HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-05-19

A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03.

05:12, karibi idő szerint. Ridgeback érezte, ahogy rátapad az öltözete, bőrének jólesett a bozót hűvöse. A barlangszájakban felállított rögtönzött sátortábor egy tűzhely köré koncentrálódott. Késekkel hatoltak be a táborba, laposkúszásban.

Nem számítottak nagy ellenállásra. Néhány terrorista, akit el kell némítani. Első kör. Azután egyre szűkíteni a köröket, egészen a magig. De a semmire nem számítottak. A mesterlövész Mate biztosította társait egy sziklakiszögellés fedezékéből. Colemanre különleges feladat hárult, ő már ennek megvalósításán fáradozott. Déta, Ridgeback és Rurik tehát hárman kúsztak rá a három sátorra. Amikor legelőbb Ridgeback, majd Rurik is jelentette a rádióban, hogy "tiszta!", Déta szitkozódva kapcsolt hátramenetbe: - Bassza meg! Ez egy kibaszott csapda! Tünés innen! B terv! Mate lőállásában találkozunk! Mindenki vette? Mindenki vette?!

Mindenki visszajelzett, kivéve Matét. Déta még felszólította párszor, azután feladta: - Fenébe! Mindenki dobja el a rádiót! Minden elektromos szart! Azonnal! Mindenki a folyótorkolathoz! Utolsó parancs! Indulás!

Ridgeback és Rurik visszahátráltak a bozótba, Déta már rég ott lapult. Vártak. ...És vártak.

Végre valami megmozdult. Előbb egy, majd kettő, három és így tovább számú fej bukkant elő a középső barlangszájból. Mintha a dzsungel mélyének ásítozó szájai embereket öklendeznének fel. Barna bőrű, latinos külsejű, terepszín ruhát viselő férfiak lopództak a sátrak közé. Szakszerűen átvizsgálták a tábort. Taposóaknákat kerestek. Helyettük megtalálták az eldobált elektronikát. Efölött tanakodtak egy rövidet. Minden bizonnyal arra jutottak, hogy a támadóknak (nevesül Déta csapatának) valami hiba csúszott az alaptervébe, bepánikoltak, és abban a hitben, hogy bemérték őket a kütyüik révén, mindent eldobáltak, és el is iszkoltak. A táboriak erről halkan beszéltek, nem lehetett érteni a nyelvüket, fegyelmezettek voltak és elszántak. Kis idő múlva bevették magukat a bozótba. A folyótorkolat völgyének irányába indultak, a menekülők nyomában.

Mind elmentek. Mind, ahányan előjöttek. Nyolcan.

Sokan vannak - konstatálta magában Ridgeback. Az egyik tábori harcos alig tíz méternyire osont el az orra előtt. - Vajon mennyien lehetnek még odabent?

A terroristák fegyverei korszerűek voltak. Egész pontosan megegyeztek az amerikai gyalogság felszerelésével. De ebben még nem kell semmi kivetnivalót keresni; az amerikai óriás számos törpét lát el fegyverrel a világ minden táján, hogy aztán a fiai Amerikában készült fegyverek által essenek el olyan ügyekért harcolva, amelyek mindegyikéről kiderül előbb-utóbb, hogy valami jóval nagyobb disznóságnak a hitvány fedősztorijai.

Amikor a nyolc fős csapat már elég messzire eltávolodott, Ridgeback újra elkezdett kúszni. Csak bízhatott benne, hogy Rurik és az agyafúrt Déta is nagyjából egy időben tesznek ugyanígy. Rádióösszeköttetés híján most már csak érzékszerveikre és az ösztöneikre hagyatkozhattak.

Egyszer csak már ott volt újra a sátránál. Gondolatban hátrasandított, és lelki szemeivel utána nézett Colemannek, aki széles csapáson egy egész csapat nyomait hagyva maga után, csalja le a folyótorkolathoz a barlangból kicsapó egységet. Bátor dolog, ismerte el. Túlontúl bátor. Őszintén szólva nagyon meglepte a new yorki "kocka" szerepvállalása. Ettől kezdve már nem pusztán ellenszenves volt számára a fickó, de gyanús is. Vállalja, hogy maga után csal egy rakás felfegyverzett terroristát, akik bármikor beérhetik vagy simán hátba lőhetik... ez valahogy nem kerek. S ráadásul ott van még a folyami egység: Samuel "Stock" utoljára Pimienta kanyarulataiból jelentkezett be. Ők viszont, a szárazföldi egység, most épp a Tukrun fölé emelkedő szirtek barlangjait készültek bevenni. Ha a vízi egység nem foglalja el időben a helyét, akkor Colemannek vége. A víz az útját állja majd, nem lesz senki, aki fedezze a visszavonulását, és az üldözői beérik. Vége a dalnak. Ez Ridgebacknek nem állt össze. Egy ilyen "kockának" senki nem tud annyit fizetni, hogy ekkorát kockáztasson. Vagy van a "kockának" valami rejtett motivációja, vagy pedig a "kocka" egyáltalán nem kocka.

