HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49095

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-03-22

Egy esős nap története

Napok óta esett, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mintha a Jóisten ráaggatta volna az égbolt összes felhőjét a part menti fákra. De olyan erősen, hogy azt semmiféle szél lebontani ne tudja, és esetleg szárazabb vidékek felé vigye. A nap is éppen csak félszemmel pillantott ki a szürke drapéria mögül.
Az a pillantásnyi, vékony fénysugár pontosan a koporsóra esett. Búcsúféle volt a halottól, aki egész életében imádta a napot. A napot szerette igazán meg a folyót, a Tiszát. Az egész nyarat a vízparton töltötte volna, anyaszült meztelenül tárulkozott a fény meg a víz felé. És boldog volt. Legalábbis a felesége úgy hitte, boldog. Sokszor elnézte a férfi lebarnult, egészséges arcát, ahogy az nagy komolyan valami munkája fölé hajolt. Szerette. Húsz évnyi házasság után is úgy érezte, hogy kettőjük összetartozása megbonthatatlan.
Az életét is rábízta volna, mint ahogy meg is tette az első, pokollá vált házassága után.
A lánya is elfogadta a férfit, szinte apjának tekintette. Nyugalomban, békességben éltek, ahogy más boldog család.
Aznap is esett az eső, mikor a férjét baleset érte. Két autó ütközött egymásnak a csúszós, vizes úton. A vétlen sofőr vesztette életét. A férje volt.
A temetésen nem sokan voltak. A napok óta tartó eső csak a közvetlen hozzátartozókat nem riasztotta el. Ők is bőrig áztak a szertartás végére az esernyők alatt is.
Az asszony valamiféle kábulatban tette, amit ilyenkor tenni kell. A lánya mindenben segített neki. A temetés alatt időnként ránézett az anyja arcára, amin nem látszott semmi. Mozdulatlan maszkká merevedett.
- Anya, jól vagy? Bírod még?
Bólintott, de nem szólt. Nem is sírt. Ez volt a legfélelmetesebb.
Ahogy a rokonok az estebéd után rászánták magukat, hogy az esőben-sárban csúszkálva hazainduljanak, az asszony bement a hálószobába, ahol a kis asztalkán sorakoztak a részvét-táviratok, levelek. Gépiesen kezdte bontogatni a borítékokat. Az ablak elé ment, hogy lásson is valamit, úgy olvasgatta a kondoleáló egyenszöveget.
Ahogy ott állt fekete ruhájában, sötét hajával, vékonyka alakjával kissé előre hajolva a világosság felé, egy megsebzett madárra hasonlított, aminek nem esik jól már az élet.
Az egyik borítékból fényképek estek ki, ahogy felnyitotta. Egy nálánál valamivel fiatalabb nő volt rajtuk, szinte meztelenül. Az egyiken a férje is ott állt mellette. Csak nézte a képet értetlenül, ki küldte, kinek.
Feladó nem volt rajta, a levél a férjének jött, csak későn érkezett. Írás is volt a borítékban. Alig látta a betűket, bár egyáltalán ne látta volna! A legutóbbi találkozásuk részleteit ecsetelte az ismeretlen levélíró. Az aláírás szerint Mária volt, akárcsak ő.
- Anya! - nyitott rá a lánya - Nem látsz már ebben a sötétben. Felkapcsolom a villanyt.
- Ne!... Nem kell... jól van így - mondta, és a háta mögé dugta a kezét-lelkét égető borítékot.
- Kimegyek egy kicsit. Járok egyet a folyóparton.
- De hiszen esik. Még meg sem száradt rendesen rajtad a ruha a temetés óta...
- Muszáj! Muszáj kimennem, megfulladok.
Az asszony már kinn is volt a házból, szinte szaladt a csatakos, vizes fűben a folyó felé. Az arcát, karját, mellét, ölét az eső felé tárta, hogy mossa le róla azt a szégyent, ami érte. És az eső szaporán mosdatta, mint anya a lázas, beteg gyerekét. Ő pedig végre sírni kezdett. Kimosni a lelkéből is azt az érzést, ami oly sokáig ahhoz az emberhez kötötte. Akit ő úgy szeretett mindeddig, mint senki mást a világon.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1510
Időpont: 2019-04-09 12:47:32

Kedves Janó!

Többek közt ezért tartom én azt, hogy örök szerelem nem létezik, legfeljebb csak kivételes emberek között kivételes esetekben.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
299
Időpont: 2019-04-09 11:40:57

válasz szilkati (2019-03-24 20:37:50) üzenetére
Kedves Kata!

Tetszett az írásod, a végén a fordulat igazán remek. Amikor apám meghalt, minden héten kimentünk a temetőbe. Akkor, mi gyerekek, nem fogtuk fel a jelentőségét, de minden héten friss virág volt a sírján, nem tudtuk, ki tette oda. Anyám könnyeit pedig apám hiányának tulajdonítottuk.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1510
Időpont: 2019-03-24 20:37:50

válasz oroszlán (2019-03-24 18:27:35) üzenetére
Kedves Ica!

Köszönöm, hogy elolvastad. Próbálkozom ezzel is-azzal is.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7821
Időpont: 2019-03-24 18:27:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!
Te valamit nagyon tudsz...nem csak verset!
Szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1510
Időpont: 2019-03-23 12:47:41

Köszönöm. Tragédia volt.

Kati
Alkotó
ermi-enigma
Regisztrált:
2018-12-05
Összes értékelés:
190
Időpont: 2019-03-23 06:06:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Itt mindent a helyén érzek. Tragédia. Gratulálok.


- i -

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Virágnyílás idején című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sün Salamon az én nevem címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Téli emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)