Elballag a vén diák,
s a búcsú oly nehéz,
könnyeivel küszködik,
de mégis menni kész...

Ajkunk bús melódiát
dúdol míg lépkedünk,
folyosókon, termeken,
hol zajlott életünk...

Míg a búcsúének száll,
hű szívünk nyugtalan,
alig hisszük el azt hogy
örökre vége van...

Elmúlnak a szép napok,
sok vizsga, küzdelem,
ifjúság, a vidámság.
s a diákszerelem...

Köszönjük tanáraink,
kellett a türelem,
szertelenek voltunk mi,
az ifjúság ilyen...

Ha az idő vonata
már elrohant tova,
örök emlékünk marad
majd ez az iskola...

Poggyászunk rejt kincseket,
mit átadtak nekünk,
tudásunk, s az ismeret,
ma útra kel velünk...

Nem feledjük el soha,
az osztálytársakat,
szívünk emlékek hona
hol minden megmarad...