Ebben a pillanatban valaki rávetette magát. Az illető nehéz volt és meleg, s mivel Ridgeback épp kilégzett, egy szemernyi szusz nem maradt benne, újat venni pedig egyszeriben lehetetlennek tűnt. A pillanat törtrésze alatt megelevenedett a bozót, és elszabadult a dzsungelmélyi pokol. Az események hirtelenjében követhetetlenné gyorsultak, és a végzet láthatatlan kaszája vad aratásba kezdett.

***



13:21, közép-európai idő szerint. Julcsi a kis faház ajtajában várt. Pár perce hozta haza a Tomit, a kapuban elváltak, de máris eszébe jutott valami, amihez szüksége lett volna rá. Mostanában egyre gyakrabban kereste a fiatalember társaságát. Annyira, hogy ez már nemcsak barátainak, de neki magának is kezdett feltűnni. Ugyanakkor fittyet hányt az észrevételekre, és a saját vészjelzőjének hangjaira is; ők Tomival csak jókat lógnak együtt. Mi a baj ezzel?

Tomi a házban volt (ami az ő háza immár), a földszinti mosdóban. De már lepakolt, laptopja is kihajtva, bekapcsolva. Julcsi szórakozottan odalépett. Lenézett a monitorra. A képernyőn egy jól ismert középület homlokzatát látta, előtérben a miskolci Hősök tere szökőkútjaival. Ez a nagy múltú és rangos Földes Ferenc Gimnázium. Efölött igencsak elámult a lány; semmiféle ésszerű összefüggést nem bírt találni Tomi és a Gimnázium között. S mégis. Ott van a képernyőn. Miért van ott? Tomit ismerve, akár így is kérdezhetné: mit keres ott? Ez valamiféle közösségi portál kellett, legyen, mert ott állt két szövegmezőben, fölül az ékezetek nélküli mohacsytamas felhasználónév és alatta egy sor pont-pont-pont, a rendszer által mentett jelszó. Julcsinak minden önfegyelmére szüksége volt ahhoz, hogy engedve kíváncsiságának, be ne lépjen az oldalra.

Épp a telefonját kapta elő, hogy rákeressen az interneten a "Digitális Középiskola" fogalmat takaró információkra, amikor Tomi megszólalt mögötte: - Mit találtál?

A lány kishíján elhajította a mobilját; zavart vigyorral perdült meg. - É-én, én, izé. Én, én-én nem néztem bele. Na jó, belenéztem. De ennyi! Nem csináltam semmit. Csak ennyit láttam. Csak, ami látszik. Mert úgy hagytad! A te hibád! Én-én, én nem tudok semmit. Esküszöm! Kérlek, ne ölj meg.

Tomi mosolyogva sétált el mellette. - Nem öllek meg, be vagyok fájdalomcsillapítózva. Gyere. Inkább megmutatom, mert tudom, hogy mennyire fúrná az oldaladat.

Leült a padlóra törökülésben, és Julcsi megvidámodva máris mellé huppant. Tomi belépett. A lány egy színvonalas megjelenésű felhasználói fiókban találta magát, tele mindenféle hasznos funkcióval, opcióval és... számos tantárgy hozzáférhetőségével. - Mi ez az egész? - kérdezte végül.

- Ez az én osztályom - mutatott a bal oldali fotókkal kiegészített névlistára a fiú. Féltucat arc mosolygott vissza rájuk. - Ennyien vannak fent épp e percben az iskolán. Azok ott alul a tanárok, még lentebb a Tanulmányi Osztály munkatársai. Ők felügyelik a munkánkat, és tartják velünk a kapcsolatot.

- OK! Lemaradtam kicsit - intette le a lány. - Tudom, hogy ez itt a XXI. század. Modern csajnak tartom magam, de... mi a fene ez?

- Ez, kérlek, az online középiskolai rendszer. Középiskola az otthonodban.

