménykedve, az újévet akként köszöntse!
**
2.
Nyugdíjas korban kertészkedtem
Akkor még kerti munkát is szívesen végeztem, egy kicsike kertem volt a közelben, ugyanis alkalom nyílt rá, hogy a Városi Tanács által juttatott földekből igényeltem egy ún. "zártkertet," (Nem tudom, miért becézték így, mert nem volt bekerítve, csak egy nagy területet felosztottak úgy, hogy legyen az egy kiskert.)
s akkor kertészkedni kezdtem. (Nem tudom, miért hívták zártkertnek, hiszen nem volt bekerítve, csak egy nagy területet felosztották kisebbekre.
Nekem csak a szemét elégetését és a terület felszántásához kellett a közeli tanyáról egy gazdát megbízni, hogy elvégezze, egyébként igyekeztem mindent magam csinálni.
Lassan haladtam, de siker koronázta munkámat, nemsokára csodás szép és jó zöldséges- és gyümölcsös-kertem lett.
Legkisebb fiam Attila minden nyári szünetben, és a húsvéti- szünidőben itthon volt, örömmel jött a kertbe segíteni.
Először örökérő szamócát szereztem be egy, a hozzánk közeli, Szlovákiához tartozó, Szlovákgyarmaton lakó ismerőseimtől. Különféle nemes fákat hozattam, azokat ültettem el, még a nagy fák helyét is a kisfiammal együtt ástuk ki. Először tavasszal érett meg az egész évben érő finom szamóca.
Nemsokára, amikor a fák már gyümölcsöt hoztak, a kétféle nemes rózsaszínű és sötétpiros cseresznyefán érett meg a gyümölcs, majd a finom, lekvárnak is kitűnő három fáról leszedett barack, olyan finom volt, amilyet addig nem is ettem.
Volt három meggyfám, nagyon jó termőfák voltak, a gyümölcsöket fogyasztottuk, nagy tepsikben hordoztam Wartburgommal az unokáknak, s volt, hogy még eladásra is sor- került. Sajnos, a nagyon finomfajta almafámat egy nyári nagy zivatar kidöntötte az első évben, amikor már termés volt rajta, azonban almát a két kertszomszédomtól tudtam beszerezni. A körte- és szilvafáim pedig nem szerették a helyet.
Többféle ribizli, piros, fekete- és fehér ribizli is érett a kertben, aztán egres- is többféle, és szederbokor hozta nekünk a gyümölcskülönlegességeket.
Minden fán már gyümölcs termett, a kis kamránkban polcokat kellett bővíteni, hogy télire lekvárt, befőttet, savanyúságot tudjak eltenni; ehhez nagy hűtőszekrényt vásároltam, abban télre sok mindent lefagyaszthattam.
A kertemben mindig volt főznivaló kukorica, mert kéthetenként ültettem, őszig mindig volt finom főtt-kukorica.
Amikor lehetett, elhoztam magamhoz és kivittem a kertbe az unokákat; hogy élvezzék a természetet. nehogy ők is azt higgyék, hogy a csirkék meztelenek, ahogy az üzletekben látható.
Mivel városi gyerekek, fontosnak tartottam, hogy megismerjék a növényeket, madarakat, bogarakat, és ők mindig jól érezték magukat.
Attila, és az unokáim nagyon élvezték a kertet, megismerték a bogarakat, madarakat, készítettem nekik egy fára akasztva zuhanyt, ők is "segítettek" nekem, amikor munkálkodtam.
A kertben csak egy kis kulipintyót építettünk, ahol lehetett teát, kávét főzni, a közelben én saját kezemmel, téglából építettem egy szalonna- és egyéb sütésekre alkalmas helyet. Többször volt szalonnasütés, sőt, gulyáslevest is szoktam ott főzni ünnepeken, süteményt egy tepsiben vittem ki hozzá.
