HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-03-30

Padon

Az öreg ott ült a padon, reggel óta. Szinte meg se mozdult, csak nézett maga elé. Sírt. Csendesen, befelé. Időnként szipogott, és felsóhajtott. Néha felállt, ment néhány lépést, hogy visszatérjen a véráram az elgémberedett végtagjaiba. Nem volt hideg. Kellemes nyárutó, indián nyár, ahogy mondani szokás. Ebédidő. Előveszi műanyag szatyrából az ebédjét. Ma is hideg lesz ebédre, szendvicset hozott magával. Párizsis zsemlét. Még tegnap este elkészítette, gondosan becsomagolta, és betette a hűtőbe. Reggel majd elteszi a táskába, mielőtt elindul. Hetente egyszer főzött magának paprikás krumplit, lecsót, éppen, aminek szezonja volt. Hús ritkán akadt. Nem mintha nem tudott volna venni magának, de egy ideje már nem esett jól.
- Valami baj van, öreg? - kérdezte a kertész, nem tiszteletlenül, inkább segítő szándékát jelezve.
- Nem, dehogy. Nincs itt semmi baj, minden a legnagyobb rendben. - nézett rá az öreg hálásan. - Csak üldögélek egy kicsit, megeszem az ebédemet, aztán megyek is haza.
- Reggel óta figyelem. Összeszedtem az avart, egy kicsit rendbe teszem a kertet. Elvégzem az ilyenkor szükséges munkákat. - mondta a kertész, beszélgetést kezdeményezve. De az öreg nem szólt, csak bólintott. - Szinte el se mozdult innen.
- Várok valakit. - Mondta az öreg elcsukló hangon.
- Ugyancsak késik az illető. - Próbált bizalmaskodni a fiatalember. - Elég türelmes, hogy ennyi időt vár rá.
- Nem volt konkrét időpont megbeszélve. Azt mondta, hamarosan eljön. A mai napon, de hogy mikor, arról nem volt szó.
- Furcsa egy találkozó ez.
- Furcsa, de ez van. Jön, ha tud. Én itt megvárom, nem tehetek mást. Érti, ugye?
- Nem annyira. - válaszolt a kertész. - De nekem aztán mindegy. A pad a magáé, addig ül itt, amíg akar.
- Maga mindig itt van? Itt dolgozik?
- Igen, minden nap bejárom a temetőt. Összeszedem a szemetet, tisztán tartom a kertet.
- Egy éve voltam itt utoljára, a nejem temetésén. - Mondja az öreg elcsukló hangon, és az előttük lévő sírra mutat. - Látja, az én nevem is ott van, csak a halálozás dátuma nincs kitöltve.
A fiatalember megnézte a sírkövet. Egyszerű, de ízléses kőfaragás alatt ott volt a két név, arany betűkkel. Csak az öreg elhalálozási éve hiányzott róla.
- Itt fogok pihenni a kedvesem mellett.
- Vannak rokonai a bácsinak? - kérdezte a kertész, nem tolakodóan, inkább kíváncsian. Sejtette, hogy az öreg egyedül él. Nem volt elhanyagolt, de látszott az öltözetén, hogy nincs, aki gondoskodjon róla. - Nem akarok tolakodó lenni.
- Nem tolakodó, egyáltalán nem. Nincsenek gyerekeink, nem is akartunk. Most, hogy elment, magamra maradtam. Lélekben mindig velem van. De már én sem bírom a munkát. Elfáradtam.
- És kivel fog itt találkozni, ha nem haragszik?
Az öreg nem válaszolt. Hosszan nézett maga elé, részéről befejezettnek tekintette a beszélgetést. A fiatalember felállt, és elindult a kézikocsi felé, amelyben a száraz leveleket szállította. Néhány lépés után visszafordult.
- Most dolgom van, de később visszajövök. Ha lesz kedve, beszélgethetünk egy kicsit.
- Jól van, de lehet, hogy már nem leszek itt. - mondta az öreg, határozottan.

