HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-04-04

A találkozás

Péter a lány szemébe nézett. A kék szempár megbűvölte őt. Soha nem látott ilyen tekintetet, amely ennyi szelídséget és jóságot sugárzott, ennyire a lelkébe látott volna. Mert a lány, csodálatos nézésével lelkének legtitkosabb mélységét kutatta, olthatatlan érdeklődéssel. Péter legalábbis így gondolta. Dehogy gondolta, inkább érezte, mert gondolni semmi másra nem tudott, csak hogy ezt a nézést kikerülje valahogy. Zavarba jött, és azt már leplezni nem lehetett. Arcának pírja elárulta őt, és az a melegség, ami szíve felől indult, már teljes valójában áthatotta. No, de ilyet ki hallott már, hogy egy szempár, ha még oly kék is, így levegyen valakit a lábáról, szinte egy pillanat alatt?

A lány most megmozdult, szemét lesütve oldalvást fordult. Kezét ölébe tette, mintegy megnyugtatólag, hogy zavarát ő is leplezze valahogy. Mert a fiú megtetszett neki, főként, hogy így állta nézését, az volt neki a kedvére való. Nem sejtette, hogy is sejthette volna, hogy ami itt elkezdődött, testének halovány remegését okozza, nem más, mint a szerelem. A vágy, amely oly sok szépség, és tragédia okozója volt már. A vágy, amely olthatatlan, és kimeríthetetlen forrása a költészetnek, és mákonya az emberi elmének.
Péter kihasználva a lány figyelmének elfordulását, alaposan szemügyre vette őt. Alakját nem láthatta egészen, csak deréktól felfelé, mert a padot, amelyen Péter helyet foglalt a park árnyékos oldalán, egy szépen nyírt sövény választotta el attól a helytől, ahol a lány ült, éppen vele átellenben, a napos oldalon. A távolság nem volt nagy közöttük, csak éppen annyi, hogy még jól láthatták, hallhatták egymást. Pétert meghatotta a lány szépsége, finom arcéle, előkelő mozdulatai, és a tekintete, amellyel az imént nem kihívóan, de értésére adta, hogy tetszene neki a férfi közeledése. A lány a kacsákat etette éppen, amikor Péter helyet foglalt a padon. Azonnal feltűnt neki, hogy milyen kedvesen szólítgatja az állatokat, a nevükön, ami igen szokatlan volt nyilvános helyeken. Minthogy az is szokatlan volt, hogy egy ilyen fiatal lány, kísérő nélkül, egyedül üldögéljen egy padon, kora délután.
Péter ebéd utáni sétáját tervezte a parkban, mert gyönyörűen sütött a nap.

