HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 42

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49794

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

35

Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-07-03

Miért?

- Jaj, mindjárt éjfél! - nézett az asszony az ebédlőben lévő nagy faliórára. Ott gubbasztott az asztal melletti széken, nem mert lefeküdni, míg haza nem jött a férje.
- Milyen állapotban lesz vajon? Ha kicsit részeg, csak kötözködik, ha nagyon, akkor dühöng. Meg üt is. Csak a gyerekek fel ne ébredjenek!
Odahallgatódzott a kicsik szobájához. Aludt mind a kettő. Szinte látta őket. A nagyobb nem tűr meg magán semmi takarót. A kicsi lány kipirul álmában, néha még motyogni is szokott valamit. Akaratlanul elmosolyodott. De jó is, amikor így hármasban vannak itthon! Ez a rövid kis béke és nyugalom élteti.
Most sem tartott sokáig ez a kegyelmi állapot. A férje már jött fölfelé a lépcsőn, s a bejárati ajtónál bajlódott a kulccsal.
- Mert be kell zárkózni, mi? Tán félsz, hogy ellopnak? - lépett beljebb, és bevágta maga mögött az ajtót.
- Hát ki a fenének kellenél, mit gondolsz? Én sem tudom, hogy egyáltalán minek is jövök haza.
Az asszony szinte mozdulatlanná dermedt ültében. Nem szólt semmit. Ilyenkor bármit is mondana, csak olaj lenne a tűzre. Akkor szólalt meg, amikor a férfi felemelte a hangját.
- Csöndesebben... A gyerekek...
- A gyerekek... a gyerekek... Örökké ezt hajtogatod. Mögéjük bújsz mindig? - és odalépett az asszonyhoz egészen közel. A savanyú, émelyítő gyomorszag megütötte az asszony orrát, de nem mert mozdulni.
- Mi lesz már azzal a vacsorával? Csak bámulsz, mint borjú az új kapura. Láthatsz még eleget.
Az asszony felsóhajtott, felállt, és ment a konyhába a vacsorát melegíteni.
A nagyobbik gyerek, a kisfiú, kijött a szobájukból, WC-re kellett volna mennie. Amikor meglátta az apját, visszahúzódott.
- Na, mi van? Nem tanított meg anyád köszönni? Ne menj el előlem, mert ha utánad megyek...
Az asszony közben megterített, kitálalta az ételt.
- Egyél inkább! - mondta, és bement a kisfiúhoz, hallotta, hogy sír. A kicsi lány bilijébe megpisiltette, lefektette. Sokára tudta csak megnyugtatni. Ledőlt a gyerek mellé, nem akaródzott neki kimenni a részeg emberhez. Arra gondolt, hogy fogni kellene a gyerekeket, és átmenni a pár házzal arrébb lakó sógornőjéhez. Lenne egy nyugodt éjszakájuk. Az is megfordult már többször a fejében, hogy hazaköltözik az özvegy anyjához, falura. Nagy ház, nagy kert, elférnének. Volt, hogy a bőröndöt is elővette már a ruháknak, de mindig elfogta valami megmagyarázhatatlan gyöngeség. mintha nem engedelmeskedne neki a keze-lába. Mint akit ideláncolt valami ehhez a házhoz, ehhez az elviselhetetlen emberhez. És maradt minden a régiben. Ő már önmagáért ki sem állt, csak a gyerekeket igyekezett védeni valahogy. Jóformán már csak ebben látta életének az értelmét.
Ahogy ott feküdt a kisfia mellett, túl hosszúnak találta a csöndet odakinn. Lassan kióvatoskodott a gyerekszobából. A férje feje az asztalon feküdt, a haja egy kicsit beleért a félretolt pörköltes tányérba. Aludt. Az asszony azt hitte, történt vele valami. Meg is ijedt. De nem tudta megmagyarázni magának, hogy tulajdonképpen miért?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1629
Időpont: 2019-07-06 22:19:08

válasz Finta Kata (2019-07-06 12:48:37) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad. Sok család sorsát megkeseríti az alkohol, akár a férfi, akár a nő iszik.
Szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2019-07-06 12:48:37

Kedves Katika!
Igaz, tőlem hála a Jóságos Istennek, messze állt az ilyen rettenetes élet. Kedves, okos, rendes
ember volt Apukám. Nálunk a háború volt az, amiért mindnyájunknak szenvednünk kellett. Többet
olvastam már hasonló családi esetet, amit megérteni is fájdalmas. Borzasztó az anyának, s a gyerekeknek, akik nagyon szenvednek, s életük végéig sem tudják elfelejteni.
Igazságosabb lenne - ahogy említetted a rendőrök beavatkozását, mert ha a részegeskedőket
alaposan kioktatnák, még lehet, hogy segítenék a családot.
Nagyon jól írtad meg, és azt is, hogy te is átélted. Bizony, nem volt kellemes, rendes otthonod,
főleg fiatal gyermekkorod. Ahogy leírtad, az viszont nagyon jó és találó.
Szeretettel: Finta Kata
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1629
Időpont: 2019-07-04 20:37:45

válasz oroszlán (2019-07-04 15:20:45) üzenetére
Kedves Ica!

Sajnos átéltem, tudom, hogy nem könnyű a helyzet. Szerintem az is benne van, hogy a nők több évre kiesnek a munkából, ha szülnek, főleg ha nem csak egy gyereket, és elbizonytalanodnak. Amúgy mentálisan is megterhelő 3-6 vagy még több év csak a gyerek mellett, főleg, ha a férj nem igazi társ.

Köszönöm, hogy itt jártál: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1629
Időpont: 2019-07-04 20:31:48

válasz T. Pandur Judit (2019-07-04 11:52:20) üzenetére
Kedves Judit!

Sok minden befolyásolhatja a feleséget, hogy nem hagyja el a részeges férjét. Ha nincs gyerek, akkor egyszerűbb a helyzet. Ha van, esetleg több is, már nemcsak magáért felelős, hanem biztonságos megélhetést kell a gyerekeknek is biztosítani. Aztán a férj zaklatásától is félhet, hiszen a rendőrség a családi konfliktusokba nem hajlandó beavatkozni, "csak ha vér folyik". Meg sorolhatnék még több okot is. Köszönöm, hogy elolvastad.

Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8190
Időpont: 2019-07-04 15:20:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Ismerős a téma, a helyzet.
Nem is lehet érteni miért maradnak a legvégsőlig...
Remek írásidhoz szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2019-07-04 11:52:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Úgy látom visszatérő téma az alkotásaidban a részeg férj, és a bántalmazott család.
Nem csodálom, már egy is több lenne a kelleténél, pedig hány és hány ezer ilyen van...
Miért nem megy el mégsem sokszor a feleség az ilyen embertől?
Stockholm szindrómánk hívják, amikor a bántalmazott annyira kötődik a bántalmazóhoz, hogy képtelen tenni a helyzete ellen.

Judit

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bujdosó szavak című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kút mély még című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Úgy is címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sújt engem az élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Állnak még a partok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) morbid című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ...visszaadom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pillangók hada címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Életed a tét című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Életed a tét című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kikelet virágai című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Feleségét sirató tanárunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) morbid című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A fákról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 1945 tavasza - béke című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)