HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48536

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-03-06

Napló

2019. jan. 21.

Mindig is akartam naplót írni. Amiket ebbe feljegyez az ember, azt magának szánja, olyanfajta őszinteséggel, ami másra nem tartozik. Eddig nem volt rá időm. Most van. Azt nem tudom, hogy lesz-e, a "lesz"- t itt, a halál várótermében nem ismerik.
Kinn-benn minden fehér. Az ablakon túl a hó világít, itt a klórszagú levegőben a falak, a bútorok, az ágynemű meg persze az arcok is. Viaszos sápadtság van mindegyiken, mintha már a halotti maszk lenne, mozdulatlan, amit csak időnként ránt ráncosra a fájdalom.
Holnap CT. Eldől a sorsom.

jan. 22. délután

Vizit. Rossz előjel, az orvos utoljára hagy. Néz rám, latolgatja, hogyan lehet velem közölni a közölhetetlent.
- Még lesznek majd vizsgálatok a pontosabb diagnózis érdekében...
Mosolyogni próbál. Én is. Pontosan tudja, hogy tudom, amit ő tud.
- Tehát pozitív? - kérdezem.
- Igen.
És már fordul is el tőlem, indul az ajtó felé.
Talán most aludni kellene. Kérek valami altatót a nővértől, ártani nem árthat. Egyébként már úgyis mindegy.

jan. 24.

Tegnap nem volt kedvem az íráshoz. Meghalt az ágyszomszédom. Nagy volt körülötte a jövés-menés. Aztán csönd lett. Csak a sarokban lévő ágyban sírdogált egy asszonyka:
- Együtt jöttünk be a nénivel...
Nem szóltunk rá semmit. A szobában mindenkit elhallgattatott a halál közvetlen közelsége.
Ma egyébként gyalázatos volt az ebéd. Valami "csúmancs"- főzelékféle egy darab rágós hússal.
Még jó, hogy egyre rosszabb az étvágyam.

jan. 25.

Folyik az infúzió. a nővért kérdezem:
- Valami gyógyszerféle?
- Á, csak sós víz, hogy ki ne száradjon.
Keserű mosoly. Hogy ki ne száradjak? Pedig talán meggyorsítaná a "folyamatot".
De tényleg ezt szeretném, a gyors halált? Halál. Furcsa ezt a szót így rám vonatkoztatva leírni. Eddig mintha nem velem történtek volna a dolgok. A röntgen, az ultrahang, a CT, a megszámlálhatatlan vérvétel. a beépített kanül, az infúziók... De egyre inkább érzem, hogy közel kell engednem magamhoz az elmúlás gondolatát.

jan. 26.

Ma fájdalomra ébredtem. Lassan, alattomosan közelített, aztán hirtelen elkapott, mint kígyó a kiszemelt áldozatát. A délutáni infúzióba tettek valamit, amitől elviselhetővé vált a fájás. Furcsa, lebegő érzés fogott el. Vajon ez már morfium lenne?

jan. 27.

Sokáig aludtam. Elfelejtettem, hogy min is kezdtem el gondolkodni tegnapelőtt. Hát persze. A halál. Nem tudom, hogy félek-e tőle. Nem vagyok hívő, fogalmam sincs hogy mi vár rám. Úgy gondolom, csak annyi lesz, mintha elfújnák a gyertyát. Persze lehetnek végső hallucinációk, de ki tudja. Talán egész másképpen történik majd minden. Át fogom élni a halált, és megtudom, hogy milyen is valójában. Mint ahogy mindenki más előtt is előbb-utóbb, megnyílik az életnek ez a nagy titka. Csak az bánt, hogy utána már nem mondhatom el, nem írhatom meg senkinek.

jan. 28.

Már egy hete vagyok benn. Itt volt a lányom. Rövid időre felfüggesztettem a halálról való elmélkedésemet.
Szegény gyermekem a "kintieket" juttatta eszembe. Vajon mindent rendben hagyok magam után? Hiányzok majd nekik?
- Otthon mindenki jól van?
- Jól. Miattunk ne aggódj!
Aztán csak hallgattunk. Fogtuk egymás kezét. Megigazította a párnámat, mielőtt elment.

jan. 29.

Egyre gyengébb vagyok. Sokat alszom. Valószínű, emelték a morfiumadagot. Az írás is nehezen megy.

jan. 30.

Akkor hát ennyi volt az élet? Nem volt könnyű. Megszenvedtem, ahogy mások is. Azért jó lenne még egy kicsit szenvedni, még élni egy darabig. Csak még egy keserédes kis szeletet szeretnék abból, amit életnek neveznek!

jan. 31.

Egyre kevesebb a tiszta pillanatom. Délután voltak benn a kintiek közül... csak a lányomra emlékszem. A jó, hűvös kezére, ahogy a homlokomra tette... Aztán megint ez a szörnyű forróság.. a láz...

febr. 1.

Ma megkérdezte a nővér, hogy akarok-e papot. Csak a fejemet ráztam, hogy nem. Hagyjanak! Hagyjanak aludni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-09 22:45:50

válasz T. Pandur Judit (2019-03-09 21:44:55) üzenetére
Kedves Judit!

Csak beleképzeltem magam egy ismerősöm halál előtti gondolataiba.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Kati
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2019-03-09 21:44:55

Kedves Kati!

A frászt hoztad rám! Ahogy olvastam, végig abban a hiszemben voltam, hogy a te naplódat olvasom, saját magadról.
Pfü, de megkönnyebbültem Katának adott válaszodtól!

Judit
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-06 20:20:55

válasz oroszlán (2019-03-06 19:32:33) üzenetére
Kedves Ica!

Szerencsére még élünk, és néha kifejezetten jó is élni. De...

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7563
Időpont: 2019-03-06 19:32:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Elgondolkodtató az írásod (a napló)
Sajnos ebbe az előszobába mindenki bejut, ha csak egy pillanatra is.
Azért borzasztó...nem?
szerencsére még...

Szeretettel gratulálok. hogy ilyen, mondhatni hitelesen írtál róla, látod, nem merem nevén nevezni, pedig...

Ica
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2019-03-06 12:25:43

Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad. A történet nem rólam szól, ilyen súlyos betegségem még nem volt, vagy csak nem tudok róla, hogy lenne. Egy kedves ismerősöm betegsége és halála adta az ötletet, megpróbáltam beleképzelni magamat az ő helyzetébe. Hogyan békél meg az ember a kikerülhetetlennel - régóta foglalkoztat ez a gondolat.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12538
Időpont: 2019-03-06 12:13:51

Kedves Katika!
Olvastam a naplódat, szomorú valóság, ahogyan leírtad a fájdalmakat, a valóságot. Bizony mindenkinek eljön az ideje, amikor ezen fantáziáljon. Nem kellemes dolog, nem olyan, mint amikor megszületnek
az emberek. A naplót jó írni, de nem mindegy, hogy mit írunk. Az utolsó két sorod a naplódnál nekem
nagyon nem tetszik. Nem azért, mert te leírtad, hanem azért, hogy a nővér mit kérdezett? Ez mindenkinek a maga dolga, hogy mit akar, senki másnak nincs semmi köze hozzá.
Remélem, hogy a betegségből azóta kilábaltál és még sokáig írsz nekünk szép verseket, és más eseményeket.
Mindenféle jót, főleg jó, sokkal jobb egészséget kívánok, mint amikor eme sorokat leírtad.
Megértéssel és szeretettel olvastam: Kata

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)