HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Jártó RózaFeltöltés dátuma: 2019-04-21

Manó a templomban

Gyermekről szóló történeteknél az emberek szinte elvárják, hogy vidám kis szösszenet kerüljön ki az mesélő tollából.
Ez a történet nem lesz vidám.
Csehszlovákia délkeleti szegletében, a Szlovák határrésznél, Komárom közelében bújik meg egy kis falu, Alsószeli. Itt élt József feleségével, Ilussal és két kislányukkal, Iluskával és Bözsikével. Istenfélő, dolgos, katolikus család volt az övék. Ha esett, ha fújt, minden vasárnap ott találta a családot a templomban. Első útjuk mindenesetben Szent Rita szobrához vezetett. Hitték, mint oly sokan ebben a közösségben, hogy elég, ha ők jók, elég, ha példamutató, dolgos, istenfélő életet élnek. Szent Rita, mint falujuk védőszentje megvédi őket minden rossztól. Hitték, hogy a háborút, amit eddigi életük legrosszabbikának gondoltak, e Szent védelme miatt vészelték át.
Már apró gyermekként megtanulták, hogy csak Szent Ritában bízhatnak.

Szent Rita testét CASCIÁBAN, a Szent Rita templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egész kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Ezért is hangzott el oly sokszor az imádság:
"A bánat és aggodalom súlya alatt Hozzád fordulok Szent Rita, azzal a bizalommal, hogy segíteni fogsz bajomon.
Szabadítsd meg szegény szívemet a gyötrelemtől. Szerezd meg zaklatott lelkem békéjét, hogy szűnjön meg keserves könnyeim hullása, egészen Rád bízom magamat, Rád, akit a jó Isten választott a legkétségesebb ügyek szószólójává.
Lehetséges volna-e, hogy egyedül én ne találjak segítséget Nálad, aki oly csodásan segítesz a Hozzád fordulókon? Tudom, hogy bűneim akadályozzák kívánságaim elérését, de bánom azokat teljes szívemből s csak azért, mert általuk Istent a legfőbb jóságot bántottam meg.
Imádkozzál, hogy méltó gyónásban bocsánatot nyerjek, s, hogy megjavulhassak, és így jutalmazd meg hozzád való erős bizalmamat. Én viszont hirdetni fogom mindenfelé a bánatos lelkek iránt való jóságodat."

