HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49090

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2019-11-18 06:12:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-03-16

A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 16.

A Call-Fox Fixtures irodaházának déli ablakai a Népkertre néznek. Zsombor mégsem gyönyörködött most a szép, tavaszi kilátásban. Alig ért be az irodába, máris három komoly témát talált az asztalán. (Még így mondják, de természetesen csak mappákat, elektronikus küldeményeket kell alatta érteni.) Gondterhelten támasztotta a homlokát, miközben "görgetett" és "lapozott". Szerette a munkáját, de néha bele tudott fáradni az emberi képtelenségekbe. Csupán ennek a gondterheltségnek volt köszönhető, hogy nem nézett ki az ablakon, és nem látta a parkolóban a nagy Audit, amelyből éppen két nő szállt ki. Egy idősebb és egy fiatalabb.

A két jólöltözött hölgy bemasírozott az épületbe, ahol mindenfelé frissítő kávéillat terjengett, és azon voltak, hogy útbaigazítást kérnek, de az idősebb hölgy megállította az oldalán készségesen menetelő lányt. ‒ Várj csak! Tegyük még érdekesebbé a dolgot.

Elővette a telefonját, s miközben egy készséges szőkeség érdeklődve szóba elegyedett a fiatalabb jövevénnyel, addig ő ravasz mosollyal tárcsázott. (Így mondjuk, de ma már csak görgetést és bökést kell érteni alatta. Érdekesen alakulnak ezek a dolgok itt, az orrunk előtt, nemde?)

Amikor Zsombor telefonja megcsörrent, és leolvasta a hívót, először arra gondolt, nem veszi fel. Aztán mégis utána nyúlt a készüléknek. ‒ Szia, anya! Miben segíthetek?

‒ Szervusz, kisfiam! Remélem, nem zavarlak munka közben. Tudom, hogy egy egész céget irányítasz, biztosan nagyon elfoglalt vagy.

‒ Akad munkám bőven - hazudott is és nem is a fiú -, de mondd csak, mit tehetek érted.

‒ Nos, igazából ma én szeretnék tenni érted, drágaságom.

‒ Ezt hogy érted?

‒ Nos, már belátom, rendkívüli módon elhanyagoltalak az utóbbi időben. Sajnálom, és a bocsánatodat szeretném kérni emiatt. Rossz anya voltam. De jóvá szeretném tenni a mulasztásomat. S arra gondoltam, kezdhetném mindjárt azzal, hogy meglátogatlak a munkahelyeden.

Zsombor felugrott az asztal mellől. ‒ Arra semmi szükség, anya! Igazán semmi szükség, de tényleg! Épp elég, hogy otthon meglátogattál. Már ez is épp elég! Nem szeretném, hogy fölöslegesen fáradj!

Angelika megjátszotta az értetlent. ‒ Ah! Ugyan miért? Ez nem fáradság. Sőt! Nagyon szeretném látni a vállalatot, amit vezetsz, ami olyan jól jövedelmez, hogy máris egy óvárosi villát vásárolj magadnak. Tudod, nagyon büszke vagyok ám rád, kisfiam.

Zsombornak máris gyöngyözött a homloka. ‒ Ugyan, anya. Igazán...

‒ Nem, nem, kisfiam. Mindig csak a nővéreid sikereivel szembesítettelek téged, nem hittem benned. Ezt nagyon szégyellem. S mint mondtam, jóváteszem. És tudod, hogy Angi nem tréfál.

Zsombor már fel-alá topogott a helyiségben. ‒ Anya, ez igazán... tényleg... én a könnyekig meg vagyok hatva, de... ezt majd megbeszéljük otthon. Jó? Most, hopp! Épp egy fontos tárgyalásom lesz, és...

Eszter cinkosan megérintette Angelika karját, aki kis türelemre intette, s mutatta, hogy már épp a finisben jár. ‒ Érdekes. Nekem azt mondták, hogy fönn vagy az irodádban, és éppen elérhető vagy.

Zsombor megtorpant. Mozdulatlanná dermedt. ‒ Ki mondta ezt neked?

‒ Egy nagyon kedves fiatal hölgy, itt a földszinten.

‒ Erika - súgta Eszter.

‒ Egy bizonyos Erika - ismételte Angelika.

Zsombor mészfehérre sápadt. ‒ T-te... te itt vagy az... épületben?

‒ Természetesen. S már sietek is fel az én nagy kisfiamhoz, mielőtt még kezdetét veszi az a fontos tárgyalás. Csak beköszönök, megölelgetlek, és már megyek is.

