Visszaadtam az obsitot,
Nincs már semmi mentség.
Édes hazám drága földjét
Támadja ellenség!

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Ellőtték a jobb lovamat,
Nem baj, maradt másik.
Az ellenség menekül csak,
Ez az, ami számít!

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Sok a telesírt keszkenő,
Késik a mennyegző,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Lózung "prófung", képviselő
Mondta, ne hátráljunk!
Édesanyám, kedves anyám,
Csak haza találjunk!

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Leszúrtam egy ellenséget.
(Volt szuronyroham éppen.)
Találtam pár fényképeket
Lajbija zsebében,

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.

Ellőtték a jobb karomat,
Folyik piros vérem,
Nem tudom, hogy kerültem ebbe
ebbe, a "kiszabott" egészbe!

Kalapomon bokréta,
Kezembe' meg csokréta,
Bevagonírozott a század,
Sírhatnak a lányok.