Unter Sternen

Wende dich, du kleiner Stern,
Erde! wo ich lebe,
daß mein Aug', der Sonne fern,
sternenwärts sich hebe!

Heilig ist die Sternenzeit,
öffnet alle Grüfte;
strahlende Unsterblichkeit
wandelt durch die Lüfte.

Mag die Sonne nun bislang
andern Zonen scheinen,
hier fühl ich Zusammenhang
mit dem All und Einen!

Hohe Lust, im dunklen Tal,
selber ungesehen,
durch den majestät'schen Saal
atmend mitzugehen!

Schwing dich, o grünes Rund,
in die Morgenröte!
Scheidend rückwärts singt mein Mund
jubelnde Gebete!

__________________________________


Csillagok alatt

Forogj csak, Föld, lakhelyem,
Kicsi bolygó vagy te,
Napod helyett hogy szemem
Csillagaid lesse!

Szent a csillagos idő,
Sírokat nyit szépen,
S az Öröklét, tündöklő
Átsuhan az égen.

Bár a Nap máshol kel fel,
S eddig máshol fénylett,
Ám az Eggyel s Mindennel
Összhangot itt érzek...

Kedvem lenne végképpen
Ezt a sötét létet
Odahagyni egészen
Egy trónterem végett!

Ó, te zöld meridián,
Fordulj hajnalpírba!
Búcsút zeng, imát a szám
Örvendezve vissza!

* * * * *