Pedig a legrosszabb ott topogott már a kapujukban. Hazaérve a templomból várta őket a kisbíró, aki szlovákul elmondta nekik, hogy másnap reggel 8 órakor indul a vonat velük. Addig hagyják el a házat, hagyják el az otthont, hagyják el eddigi életüket. Itt nincs helyük tovább.
Takarodniuk kell.
A család Tótkomlósra 1947. június végén érkezett. Egy romos, elhanyagolt, meszeletlen házba vitték a családot, hogy innentől ez az otthonuk. Rajtuk kívül számos család érkezett, mind onnan, mind katolikus. Tótkomlós evangélikus község volt. Igaz, ma is az. Egészen kicsi, 1938 évben épült katolikus templomban végre otthonra lelt a kicsiny közösség. 1957 évben pedig saját adományból felszentelték Szent Rita szobrát is, ami közvetlenül az oltár mellett kapott helyet.
Bözsi - nem bírva magával és avval az örökké fortyogó tizennyolc évesek vérével - egy vasárnap felvette a szép ruháját, és több lánnyal, s legénnyel felsétált a korzóra. És ha már felsétált, meg is akadt a szeme egy szép, derék, szőke hajú legényen, Sándoron, aki épp az evangélikus templomból jött ki.
De ha csak ebbe maradt volna a dolog? De nem. Sándor szeme is tudta, hogy melyik lánynak tetszik. Még ilyet! Egy betelepült katolikus lány? És egy tősgyökeres evangélikus magyar legény?
- Na, nem - mondták a szülők.
- De igen - mondták a fiatalok.
1949 tavaszán meg is volt az esküvő, katolikus hit szerint. Sándor gyerekük 1950-ben született, 1973-ban én lettem a felesége. 1974 tavaszán megszületett a kislányunk. Igen csak gondban voltunk a leány neve miatt.
Akkor jött el hozzánk nagymama és nagyapa.
- Ha már kislány, esetleg, nem lehetne Rita - kérdezték könnyes szemmel.
A birtokunkban lévő összes kalendáriumot felforgattuk, de a Rita nevet nem találtuk a naptárakban. Végül írtunk a Gyulai Megyés Püspöknek. Megírva azt is, miért ragaszkodnánk a Rita névhez. Szinte postafordultával érkezett meg a levél. Így tudtuk meg, hogy a lányunk névnapja május 22-e.
Innentől minden május 22-én, ha az nem vasárnap, akkor az azt követő vasárnap elmegy a családunk a templomba megköszönni Szent Ritának, hogy otthonra találhatott a családunk.
Az évek szépen elteltek. József nagypapa és Ilus nagymama is eltávozott közülünk. Rita lányom is felnőtt és férjhez ment. Lassan három unokám is született szépen sorban.
Az idő meg csak repült. Az unokáim is megnőttek, családot alapítottak. Szép nagy létszámra duzzadt családom összetartó erejét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy minden tag kedves kötelességének érezte, hogy május 22-e környékén megjelenjen a templomban.
Manó dédunokám másfél évesen vett rész először ezen az eseményen. Két és fél évesen másodjára.
Töredelmesen bevallom, hogy a fiatalok nem igazán vallásosak. Manó szülei sem. Annak ellenére, hogy Manó nem kap semminemű vallási nevelést, azért a családi tradíció számukra is szent. Ugyanakkor nem várható el egy két és féléves gyermektől, hogy végigüljön egy misét. Még ha az a családnak van is ajánlva és az alig három hónapja elhunyt anyósom emlékének szentelve, aki imádattal szerette ükunokáját, Manót, és akivel nagyon sok időt töltött. Belemerültünk az emlékekbe, amikor az oltár felől, Szent Rita szobra alól felcsendült egy ének, számunkra a legédesebb gyermek hangján. Manó állt ott, kicsi kezét Szent Rita felé nyújtva.
"Jézuska, Jézuska figyeljél csak rám.
Kis szívem, hű szívem szeret igazán.
Én a kicsi szívemet Neked adom.
Csak szeress engem nagyon, nagyon."

A tiszta gyermeki lélek szárnyán a hit befészkelte magát a szívünkbe, tudatva, hogy nem akarom kérdése, hogy ki vallásos, ki nem. Ki így, ki úgy, de mindenki lelke megtalálja az utat Istenhez.


***

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-04-11
Összes értékelés:
19
Időpont: 2019-05-05 12:15:48

válasz Finta Kata (2019-05-04 21:46:52) üzenetére
Kedves Kata!

Bár csak egy történet lenne... Sidó mama sosem tudta elfeledni az Alsószeliben lévő házukat...mindig úgy emlegette, hogy "otthon"...
Köszönöm az olvasást, a kedves szavakat.

Róza
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-05-04 21:46:52

Kedves Róza!

Novelládat szépen, hibátlanul írtad. A történet is érdekes, nem mindennapi
alkotás. Szeretettel olvastam:

Finta Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-04-11
Összes értékelés:
19
Időpont: 2019-04-27 04:05:57

válasz Bödön (2019-04-23 08:07:26) üzenetére
Kedves Bödön! Könnyed, akár az élet. Persze csak így visszanézve....Ne feledjük, mindig csak az adott pillanat történése lehet a tragédia. A távolság mindig megoldja a dolgokat, pláne, ha így, visszafele nézzük. Köszönöm kedves szavaid! Szeretettel: Róza
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2019-04-23 08:07:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Róza! Szép, megható történet. Felölel néhány évtizedet a kitelepítésektől kezdve a mai időkig, s milyen könnyedséggel teszi! Igazad van a záró mondatban, a hit nem (csak) akarat kérdése, Isten kegyelmétől függ. De, hogy mindenki megtalálja az utat? Bár így lenne!!! Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A semmit hiába űzöd címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)