A tavaszi fuvallat friss levegőt hozott a rügyező fák közé.
- Bocsásson meg kisasszony, ha meg nem sértem, Gálos Péter a nevem - mutatkozott be udvariasan Péter a lánynak, és közelebb húzódott hozzá - nekem úgy tűnik, hogy a kacsák már jóllakhattak, mert nem mutatnak érdeklődést a kenyérdarabok iránt!
- Nem, uram, úgy látom én is, már egy ideje nem jönnek erre - mondta a lány Péter felé fordulva, és mosolygott. Péter azonnal látta, hogy a lánynak nincs ellenére a társalgás, és kedvére való a férfi udvarias közeledése. Önfeledt beszélgetésbe kezdtek, és jókedvük, hogy így egymásra találtak, csak fokozódott, ahogy telt az idő. Szóba került érdeklődésük, és megállapították egymásról, hogy nagyon hasonló az ízlésük, az irodalom terén épp úgy, mint az egyéb művészetekben. Olyan volt, mintha már régről ismerték volna egymást, és beszélgetésük, csak folytatása lenne egy korábbi diskurzusnak. Alig néhány óra alatt többet tudtak meg egymásról, mint mások sokévi házasságban, mert talán annyit nem beszéltek egymással, mint ők.
Péter szeretett volna közelebb ülni a lányhoz, de nem akarta megakasztani a beszélgetést, ki kellett volna kerülnie egy jó darabon, ha a sövény túloldalára akart jutni. A kellő közelség így is megvolt a beszélgetéshez, de vágyott rá, hogy még közelebb húzódjék. Csak az alkalomra várt. A lány a szüleiről mesélt, és a gyerekkoráról, amit vidéken töltött, és hogy milyen jó környezetben. Péter is elmondta, hogy ő sem élt nagyvárosban, jobban szereti a vidék csendes szépségét, mint a városok zaját, folyton nyüzsgő világát.
- Tudja, kedves kisasszony, hogy egészen megkedveltem? - mondta váratlanul Péter, és csodálkozott a bátorságán. - Egészen elbűvölt a tekintete, már az első pillanatban, amikor megláttam itt, és felém nézett az a gyönyörű kék szempár.
- Éva, Éva a nevem. Bocsásson meg, be sem mutatkoztam, annyira magával ragadott a személyisége, mintha már ismerném, ki tudja mennyi idő óta, olyan természetes volt nekem a találkozásunk. - szabadkozott a lány elpirulva. - Én nem ismerkedem nyilvános helyen, nem is tudom, talán mondanom kellett volna, így illenék, de teljesen megfeledkeztem az illemről, amikor kedvesen megszólított.
- Ezzel én is így vagyok, kedves Éva, nem szokásom a társalgás kezdeményezése magányosan üldögélő hölgyekkel, de ön ellenállhatatlan, nem tehetek róla. Az illemről én is megfeledkeztem.
- Nem baj, Péter, én nem bánom. De most látom, milyen késő van. Itt lakom nem messze a parktól. Egyedül jöttem ki, nem volt könnyű, de nem először teszek ilyet. De most már lehűlt a levegő, és nem lenne jó itt maradni, itt megvárni a naplementét, ahhoz még nagyon hűvös az idő - mondta a lány, és hogy nyomatékot adjon szavainak, késsé összehúzta magán a felöltőjét.
- Hazakísérhetem? - Kérdezte Péter a lánytól, de a válasz felől nem volt kétsége.
- Tudja, Péter, akivel dolgom van, a vele való kapcsolat úgy hódít meg, ahogy a felkelő nap fénye észrevétlen belopózik egy szobába, gyengéden!
- Ez nagyon költői volt - mosolyodott el Péter - de értem, és ne féljen tőlem Éva!
- A kígyótól, attól félek, és attól, hogy nem valósítom meg az álmaimat, magától nem félek, Péter.
- Eljön velem a bálba szombaton, Éva? Szeretnék egész este táncolni magával.
- Nem is tud rólam semmit. Van-e lábam, amivel elmehetnék?
Éva hirtelen elhallgatott. Péter megkerülte a sövényt. Látta, hogy a lány nézi, az arcán könnycseppek gördülnek le. Nem lepődött meg. Odalépett a lányhoz, és arcon csókolta. Zsebkendője szélével, gyengéden felitatta Éva könnyeit. A kocsi karfájáról felvette a vékony gyapjútakarót, és Éva vállára terítette. A kerekesszék engedelmeskedett a fiúnak, mintha mindig ezt tette volna. Elindultak az úton. Sötétedett. A parkban lassan kigyúltak a fények.

Budapest, 2016. január

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-06 21:45:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Horvaja (2019-04-06 21:18:31) üzenetére
Valahogy érzékeltetni kellene, hogy játékos póz, amit felvesznek a beszélgetés során, így még jobban kiemelődne az egyből kialakult összhang közöttük. Pl. hercegnőmnek szólítaná a fiú a lányt, vagy lovagias meghajlással köszöntené... de hát tudod te ezt. Így a végén még nagyobb lenne a kontraszt a játék és a szomorú valóság között. Illetve még szimpatikusabbá válna a fiú, hogy így is elfogadja a lányt. De nem okoskodom már tovább.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-06 21:18:31

válasz szilkati (2019-04-06 17:23:43) üzenetére
Nem, dehogy. Semmi hiba nincs Benned. És nem bántottál meg. Nekem is fontos a kritika. Vannak kivételek, talán ez egy játék. A férfi próbál udvarias lenni, és felveszi ezt a régies stílust, a lány pedig belemegy. Sőt, még rá is játszik. A baj az, hogy ezt meg kell magyaráznom. Nem jó, ha az írás ezt nem teszi egyértelművé. :)

Szeretettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-06 17:23:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Horvaja (2019-04-06 17:08:07) üzenetére
Nem megbántani akartalak a hiteltelen szóval, ott van az is, hogy "nekem". A XX. sz. elején talán el tudom képzelni ezt a jelenetet, de most a XXI. században ez nem tipikus. 40 évet töltöttem 15-20 éves fiatalok között, de a legkifinomultabb lelkűek sem ismerkednek így, az én tapasztalatom szerint. Persze vannak kivételes esetek. Hasonló témáról én is írtam Duna-parti történet címmel, én még azt is kicsit régimódinak tartottam, mikor megírtam. Biztos bennem van a hiba.
Üdv: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-06 17:08:07

válasz szilkati (2019-04-06 16:46:59) üzenetére
Kedves Kati!