S letette a telefont. Zsombor ekkor olyat sikított, mint egy kislány, akinek pók mászik a karján.

***



A fiatalember lélekszakadva rohant ki a folyosóra. Azonnal belebotlott Bettibe, az emelet üdvöskéjébe. ‒ Judit bent van? - kérdezte tőle bocsánatkérés helyett.

A lány kicsit meghökkent a két vállát kétségbeesetten markoló fiatalember szokatlan viselkedésén. Zsombor épp a visszafogottságáról, a tartózkodásáról híres. Betti meg volt győződve róla, hogy a fiatal marketing menedzser még soha senkihez nem ért hozzá a stáb tagjai közül. Mi történhetett vele? ‒ Nem... én még nem láttam - hebegte.

‒ Hol van? Hol?! - rázta meg a lányt Zsombor, és Bettin átfutott egy röpke sírási inger, amit így, az első hullámban még legyűrt, de ha jön egy második hullám, ő bőgni fog.

‒ Ne... nem tudom. Azt hiszem... de Rossi úr sincs bent. Talán... talán valami közös programjuk van.

‒ Nagyszerű! - lökte félre az ijedt kolleginát a rendkívül furán viselkedő Zsombor, kitépte ajtajának cserélhető névtábláját a keretéből, és rohanni kezdett.

A szegény kis Betti állt egy darabig a folyosón, hüppögött, majd végül megadta magát a rátörő hullámoknak, és karjait fázósan dörzsölgetve, pityeregve tovább sétált, noha azt is elfelejtette, hová indult az imént.

Zsombor eközben az ügyvezető irodájához rohant. A közvetlen szomszédban volt Niccolo de Rossi irodája. Az olasz üzletember a multinacionális mamutvállalat, a De Rossi Corp. tulaj-elnökének félmagyar fia és a cég magyarországi képviselője volt. A De Rossi Corp. nemrégiben vásárolta fel amerikai kézből a Call-Fox Fixturest, így ők most olasz kezekbe kerültek. De mindez egy másik történet. Zsombort nem is érdekelte most semmi más, csak az, hogy mindkét iroda üres. Egyetlen röpke pillanatig sem merengett el azon, hogy ilyen merész dolgot még soha életében nem követett el. Gondolkodás helyett sietve kihúzta Csolnoki Judit névtábláját és kicserélte a sajátjára. Most ez volt leolvasható az iroda ajtajáról: Kepes Zsombor (kis betűkkel, a táblácskán), s alatta: ügyvezető igazgató (nagy, fekete betűkkel, öntapadó felirattal).

Ezután körülnézett, mint egy besurranó kém, és remegő kezekkel tárcsázta Julcsit.

***



A lány letette a pizzáját, és bosszúsan előhalászta a mobilját. ‒ Zsombi az - csámcsogta.

Tomi bólintott, és üres tekintettel harapott bele a meleg, feltétes tésztába. Talán az ízeket sem érezte.

‒ Mi kéne? - förmedt a vonalba Julcsi teli szájjal.

‒ Segítened kell! - hallotta Zsombor könyörgő hangját. - Be kell jönnöd most azonnal az irodámba. Most azonnal, érted?

‒ Zsombika - kortyolt egyet a kólájából a lány -, ugye tudod, hogy valójában nem vagyok a titkárnőd.

‒ De az vagy! - hadarta Zsombor rémülten. - Értsd meg! Anyám itt van az épületben! Erre tart! Le fogok bukni! Tudod, milyen következményei lehetnek ennek?!

Julcsi sóhajtott egy reménytelent. ‒ Nézd! Ha már ott van az épületben, nem tudom, mit tehetnék. Egyébként pedig talán épp itt volna az ideje színt vallani. Tudod... "az igazság felszabadít".

Zsombor pukkadozott egy darabig tehetetlenségében, majd belerikoltott a készülékbe: ‒ ki vagy rúgva!!!

‒ "Az igazság felszabadít?" - nézett Tomi a lányra, akinek időközben megint tele lett a szája.

Ahogyan Julcsi két pofára tömött, teli szájjal rámosolygott, és hozzá kacsintott is egyet, a fiú arra gondolt, milyen könnyű lenne beleszeretni. Igen. Nagyon könnyű lenne.