A kertész elment. Elvégezte a munkáját, de közben az öregre gondolt. Nem szeretne így magára maradni. Julival megbeszélték, hogy sok gyerekük lesz. Jövőre tervezik az esküvőt. Visszaindult a padhoz. Már messziről látta, hogy az öreg nincs ott, de a szatyor oda van támasztva a pad támlájához. Körülnézett. Nem látott senkit a közelben. Elállt a lélegzete, amikor meglátta a sírkövön a feliratot. Ki volt töltve az öreg halálának évszáma is. Szép arany betűkkel írva a mai dátum szerepelt rajta.

Budapest, 2008. szeptember

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-01 22:24:29

Kedves Kata!
Ebben a novellában nincs szó örök szerelemről, de a másik hiányáról igen. Mindig azok szenvednek, akik egyedül maradnak. Apósom, anyósom halálakor azt mondta, két éve múlva utána megyek. Rossz ezt hallani, de nem természetellenes, hiszen, ha nincs miért élnünk, meghalunk. Egymás nélkül, már nem is érdemes. Sajnos, szinte napra pontosan, két év múlva halva találtuk őt. Erős kötelékek vannak, amelyek nem engedik meg, hogy elszakadjunk egymástól. Lehet bármi néven nevezni, én örök szerelemnek tartom, amikor két ember nem képes egymás nélkül élni.
Szeretettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-01 15:27:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!
Furcsa dolog a szerelem, kortalan. Pontosabban nincs korhoz kötve. Minden szerelmet meg kell élni, úgyis túléli az ember. Szerintem nagy szerelem van, örök szerelem nincs. Az öregember a padon belehal a másik nélkülözésébe, fizikai, lelki értelemben. De ez nem szerelem. Szereti valaki a kezét, a lábát, nem. De hozzátartozik, és nem képes élni nélküle. A Szerelmek c. novellámban, azt hiszem, az én meglátásomat érzékletesebben megírtam. Egyébként kívánom, hogy legyél boldog, amíg lehet.

Üdv: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-01 14:41:19

válasz Finta Kata (2019-04-01 12:11:37) üzenetére
Kedves Kata!
Az írásaim többsége igyekszik a valóság más nézőpontjait is leírni, nincs egyféle igazság. Hogy mi hogyan látjuk azt, ami másokkal is megtörténik, az azon múlik, kinek milyen tapasztalatai vannak. Tehát, minden nyitott, hiszen, nincsenek befejezett történetek. Mindenki élete nehéz. Sok fordulópont volt, amin átjutottam, és talán, ez nem hangzik valami jól, de egyenes gerinccel jöttem ki ezekből a helyzetekből. Csábító lenne megírni egy élettörténetet, de nem vagyok híve, ezért sosem fogom megtenni. Mások élete tanulságos számomra. Az, hogy a fantázia keveredik a valósággal, és abban mégis csak én vagyok benne, nem kis részben, természetes. Köszönöm, amit mondasz, ez fontos nekem. Öröm számomra, ha valaki érti, és megérti a mondandóm lényegét, és még jó érzéssel olvassa is. Ezt köszönöm!
Üdvözlettel,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-01 14:30:00

válasz Bödön (2019-04-01 08:35:06) üzenetére
Kedves Bödön!
Valóság, és képzelet csak együtt létezhetnek. Az agy képes arra, hogy valamit valóságosnak lásson, amit mások nem látnak. Azok, akik átélnek ilyen jelenséget, azok számára az a valóság, amit észlel, amit az agya közvetít számára. Így működünk. Köszönöm a véleményedet!
Üdvözlettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-01 12:11:37

Kedves János!
úgy látom, hogy ez a novellád témáját megtörtént esetnek lehet nevezni. De
valahogy mégsem...
Jól tudod fűzni a szavakat, mondatokat. Ez az írásod is nyitva maradt. Akkor
mégsem megtörtént eset? S honnan jönnek neked a hasonló gondolatok?
Nem fogok aludni, ha nem tudom meg.
Amint olvastam, a fiammal egy időben (ugyanaz év harmadik napján) azonban
nehéz életed lehetett; írtál már arról is?
Jó olvasni az írásaidat.
Üdv. Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8331
Időpont: 2019-04-01 08:35:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó! Abszurd bizony, ilyesmi nem esik meg mindennap. Vagy soha, csak a képzeletben. Ráillik: "...nem a való hát, hanem annak égi mása..." Klassz amúgy. Olvasmányos! Üdv: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)