Ez egy huszadik századi történet. Hogy hiteltelen lenne? Nem hamarkodnám el az ítéletet, mert nagyon sokfélék vagyunk, és sokféle kultúrát képviselünk.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
984
Időpont: 2019-04-06 16:46:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Lenne egy kérdésem. Melyik században játszódik ez a történet? Mennyi idősek lehetnek a szereplők? Mert ha manapság és fiatalok, akkor nekem hiteltelen ez a párbeszéd. Talán a lány részéről még elfogadható is lenne ez a finomkodás, hisz a fogyatékkal élő emberek bizonyos szempontból lelkileg is érzékenyebbek. De az a költői beszólás szerintem még tőle is életidegen. A téma egyébként többfajta kifejtésre és megoldásra is alkalmas.

Üdv: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-05 12:04:19

válasz Bödön (2019-04-05 08:58:00) üzenetére
Kedves Bödön!
Köszönöm kritikai észrevételedet. Itt most nem arról van szó, hogy mi van általában, és szerintem az irodalom sem arról szól. hanem kiemeli a lényeget a hétköznapokból, és igyekszik egy eltúlzott helyzetben bemutatni a valóságot, feltárva szokatlan összefüggéseket. Távol álljon tőlem, hogy ezt Neked magyarázzam. Biztosan nem voltál még olyan helyzetben, hogy megpillantottál valakit, "összeakadt" a tekintetetek la nem tudtátok egymásról levenni a szemeteket, vonzott a másik. Ebben a helyzetben lehet továbbmenni, és lehet beszélgetésbe kezdeni, kicsit többet megtudni a másikról. Én itt még ennél is tovább megyek, és megadom a lehetőséget, hogy pillanatok alatt lobbanjon fel egy szerelem, amelyet később élnek meg igazán. Ez a kezdet, nem ritkaság, a továbbiak azok, amelyek megmutatják, hogy mennyire volt realitása egy fellángolásnak.
Üdvözlettel,
Janó
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8331
Időpont: 2019-04-05 08:58:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó! Egy női szempár meg tud babonázni egy férfit, ez bizony így van. DE, van "de" is, ki se kell fejteni miért. Ismerünk lányokat, akik csak a karmaikat próbálgatják, ti férfiak, ne dőljetek be!!!
Itt azonban más a szitu. A lány kerekes-székes! Felvetődik a kérdés bennem, egy kerekes-székes lány meri e venni magának a bátorságot, h az ismert zavarba ejtő nézést bevetve kikezdjen egy férfivel? Nem biztos. Nálam nem egyértelmű. Sztem inkább félénk és visszahúzódó, hiszen tudja, h fogyatékos! Persze a szöveg most is klassz, olvastatja magát. Egyébként ez a jó, mert így az ember olyasmit is hajlandó elhinni, ami különben nem annyira hihető: Üdv és bocs: én
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2019-04-04 20:00:21

válasz Finta Kata (2019-04-04 19:32:28) üzenetére
kedves Kata!
Érdekes, többen mondták, hogy folytatni kellene a történetet, mert hiányérzetük van. Mintha csak most kezdődne. Igen, érdekes lenne egy folytatás. Engem is érdekelne, hogy alakul ennek a két embernek a sorsa. :)

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12394
Időpont: 2019-04-04 19:32:28

Kedves János!

Olvastam a novelláját, végig, nagyon tetszett. Azonban - szerintem - nem
szabad befejezni egy jó történetet. Bár azt hiszem, hogy így is rájöttem:
a lánynak kerekes széke van, tehát valami baj lehet a lábaival.
S most én úgy érzem, hogy ezért folytatni kellene a novelláját, hogy rendes
befejezése legyen. Legalább válaszul legyen folytatása, vagy csak fejezze be.

Szeretettel olvastam: Kata

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)