HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: FlowFeltöltés dátuma: 2019-05-07

A döntés

Hömpölygött a folyó, a sodrás olyan erős volt, hogy szinte beleszédült, amikor rápillantott. Visszataszító volt a mocskos áradat az otthoni medence áttetsző, fátyolosan fodrozódó vizéhez képest. Nehéz volt elképzelni, hogy ebben a piszkos lében érje a végzete. Egyszer olvasta valahol, hogy fulladáskor nem abba hal bele az ember, hogy a víz a tüdejébe kerül, hanem a vegetatív idegrendszer parancsára a gégefő zárja el automatikusan a légutakat és egyszerűen nem jut több oxigén a rózsaszín lebenyekbe. A víz csak később, a halál beállta után veszi birtokba azt, ahol normális esetben nincs keresnivalója.

A szegély, ahol állt egy pillanatra megmozdult a talpa alatt. Megijedt, bár ez kissé furcsának hangozhat egy mindenre elszánt, öngyilkosságra készülő ember esetében. A folyó alámosta ezt a szakaszt és a maradék földet behálózta egy partszegélyi fűzfa gyökérrendszere. Elég stabil volt ahhoz, hogy megtartson valakit, aki a szélére áll, ugyanakkor ingatag is, olyan természet alkotta rendszer, amely a legváratlanabb pillanatban összeomolhat.

Mint ő is. A maga módján őt is a természet alkotta a Sors, talán a Jóisten, Allah, vagy bármely más Nagy Machinátor sugallatára, akinek esetleg köze lehet ehhez a sárgolyóhoz a végtelen univerzumban. És ő már összeomlott. Múlt idő, visszavonhatatlan történés és a rendszert most már nem lehet ugyanúgy újraépíteni.

Talán jobb is így. Nem kell azon tépelődnie, hogy alakulhatott volna-e másképpen. Esetleg sikerült volna-e megakadályozni ezt az egészet, ha időben észreveszi a kilazult téglát. Gyakran ilyen jelentéktelennek tűnő semmiségen múlik. Számtalan olyan dolog van a világon, ahol a kényes egyensúly egy egészen apró mozzanaton dől el. Jobbra, vagy balra billen. Ennyi. Pengeél.

A sas jobb felől érkezett. Suhant a víz fölött, szárnyai szinte súrolták a habokat. Gyönyörű élőlény a szemlélőnek, gyilkos végzet a felszín alatt rejtőző világ lakóinak. Karmait kinyújtotta és mérnöki pontossággal vájta bele áldozata hátába. A hal ívben megfeszült, izmait hívta segítségül a meneküléshez, mert más eszköze nem volt. A levegőég királya azonban biztosan markolta és zsákmánya esélytelen volt a küzdelemben. A ragadozó a magasba emelkedett és prédájával eltűnt a fűzfa takarásában.

Ő is prédának érzete magát, csak belé nem karmok, hanem fullánkok fúródtak. Olyanok fullánkjai, akik tönkretették az életét. Nem volt semmi előzmény, gyorsan, hirtelen, a sötétből támadtak és nem adtak lehetőséget a védekezésre, vagy esélyt a menekülésre. Büntették a kilazult tégla miatt. Megdöbbentően gyorsan végeztek vele, szinte bedarálták és a daráló így köpte ki. Összetörve, reményt vesztetten, a kilátástalanság fekete alagútjába meredő szemmel.

Ezért áll most itt. Elveszített mindent, ami visszafordíthatná. Nem hisz már semmiben, ami segíthetné, hogy a kétségbeesés kútjából kimásszon. Kár, mert nem volt rossz élete.

De ezen nem érdemes rágódni, túl messzire jutott már, nem tud és nem is akar innen visszafordulni.
A hömpölyögve rohanó hullámok szinte delejesen vonzották a tekintetét. Még egyszer utoljára felnézett a felhőkre és készült az ugrásra.

A csónak ekkor bukkant fel a folyó kanyarulatában. Utasa ár ellen evezett. Arról jött, amerre majd az ő tehetetlen testét sodorja a zúgó víz. Elég közel volt ahhoz, hogy a lélekvesztőben ülő ember lássa a halálugrást. Megfelelő hangulatban megmosolyogja ezt a képzavart: lélekvesztő, amely esetleg lélekmentővé magasztosul.

Isteni jel lehetett volna, de ő már nem hitt ezekben a jelekben. Majd Valaki, akinek nagyobb tudása és hatalma van eldönti, hogy céllal és okkal küldte-e ezt az idegent, a nem kért és várt közönséget a nagy mutatványhoz, vagy csak csöndes és valószínűleg döbbent szemlélője lesz a műsornak. Rövidesen kiderül, hogy mit hoz a következő néhány perc, hiszen úgyis azon múlik minden. Az ő szívében már kihűlt a remény és a hit, a döntés megszületett.

Ugrott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)