Nagyon élvezték az unokák, egész nyáron nálam voltak, mert szüleik abban az időben építkeztek.
Közeli szomszédomnak volt egy nagy kutyája, amely amikor mentem a kert felé, már egy kilométerre tőlem folyton ugatott. Igyekeztem vele kibékülni, ezért itthonról mindig gyűjtöttem és csontokat és egyebet vittem neki. Lassan megszokott, már nem ugatott, amikor odamentem hozzá. Persze az erős nagykutyától féltem, még az ételt is, amit neki vittem, azt is egy edénybe téve, a kerti gereblyével toltam hozzá, hogy megegye. Hamarosan ránk nem ugatott.
Egy alkalommal csak Attilával voltunk kint a kertben, szorgalmasan dolgoztunk, egy dombot készítettem, hogy a répát, petrezselymet majd oda fogom elvetni. A hegy felé fordulva dolgoztam, éppen egy vederbe gyűjtöttem a legjobb földet, amikor egyszer (a gazdája kieresztette a kutyát a fogságból), én nem tudtam, és majdnem leestem, mert az a hatalmas állat arra szaladt felfelé. Mért mondjam, hogy jött, inkább rohant felfelé, én háttal nem vettem őt észre. A kutya pedig rohant, engem majdnem fellökött, de eszébe sem jutott, hogy fellökjön, vagy bántson. Attól fogva nem féltem tőle.
Később, amikor a fák elöregedtek, már nem volt érdemes a vizet kannákban a gépkocsival hurcolni. Egyébként két szomszédomnak is volt kútja, azok mindketten felajánlották, hogy onnan hozhatunk vizet, ugyanis a város utcáin lévő kutakat megszüntették, ahonnan addig kannákat teletöltve hurcoltam vizet.
Egy kis-könyvben olvastam róla, hogy lehet megtalálni a földeken, hol érdemes kutat fúrni, és a szomszédom határánál lehetett volna. Akkor én felajánlottam neki, akinek óriási kertje volt, hogy közösen a kerthatáron fúrassunk kutat, de neki nem kellett, nekem pedig sokba került volna.
Abban az időben történt, hogy a benzin árát nagyon felemelték, már nem volt érdemes tovább oda kijárni, mert a fák is kiöregedtek, a kert pedig elég messze esett a lakásunktól.
A nemes fáim pedig sokáig érlelték a gyümölcsöt. Egy alkalommal, amikor nagy zivatar volt, otthonról figyeltem, hogy éppen a kertünk felé rettenetes sok eső esett, villámok szóródtak minden táj felé. Másnap gépkocsival kimentem, de már lent az úton le kellett állnom. Egyik szomszédom felülről integetett, és kiabált, hogy ne menjek tovább. Hamar megláttam, hogy mit művelt az előző napi özönvíz. Az úton olyan mély helyet teremtett, ami derékig ért.
Mindkét szomszédnak, nagy kár lett belőle, mert nem csinálták azt, amit kellett volna. Apukámtól hallottam, hogy a kertben lehetőleg mindkét oldalon ki kell mélyíteni kissé a földet, mert nagy esőzés idején ott olyan, mint egy patak, a víz ott fog lefolyni, nem okoz kárt a földeken. Az én kertemből is az alsó szomszédom földje közepére folyt tőlem a rengeteg víz, derékig érő mélyen, nagy kárt okozva a termékeknek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-04-24 22:47:43

