HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 62

Tagok összesen: 1883

Írás összesen: 49059

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-07-11

Lajos

Az ezotéria jó dolog - gondolta Kovács úr, és erősen koncentrált. Annyit tudott, hogy mindazok a jelenségek, amelyek a tudomány módszereivel nem magyarázhatók, nem illeszkednek be a megfejtett esetek sorába, azok az ezotéria által nyernek bizonyosságot. Gizi ilyen volt. Mint jelenséget, semmilyen tudományos módszerrel nem lehetett besorolni egyetlen kategóriába sem. Kovács úr igyekezett magyarázatot keresni az asszony viselkedésére, de mivel, egyetlen vallás sem foglalkozott, még hasonló esetekkel sem, feladta a keresést, az ezotéria felé fordult.
- Hülye vagy te, Lajos! - ordította, amikor az ura kiöntötte a reggel, frissen lefőzött kávét, és új kapszulát tett a presszógépbe.
- Nem fogsz te engem megmérgezni, Gizi - ez volt Lajos reakciója Gizi ténymegállapítására.
Reggelente felpezsdült az élet Kovácséknál. Mindketten azonos időben keltek, és sokszor kerültek forgalmi dugóba, főként a mellékhelyiség, és a fürdőszoba előtt.
- Igyekezz, Lajos! - hangzott Gizi utasítása. - Nem érek rá gatyázni.
Lajos igyekezett volna, de abban a korban volt, amikor ezek a dolgok már nem mennek olyan flottul. Gizi a fürdőszobába ment, de előtte beszólt az urának.
- Kérsz kávét?
- Kérek, de ne túl erőset - hangzott a sztereotip válasz.
Az asszony beszárította a haját, és kiment a konyhába, hogy feltegye a kávét. Lajos még mindig a lakás legkisebb helyiségében szenvedett, úgy látszik, a tegnap esti banán megtette a hatását. Feladta. Bement a fürdőszobába, és kezet mosott. Közben Gizi is szerette volna használni a helyiséget, és ráförmedt Lajosra.
- Miért kell neked ilyenkor itt lenned, amikor még az igazak álmát aludhatnád. Nyugdíjas vagy, de te minden nap úgy teszel, mintha munkába mennél.
- Mert megszoktam a koránkelést - válaszolt Lajos.
- A tóhoz mész, a kacsáidhoz. Nem tudnak azok a dögök félórát várni, amíg elkészülök?
Lajos nem válaszolt. Kiment a konyhába, és belekortyolt a kávéjába.
Megfogta a poharat, és kiöntette a barna lét a mosogatóba. Ekkor hangzott el az ominózus mondat az asszony szájából. Gizi közben elkészült.
- Én indulok. Te jössz? - kérdezte az urát. Lajos még nem öltözött fel, pizsamában állt a tükör előtt, és az arcát vizsgálgatta.
- Nem, még nem megyek. Dolgom van.
- Mi dolgod lehet, öreg? - kérdezte Gizi dühösen. - Mindig ezt csinálod.
Az asszony kiment a lakásból, és bezárta maga után az ajtót. Lajos fellélegzett. Na, végre! Bement a szobába, elővett az íróasztal fiókjából egy dobozt, és leült. Óvatosan kinyitotta. Egy fénykép került elő. Gizit, és őt ábrázolta a fotó, egy éves házassági évfordulójukon készült. - Milyen szép volt ez az asszony - jegyezte meg magában Lajos. - És én is milyen kis fess legény voltam.
A dobozban volt még egy apró tárgy, gondosan becsomagolva. Kitekerte a rongyból. Egy aranygyűrű, vérvörös rubin kővel a foglalatában. Az anyjától örökölte. Eltette nehezebb időkre, de tavaly arra gondolt, odaadja Gizinek, a harmincadik házassági évfordulójukra. Elvitte gravíroztatni, és beleíratta, hogy "örök szerelemmel". Gizi boldog lesz.

