HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49019

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: történetmesélőFeltöltés dátuma: 2019-09-14

A füldugó

Szomszédjaimról szól a történet. Ikerként születtek. Először a lány jött a világra, majd őt követte 2 perc elteltével a fiú. Én még két ilyen összeférhetetlen embert nem láttam a világon. Szerintem már az anyaméhben utálták egymást, és ez az antagonisztikus ellentét végigkísérte egész életüket. Egykorúak voltunk, gyakran ütöttük el az időt nálunk, de soha nem hármasban. Ha a lánnyal játszottam, akkor a fiú maradt távol, és ugyanígy fordítva is. Sokszor hallatszott át a véget nem érő veszekedéseik hang kavalkádja. Mindenről tudtam, mert én voltam mindkettőjük lelki szemétkosara. Szívesem meghallgattam őket, sokszor próbáltam kibékíteni a feleket, sikertelenül. Szegény szülők őrlődtek a két gyerek között, boldog, szerető családra vágytak, de ezt kapták helyette. Szerintem az édesapjuk ebbe a kilátástalanságba halt bele aránylag fiatalon. Amikor elérkezett életükbe a "boldog" fiatal kor, gyakran eljártak otthonról, külön-külön utakon, szerintem csak azért, hogy ne kelljen egymást elviselniük. Tudtam a tétova lépéseikről, ahogy próbálnak helytállni a számukra ismeretlen világ útvesztői között. Én adtam nekik tanácsokat, aki hasonló korú lévén ugyan azzal a gondokkal találtam magam szembe, mint ők.
Azért valahogy felnőttünk. A lány hagyta el elsőként a szülői házat, hozzáment ahhoz a férfihez, akit ugyan nem szeretett, de legalább kiszakította ebből a környezetből. Nem sokkal később a fiú is önállósította magát. Hallottam róla, hogy ügyeskedéseivel könnyű pénzhez jutott és nagyon fut a szekere.
Telt az idő, csend honolt a szomszéd házban. Ritkán láttam az anyát, aki szinte csak a közeli bolt és a lakás közti utat tette meg, nagyritkán. Időnként szóba elegyedtünk, de sok mindent nem tudott a gyerekeiről, ha róluk kérdezősködtem. Aztán egyszer feltűnt, hogy nem látom őt, ezért rosszat sejtve átmentem hozzá. Igen legyengült, rossz állapotban találtam, ezért mentőt hívtam és megígértem, hogy gondját viselem a háznak és a kutyának. Próbáltam megkeresni a gyerekeket, hogy tájékoztatást adjak az édesanyjukról. Nagyon nehezen találtam a nyomukra, pedig sok ismerősöm van mindenfelé. Végül sok vargabetű után a lányt találtam meg, egy nyomorúságos albérletben, magányosan, összetörve. Azonnal úgy döntött, hogy hazaköltözik. Segítettem neki ebben, miközben elmesélte, hogy mi történt vele azóta amióta nem láttuk egymást: gyors házasság után, még gyorsabb válás, magány, elviselhetetlen munka, belefásultság mindenbe, örömtelenség.
Ahogy visszatért, meglátszott mindenen a keze nyoma, talán újra volt célja az életének. Amikor megjött a korházból az anya nagyon boldog volt, hogy újra szólhat valakihez, láthatóan javult az állapota. De ez csak szervezetének utolsó fellobbantása volt, mert egyik reggelen nem kelt fel többé. A temetésre sikerült megtalálni a fiút is. Letörten állta végig a szertartást, majd szó nélkül újra eltűnt a szemek elöl.