válasz szilkati (2019-04-06 18:31:04) üzenetére
Kedves Kati!
Gyermekkoromtól ismerem a kerteket, Apukámnak először egy kis faluban
kellett iskolát szervezni, és a családja is természetesen ott jártuk az ún.
általános iskolát, s csak utána kerültünk különböző középiskolákba. Ezért
én a falusi emberek gazdálkodását már kislány koromtól láttam, ami érdekes
és jó volt számomra a későbbiekben is. Utána sokáig nem volt kertünk, csak
néha a városi lakások kiskertjében lehetett valami kevés dolgokat ültetni.
Ezért amikor később - az akkori időkben, mint amiről most írtam - lehetőségem
volt ismét nagyobb kertet vásárolni. Mindig élvezet volt számomra, sokat írtam
róla és főleg a kis unokáimat is mindig kivittem oda, hogy megismerjék a
növényeket, állatokat, bogarakat, ne úgy higgyék, hogy a csirke meztelen,
ahogy akkor az csak az üzletekben találkozhattak velük.
Köszönöm, hogy olvasod
, s örülök, hogy tetszett: Kata

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1042
Időpont: 2019-04-06 18:31:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nekem is van egy kertem, így nagy érdeklődéssel olvastam ezt a fejezetet. Már meg is tudtam egy jó dolgot belőle: Kéthetenként lehet vetni a főzni való kukoricát, és így jóval hosszabb lesz a szezonja. Az én unokáim is nagyon szeretik.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-18 17:05:33

válasz ermi-enigma (2019-02-15 16:07:17) üzenetére

Amennyiben máskor is felkeresel, olvashatsz másról is, nem csak a kertemről.
Mivel amikor már a nagy fák kiöregedtek, nem hoztak elég gyümölcsöt.
Nem volt érdemes folytatni. Utána mással foglaltam el magamat.
Sok mindent csináltam, szépen tudtam varrni, hímezni, azokat is befejeztem,
mert amíg előbb munkába jártam, nem volt másra időm. Három gyermekemet
magam neveltem, iskoláztattam, s munkahelyemen is éppen elég dolgom volt,
hiszen a városi tanács titkárságának én voltam a vezetője, volt ott is mindig
elég munka, tehát én sohasem tudtam unatkozni.
Köszönöm érdeklődésedet, mindig várlak, ha érdekel amit írok, mert olyan hely
volt ez is hogy sokat kellett írni.
Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-18 16:53:01

válasz Bödön (2019-02-14 08:31:14) üzenetére
Kedves Laci!
Örülök annak hogy itt vagy és olvasod, amit feltártam előttetek.
Én még sok mást is csináltam nyugdíjazásom után, nem csak
kertészkedtem, később még nyitottam egy Kataboltot is az egyik
garázsomban. Ott is dolgoztam folyamatosan, hordtam és hoztak
is nekem, amit eladhattam. Azt is addig csináltam, amíg érdemes
volt, utána, amikor a salgótarjáni nagy vásárlóközpont abbahagyta
nekem sem volt érdemes folytatni, mert az, amit Budapestről
szereztem be, azért nem volt érdemes folytatni. Lehet, hogy
arról is olvashatsz majd nálam. Köszönöm érdeklődésedet
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-18 16:43:38

válasz hundido (2019-02-12 13:28:19) üzenetére
Kedves Katika!
Az igazság, hogy nagyon szerettem a kertet, nem mondom, hogy abban éppen azt,
ami nagyon nehéz, például ásni és kapálni. Azonban amíg az embernek nem nehéz,
miért ne tehetné. És az a gyümölcs, ami a saját kertünkből van szedve, jobban ízlik
minden mástól. Amíg a fák nem öregedtek meg annyira, hogy már nem hoztak olyan
sokat, mint kellene, akkor abbahagytam és igyekeztem magamat mással elfoglalni.
Az pedig egészen más volt, Kata boltot nyitottam az egyik garázsomban.
Ott is több ideig munkálkodtam, volt ott is megfelelő jövedelem.
Lehet, hogy majd azzal is találkozol.
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-18 16:35:35

válasz Bödön (2019-02-09 08:47:33) üzenetére
Magyon örülök, hogy ismételten is felkerestél, kedves Laci. Mindez arra vall, hogy
valóban szereted olvasni amit én felraktam. Mindenkor nyugodtan jöjj el, mindenkor
örülök neki.
Szeretettel várlak: Kata
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
170
Időpont: 2019-02-15 16:07:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szivesen olvastam volna még a kertedről....és "dolgaidról"....

nagyon tetszett...

üdv
- i -
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2019-02-14 08:31:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Csak jelezni szeretném, h itt vagyok újra a történetednél, szeretettel és érdeklődéssel olvasom, amit ebben a részben elénk tártál a kertészkedésedről, a korról, az emberi kapcsolatokról. Nagyon élő! Szeretettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1294
Időpont: 2019-02-12 13:28:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Újabb bepillantást engedtél az életedbe. Köszönet érte. Nekünk is volt( szüleimnek) kertünk, sok gyümölccsel, zöldséggel + szőlővel. Aztán messzebbre sodort az élet minket a kerttől, így eladtuk. Igaz, a kapálás és az egyéb kerti munka nem hiányzik, de milyen jó volt leszedni a termést, sokkal jobb ízét éreztem, mint a boltban kaphatónak. Te a kert tündére voltál, amíg tudtad művelni. Az időjárás, az meg sajnos nem mindig kegyes a gazdákhoz.
Szeretettel olvastam. üdv Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-09 23:08:07