Nincs semmi baja az asszonnyal, jól megvannak, de már ő is kezd úgy viselkedni, mintha szellemileg már nem lenne annyira a maga ura. Amióta beteg lett, nem múlt el nap, hogy ne érdeklődne a hogyléte felől, bevette-e a gyógyszereit. Eleinte minden nap megnézte, dagad-e a lába. A vérnyomását mérte, és naponta elmondta, hogy menj, sétálj nagyokat, ülj le a parkban, legyél friss levegőn. Gondoskodott róla. Aztán, egy napon, úgy öt éve lehet, elhúzódott tőle, amikor meg akarta ölelni. Nem erőszakoskodott, megértette, hogy az asszonynak már nincs szüksége rá. Valami véget ért, visszavonhatatlanul. Számított rá, de azért megviselte. Volt még néhány kísérlet a közeledésre, de sikertelenül járt, aztán feladta. A tóhoz járt ki. Nézte a horgászokat, etette a kacsákat, és körbejárta a tavat. Elég volt ez sétának, nem kívánt többet foglalkozni az egészségével. Az infarktusa után nem volt rosszul, talán csak egyszer fordult elő, hogy szorítást érzett a szegycsontjában, zsibbadt a keze. Nem szólt senkinek, még az orvos elől is eltitkolta. Ez már évekkel ezelőtt történt, azóta nem tapasztalt hasonlót.
Megértette Gizi viselkedését. Az utóbbi hónapokban házsártos lett, és kibírhatatlan. Gyakran veszekedett vele. Lajos nem hanyagolta el magát, takarított, elvégezte az otthoni munkákat, Gizinek már nem kellett a háztartással törődnie. Mégis, mindig feszült, és ideges. Valami történt, de igazából nem akarta tudni, hogy mi az oka ennek a változásnak. Elkönyvelte, hogy ez már így lesz, nem tehet ellene semmit. Rosszul aludt. Gyakran ébredt fel, kiment az erkélyre, vagy megállt Gizi szobájának az ajtaja előtt, és hallgatta az asszony nehéz lélegzését, horkolását. Másodpercek voltak, de elég volt ez az idő ahhoz, felébressze benne a vágyat is az asszony iránt. De nem tett semmit. Csak fantáziált, hogy befekszik mellé, és összebújnak, mint régen.

Gizi megérkezett. Letette az előtérben a két hatalmas csomagot. Vásárolni szokott, hetente kétszer. Ilyenkor feltölti a hűtőt, hogy Lajosnak legyen mit enni. Főzni is szokott. Lajos szerette a tökfőzeléket, és a spenótot. De volt a mélyhűtőben hús is. Csirke, és pulyka is. Letette a friss kenyeret a konyhában, kicsomagolta a gyümölcsöt.
- Hoztam banánt is - kiabálta be a szobába Lajosnak. Rossz szokás, Lajos nem szerette. Gyakran úgy tett, mintha nem hallaná. Gizi mindent a helyére tett, és bement a szobába. Lajos a széken ült, háttal, és egy fényes tárgyat tartott a kezében.
- Van alma is. Kaptam olyat, amilyet szeretek. Grízeset - mondta szelídebb hangon az asszony.
Lajos nem válaszolt. Gizi közelebb ment, és látta, hogy férje kezében egy gyűrű van.
- Hát, ez honnan van? - szólt rá Lajosra. De Lajos nem reagált, már halott volt.

Budapest, 2019. júius

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
299
Időpont: 2019-07-12 16:37:39

válasz szilkati (2019-07-12 10:43:42) üzenetére
Köszönöm, Kati! Minden megtörténhet, mert az élet tud produkálni olyan helyzeteket, amelyeket az emberi fantázia sem képes.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
299
Időpont: 2019-07-12 16:35:53

válasz Finta Kata (2019-07-11 23:05:47) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm részletes, és segítő szándékú véleményedet. Minden észrevétel fontos nekem, mert ezekből a visszajelzésekből tudok igazán tanulni.

Az ezotéria elfogadott, a magyarban is használt szó, csak nehezen lehet körülírni, helyettesíteni. A sztereotípia ebben a kontextusban megállja a helyét, hiszen, szólásként használatos szinte, ha olyan kérdésre felel amelyikre adott a válasz. Gondolkodtam azon is, hogy a befejezés kicsit hosszabb legyen, az asszony reakciója is esetleg bővebb kifejtést érdemelne. De végül ennél a befejezésnél maradtam, amely olyan, mint az élet. Sokszor váratlanul, egyszer csak vége lesz.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1498
Időpont: 2019-07-12 10:43:42

Tetszik. Minden mondata életszerű, akár megtörtént, akár nem. Ugyanis bármelyik házasságban megtörténhetne.
Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2019-07-11 23:05:47

Kedves Janó!
Jól gondoltam, hogy találok itt egy novellát, mindjárt kezdtem olvasni. Ennek is érdekes a témája,
azonban megjegyzésem van hozzá; mégpedig az, hogy az írásainkhoz nem kellenek az idegen szavak. Itt pedig már az első sorban, és a szövegben másik is van, mégpedig a sztereotíp. Mindkettő helyett lehetne magyar szavakat használni. Egyébként nagyon jó a novellád, egy elromlott házasság, amely nem egyedi, sok házasság hamarosan unalmas lesz. Szerintem nagyon gyorsan befejezted, talán lehetne pótolni, és azzal kiegészíteni: az asszony hogy fogadja férje hirtelen halálát. Megijed, sírva fakad?
Én pedig arra kérlek, ne haragudj a két jelzett szóért, nekem mániám az idegen szavakat
elkerülni. Azt te is nagyon jól tudod, hogy minden szavunkra több magyart lehet találni.
Szeretettel olvastam: Kata

Legutóbb történt

Marcsy alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Eltaposott patakok címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)