Megöregedtünk, ők is én is, amikor egy nap taxi állt meg a házuk előtt. A férfi kecmergett ki belőle, két bőrönddel a kezében. Nagyot fújtatva megállt a kapu előtt, majd lenyomta a kilincset. Épp az udvaron tevékenykedtem, kíváncsian vártam a fejleményeket, de nem történt semmi különös. Az új jövevény néhány nap után átjött egy kis poharazgatásra. Ő is elmesélte eddigi életét: állandó "ügyeskedések", sok pénz, de boldogtalanság, rossz barátok, elapadó vagyon, csőd, dupla nulla, hazatérés. Félt, hogy kiújulnak a veszekedések, de csak annyi történt, hogy elosztották a házat és mindenki éli a saját életét. A lövészárok azért megmaradt köztük, csak nem szavakban fejeződött ki a harc, hanem abból, hogy nem szóltak egymáshoz, de ment az apró szurka-piszka.
Nem értettem, hogy miért nem tudnak dűlőre jutni egymással. A szakadék csak egyre mélyült és újra én lettem az ütközőpont, akinek el lehet mondani a vélt vagy valós sérelmeket. Kezdetben csak apróságok harca folyt: kicsenni a másik hűtőjéből a kaját, elhasználni a másik samponját, nem lehajtani a WC-ülőkét. Aztán a háború eldurvult, aminek a környezet is elszenvedője lett. A nő sokáig fennmaradt és tévézett. A férfi korán fekvő volt, és nem tudott elaludni emiatt. Ő viszont korán kelt és a rádiózást részesítette előnyben, ami a nő reggeli szunyókálását zavarta. Amikor rájöttek a másik gyöngéjére, egyre nagyobb hangerőt csiholtak ki zajkeltőjükből bosszantva egymást és a környéken élőket. Amikor szóvá tettem a környék felháborodását a férfi azt válaszolta, hogy ő már megoldotta a problémát, vett egy füldugót, tőle már úgy bömböltetheti az öreglány a tévéjét, ahogy akarja.
Egyik éjjel vad kutyacsaholásra ébredtem. Kirohantam, hogy megnézzem mi történt. A szomszéd kutya rohangált fel és alá, a háztető alól füst szivárgott ki. Azonnal visszaszaladtam és hívtam a tűzoltókat, majd átvetettem magam a kerítésen, hogy segítsek. A nőt láttam meg előszór, ahogy előbotorkált a már lángokkal égő ajtó mögül. Egy pillanatig megállt, körülnézett, majd határozott léptekkel visszament a házba. Néhány pillanattal később mindketten megjelentek. A ház felé fordultak, amelyet már visszavonhatatlanul magukévá tettek a lángnyelvek. Ádám és Éva a sokk hatása alatt álltak földbegyökerezett lábbal, lassan megfogták egymás kezét és arcukon elindult egy-egy könnycsepp. A férfi fülében még most is ott volt a füldugó. Amikor kivette, meghallotta a közelgő, szirénázó tűzoltóautót...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
9
Időpont: 2019-09-29 06:34:09

válasz T. Pandur Judit (2019-09-28 16:22:00) üzenetére
Kedves Judit!

Örülök, hogy visszatértél.
A történet feljes egészében kitalált, de mint mindenben valahol ott rejtőzik a valős világ. Sajnos vannak emberek akik között antagonisztikus az ellentét. Valószínű, hogy valami csekélységen indult az ellentét, amire már senki nem emlékszik, de az évek során csak rakódott rá a gyűlölet.
Nagyon rendes, hogy aggódsz a biztosításuk miatt, csak nem biztosítási ügynök a civil foglalkozásod? /Bocsi a poénkodásért, de ezt a labdát le kellett ütnöm.../
Üdvözlettel:
történetmesélő
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-09-28 16:22:00

Kedves Történetmesélő!

Már régebben olvastam ezt az alkotásodat, most visszatértem és újra elolvastam.
Biztosan vannak ilyen ok nélküli testvérharcok, bár én azt láttam magam körül, hogy ezeket bizony legtöbbször a szülők szítják a testvérek között - a nem egyenlő bánásmóddal.
Ha ez egy igaz történet, remélem biztosítva volt a házuk...

Judit

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 3. Mire megszereted, eltűnik című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 7. Telefon árvák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Keletről- nyugatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)