anyám nem adott ajándékot
szavakkal vert az ünnepen
önállóságod a csomagban tied
tettem rá zsineget vigyed
de nem változott semmi
a bűn büntetlenül nem maradt
csak a félelem költözött belém
és évekre ott ragadt
álmodoztam néha én is
különböző dolgokról
felrémlett egy rezgő krémes
leve csorgott a polcomról
születtek kék pillanatok
mikor még elméje röpködött
tiszta kristályt köpködött
nem zsarátnok igéket
és keserű ebédet
talán akkor gyengéd szelek
fújták fürtjét és nevetett
talán fontos voltam én is
nem kellett az órát nézni
mikor csöppnyi percet késve
rémülten arcába néztem
rimánkodva kértem
de karja belefájdult a tángálásba
pislogtam kívülről
legyen már túl a protokollon
az a rémült lány a porban
izzadt haja arcán tapadt
feküdt hányadéka maradékán
és gondolkodott a nemlétező
boldogsághormonon