válasz T. Pandur Judit (2019-02-09 19:02:16) üzenetére
Kedves Judit!
Tőled nagyon jó mondás, hogy az az érzésed, hogy többet tudsz rólam (akivel személyesen soha nem találkoztál) mint némely rokonodtól.
Elhiszem, mivel amit átéltem életemben, a háború alatt, vagy az iskolákban, azokat én nem szégyellem leírni, s életemről is öt naplóm van, mert már fiatal koromtól vezettem naplót pontos időket is tartalmazva. Amíg dolgoztam, nem értem rá, el volt dugva az összes kincsem, a naplókkal együtt, s amikor nyugdíjba mentem, akkor találtam meg - véletlenül - s kiderült, érdemes volt megírni, s vigyázni rá, mivel ha nem lenne, nem tudnék annyi mindent az életemről percnyi pontossággal is. S a rokonaid biztosan nem írtak naplót, nélküle könnyen el lehet felejteni sok mindent, amit átéltünk.
Köszönöm szépen, hogy eljössz olvasni, mindig szeretettel várlak: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2019-02-09 19:02:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mint mindig most is szívesen olvastam a gondolataidat, életed eseményeit.
Néha az az érzésem, hogy már többet tudok Rólad /akivel személyesen soha nem találkoztam/ mint némely rokonomról. :)

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-09 18:12:50

válasz Bödön (2019-02-09 08:47:33) üzenetére
Kedves Laci!
Engem is már többször kidobált ez is, és az otthoni még inkább rozoga. Kiváncsi vagyok arra a
gondolatodra, amit szerettél volna velem megosztani. Remélem, hogy eszedbe jut és elmondod
nekem. Örülök, hogy itt vagy, hogy érdekelnek írásaim. Az biztos, hogy én csakis megtörtént
eseményeket írom, nem vagyok olyan ügyes, hogy kitalálgassak. Egyébként is mindig akad
írnivaló még most is. Igaz, hogy sok olyan esemény van, amelyeket megéltem. Azért, mert sajnos
olyan események is történtek közben, mint a háború. Jó lenne, ha többé sohasem lenne, mivel az
a rengetek kár amit az okoz, és főleg a sok - inkább rengeteg ember, aki semmi rosszat nem nem
tett életében, mégis meghal. s akkor a család is gyászolhat.
Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad. Mindig szeretettel várlak.
Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2019-02-09 08:47:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Már tegnap elolvastam, írtam is hozzá, de a gép kidobott!!! Ez ilyen. Bánom, mert volt egy gondolatom, amit meg akartam osztani Veled. Nem baj, majd eszembe jut, s akkor pótolom. Minden esetre, te tudod, mennyire tetszenek visszaemlékezéseid életed eseményeire. Színes írások olyan író tollából, aki látta, megélte azokat az eseményeket. Én mindig nagy szeretettel és érdeklődéssel olvasgatom. Ezt is! Folytasd, hadd tanuljunk belőle! Szeretettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-02-08 23:56:40

válasz Kőműves Ida (2019-02-07 21:55:26) üzenetére
Drága Ida!
Amikor később kertet akartam magamnak, nagyon hiányzott, mivel kiskoromban faluban laktunk
és ott elég nagy kertünk volt. Nagyon megszoktam, aztán később hiányzott. Ezért kellett nyugdíjban
is legalább egy időre, amíg bírtam erővel.
Köszönet érte, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5737
Időpont: 2019-02-07 21:55:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Jó is kertészkedni, meg szedni a friss gyümölcsöt, zöldséget. Bár jómagam beleszülettem a természetbe, ma már inkább a hiánya fáj.
Végül megmutatta a természet, hogy ő az úr, ha nem tartjuk be a szabályait, akkor visszaüt. Túl kicsinyek vagyunk mi emberek őhozzá.
Jólesett most ott járni a kertedben. :) Köszönöm.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)