***



Eszter enyhe bűntudattal lépett ki a liftből, szótlanul lépdelt a szüntelenül csacsogó Angelika mellett. Amikor, alig egy órája, kiléptek az árkádos folyosóra a szállodaigazgató dolgozószobájából, és Julcsi futólépésben elszakadt tőlük, hogy elszáguldjon Tomiért, Angelika megállította Esztert, és a fülébe súgott valamit. A lánynak akkor elkerekedett a szeme. Az igazat megvallva, épp annak hatására, hogy mindent bevallottak, valósággal meggyóntak, kezdte magát végre tisztábbnak, könnyebbnek érezni. Angelika ötlete fölött érthető módon megtorpant, és lélekben egyet (talán kettőt is) hátralépett.

‒ Na? Segítesz?

Eszter arra gondolt, ez talán mindössze udvariassági kérdés, elvégre Angelika épp az imént kötelezte le őket; hogyan is mondhatna nemet? De arca, tekintete természetesen elárulta tétovázását.

‒ Nem gond, ha nem. Egyedül is megoldom. De jó móka lenne, nem igaz?

‒ Hááát - húzta kicsit a száját a lány -, nem is tudom. Látod a korábbiakból is mi lett.

‒ Nem lesz semmi baj. De ennyi jár neki. És tudod... Angelika szeret jól szórakozni. Amellett anya is vagyok, és úgy tűnik, be kell vetnem magam. Ki kell játszanom az anya-kártyát. El kell fenekelnem ezt a fiút, de mégsem fektethetem a térdemre. Ti már megkaptátok a leckéteket. Úgy látom, használt is. Most a nagyságos úron van a sor.

‒ Hát, jó - ment bele az újabb játékba Eszter. - De ígérd meg, hogy nem lesz baj!

Angelika megígérte, s most itt voltak. Miközben végigsétáltak a folyosón, arra gondolt, ez bizony gyors halál lesz. Zsombor biztosan összeomlott már a hívás óta, és valósággal az édesanyja lábai elé veti majd magát, kegyelemért könyörögve. Meglepetése, sőt döbbenete leírhatatlan volt, amikor megtorpanva az ügyvezetői ajtó előtt, ott Zsombor nevét látta.

A két nő összenézett. Majd Angelika bekopogott.

Zsombor egy magabiztos, kissé türelmetlen üzletember fellengzős pózában nyitott ajtót. Közben "telefonon beszélgetett" (a vonal túlvégén persze nem volt senki), és csak taglejtésekkel jelezte a két nőnek, hogy foglaljanak helyet.

Ők újra összenéztek, és engedelmesen leültek. Eszter egyre értetlenebb és döbbentebb lett, de Angelika tekintetében egyre növekvő elismerés csillogott; a fia, úgy tűnik, elsőrangú szélhámos. Őszintén kíváncsivá lett, vajon Zsombor meddig képes elmenni. Gyönyörködve nézte a fiát, aki tökéletes alakítást nyújtott. Szinte már nem is volt szíve leleplezni őt, és szembeállítani az igazsággal. De meg fogja tenni, ezért jött ide. Az viszont vitathatatlan, hogy ilyen jól már rég szórakozott.

Nos, mindez addig tartott, míg a hátuk mögött meg nem szólalt valaki. ‒ Mi folyik itt?

Mindhárman a kellemes, nyugodt tónusú, szépen csengő hang irányába fordultak.

Az ajtóban egy feltűnően magas, végtelenül elegáns nő állt, Zsombor névtáblácskájával a kezében. Úgy tűnik, Csolnoki Juditnak mégsem volt házon kívüli programja.

A fiatalember kezéből kihullott a telefon. Mire mindenki odanézett, már ő is a padlón volt. Elájult.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, csupán a karakterek gondolatiságát és jellemét tükrözik, és nem a jó ízlés megsértését, pusztán a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-07-27 07:33:22

válasz Kankalin (2019-07-25 20:12:38) üzenetére
Kedves Kankalin!

Igen, a tárcsázás kapcsán a narrátor teszi meg a maga megjegyzését, az első bekezdésben elindított hangulati-gondolati vonalnál maradva. Ott már megkezdte a zárójeles közbeszúrásokat. Amikor ilyenekkel van teletűzdelve a szöveg, az az alkotó kivételesen jó hangulatát tükrözi, ez a tapasztalat.