- Középiskola. Középiskola, mint középiskola? Mint gimi?

- Pontosan.

- Akkor te... te gimnazista vagy?

- Okos lány.

Julcsi agyában megakadtak a kerekek. - De hát, hogyan? Miért?

- Miért ne?

Julcsi morcosan nézett a fiúra, egyszersmind végtelenül meglepetten. Tomi belépett egy blokkba, amelynek a címe "Matematika 12/3 modul" volt. Az egység kibomlott, feltárult egy terebélyes tananyag szöveggel, ábrákkal, MP3-as hanganyaggal és MP4-es mozgókép kiegészítésekkel, miközben a jobb felső sarokban beindult egy másodperc alapú számláló. A fiú kifejtette, hogy a rendszer méri a diákok tananyaggal töltött idejét. Megmutatta, hogyan lehet aktiválni, majd megoldani, végül beadni a feladatokat. Elmondta, hogyan zárul be egy feladat időkorlátja és hogyan kerülnek osztályozásra a beadottak. De Julcsi egyre morcosabban meredt rá. A fiú megadóan felsóhajtott. - Rendben, elmondom, mi ez. De előre szólok, hogy nem nagy ügy. És előre figyelmeztetlek, hogy Esztinek, de komolyan mondom, Esztinek egy szót se!

Julcsi előbb mohón bólogatott, majd ugyanolyan mohón rázta a fejét. Tomi amolyan "nem hiszem el, hogy ezt csinálom" arckifejezéssel megcsóválta a magáét, majd belekezdett a történetébe.

***

A műben olvasható obszcén kifejezések nem az alkotó, csupán a karakterek gondolatiságát és jellemét tükrözik, és nem a jó ízlés megsértését, pusztán a hitelességet hivatottak szolgálni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-06-23 20:26:57

válasz Kőműves Ida (2019-06-23 18:53:22) üzenetére
Kedves Ida!

A felnőttek felzárkóztatásában mindenesetre nagyon hasznos az online képzés. Vannak mozgáskorlátozottak is, vagy olyanok, akik sok száz kilométerre kényszerülnek élni azoktól a helyektől, ahol megfelelő oktatásban részesülhetnének. Az online képzések elsősorban az ő érdekeiket szolgálják. És a tanárokét is, mert ennek a képzésnek köszönhetően pedagógusok tucatjai őrizhették meg állásukat, és ennek köszönhető, hogy néhány neves, nagy múltú intézménynek nem kellett bezárnia a kapuit. A tanárok úgymond kimentek az utcára a diákokért. Szóval szerintem ez nagyon hasznos elrendezés. Persze én sem javallanám az ifjúságnak, akiket amúgy is nehéz kirobbantani a számítógép elől. 😁😁

Laca☺
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6084
Időpont: 2019-06-23 18:53:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Az első része igen félelmetes volt. Úgy írtad meg, mintha ott lettél volna. Elhittem.
No persze, Laca! Hogy erre előbb nem jöttem rá? :D

Tomi meg az online iskola! Azért én nem bánom, hogy ebből kimaradok. Már csak az kell, hogy a szülők is online neveljék a gyereküket, akkor aztán megnézhetjük, milyen ifjúságunk lesz. Igaz, ez már a 21-ik század, bár más szempontból még jócskán a tizenvalahanyadikban érezhetjük magunkat. :)

olvasom tovább...
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-05-23 02:14:50

válasz Bödön (2019-05-22 08:02:15) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Kinek ilyenek a hétköznapjai, kinek meg olyanok - ezt hivatott bemutatni a fejezet. Örülök, hogy szórakoztatónak találod, az elsődleges célját ezzel be is töltötte az írás.

Az online iskola már nem csak álom. Létezik, és hódít. Kérdés, mikor lesz ez az oktatás domináns formája. Talán soha, hogyha a tanárokon múlik. Talán nagyon hamar, ha a diákokon. :):) Ez is csak emberi találmány: örök vita tárgya lesz. :)

Üdv: Laca
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8487
Időpont: 2019-05-22 08:02:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Micsoda kalandok! Kész krimi! Izgalmas, szórakoztató. A Másik szál is, Tomi titokzatos online iskolája, és Julcsi érdeklődése a fiú dolgai iránt. Alakul valami, úgy érzem. Egyébként az online iskola ötlete már bennem is felvetődött. Minek a kőépület iskola a maga középkorúságával? Nevelő hatású? Ugyan kérem. Ne legyünk maradiak! Üdv: én

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)