Laca
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6839
Időpont: 2019-07-25 20:12:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Nagyon jól bonyolítod a cselekményt. Izgalmas ez a fordulat, ami annyira nem is nevezhető annak, mert várható volt, hogy előbb-utóbb mindenhol tiszta víz kerül a pohárba.
Nekem tetszik, hogy így alakítottad az eseményeket és a jellemeket (kivételesen megláttam, mit írt Ida). :)
Azért tetszik, mert kifejezetten valósághű. Olyan meredek dolgok történnek az életben, hogy elképesztő. Zsombi esete simán előfordul a valóságban is. Persze nekem sem ő a legszimpatikusabb, de az emberek változhatnak, és nem is biztos, hogy mélyebb megismerés nélkül valóban átlátjuk, hogy milyenek is valójában.
Engem egy kicsit zavart a tárcsázás utáni zárójeles rész. Nem tudtam eldönteni, hogy a narrátor mondja, vagy Angelika gondolja. Ahogy visszanéztem, a narrátorra tippelek, ami jó ötlet, mert kérdez az olvasótól. Lehet, hogy csak én vagyok értetlen. :)

A legjobb helyen vágtad el a történetet...

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-04-29 22:15:25

válasz Bödön (2019-03-27 08:40:06) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Korábban jeleztem, hogy nem védek meg senkit a szereplők közül, ezért nem is teszem. És igazad van, nem jellemző a fiúkra az ájulás. Épp ettől hangsúlyos (szerintem) Zsombor összeomlása, aki egyébként is tele van fóbiákkal, gátlásokkal, személyiségi problémákkal. Nem olyan stabil, mint egy átlagember. De nem védem meg, épp ez a lényeg. :)

Üdv: Laca
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8479
Időpont: 2019-03-27 08:40:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Tényleg nagyon olvasmányos, és ez a legfontosabb. Találó a címe is, jobbat nem is adhattál volna. Zsombor stiklije, már több is mint egyszerű stikli! Kíváncsian várom a folytatást, hogy fog kikeveredni ebből. Az viszont egy kicsit fura, h elájult Cs. Judit érkezésétől. Nem tűnik életszerűnek egy fiúról lévén szó. Inkább a lányokra jellemző! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-03-18 01:13:32

válasz Kőműves Ida (2019-03-17 16:52:17) üzenetére
Kedves Ida!

Igen, napközben már találkoztam haragos felfortyanásoddal, de reagálni tisztességesen csak most tudok.
Azt mondom, sokkal jobb volt, amikor végignevettél egy-egy epizódot.
Amikor ezt a részt írogattam, én végig jól mulattam, nem is gondoltam arra, hogy másoknak esetleg a pumpája fog fölmenni. De ez nagyon jó, mert azt mutatja, mennyire élővé vált benned a történet, a szereplőgárda.
Egyébként igen, Zsombor ilyen labilis, és ennek a hazugságok hálójában résznek épp az a lényege, hogy megmutassa a füllentések hiábavalóságát, s hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, ráadásul mindig vannak káros következmények, ha más nem, a kapcsolatok és a hírnév romlása. De... hőseink fejlődőképesek, jóravalók. És vannak terelgető segítőik. A fiatalok szabadsága, hogy hibázzanak. :) A miénk az elnézés, és hogy eltakaríthatunk utánuk. :)

Szeretettel: Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1883
Időpont: 2019-03-18 01:03:13

válasz Horvaja (2019-03-16 18:53:24) üzenetére
Kedves Janó!

Örömmel üdvözöllek itt. Megtisztelsz. Jó olvasást és kevés csalódást kívánok neked a történethez.
Köszönöm a figyelmedet.

Üdv: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6080
Időpont: 2019-03-17 16:52:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nos, kedves Laca, egyelőre úgy látom a végére értem.
Most nem is igen tudok szóhoz jutni. Úgy érzem, ez egy kicsit sok volt. Zsombiban csalódtam, hogy ennyire gyámoltalan, ennyire éretlen. Nem mérlegelt, hogy a barátai milyen árat fizetnek azért, hogy ő bizonyítson? Miért is gondolta, hogy bizonyítással tartozna annak az anyának, aki meg sem érdemelte? Szóval, most kicsit csalódott vagyok. Úgy érzem, talán Zsombor meg is érdemelte, de vajon mikor kerül sorra Angelika? Rá különösen haragszom, no meg ismét Eszterre, hogy belement ebbe a játékba is.

Várom a folytatást, addigra elpárolog a mérgem :). Remélem helyükre kerülnek a dolgok, kíváncsi vagyok arra, hogy milyen megoldások vannak még a tarsolyodban. :)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
299
Időpont: 2019-03-16 18:53:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Mi tagadás, a végén (az éppen aktuális végén) kezdtem, és lenyűgözött a könnyed stílusod, élvezetes írásmódod. Kedvet kaptam az elejéhez, úgyhogy el is kezdem.

Üdvözlettel,
Janó

ui.: Szólíts csak Janónak! :)

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Globális helyzet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = M címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)