HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49019

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2019-10-01

Bosszantó butaságok 7. Telefon árvák

Egy szép nyári napon felkerekedtünk a négy éves, Pannikával, és hat éves Luca unokáimmal, és elmentünk Újpestre a Tarzan parkba.
Rajtunk kívül is elég sokan felkeresték aznap ezt az óriási játszó parkot, aminek a tematikus játékai, a játszva fejlődést segítik - hivatalosan. Nem hivatalosan pedig rettentően élvezik ezeket a szabadtéri játékokat a gyerekek. Mivel nem a parkról írok ismertetőt, aki ennél bővebben kíváncsi rá, hogy milyen játékok vannak ott, és azoknak milyen fejlesztő hatásaik vannak, el tudja olvasni a Tarzan park honlapján.

Mivel rettentően tűzött a nap, behúzódtunk az árnyékba, és egy széken átöltöztettem a lányokat fürdőruhába, és bekentem őket naptejjel, mert a vizes játszóhely, a Placcs Placc volt az első, ahol játszani akartak.
Mögöttünk egy fából ácsolt asztal és pad körül egy egész óvodai csoport nyüzsgött. Ők már végeztek a pancsolással, éppen öltözködtek, amúgy óvodás módra, a vizes és a száraz ruhadarabokat egyaránt a sáros lábukon át le- és felhúzva.
Ebben a tevékenységben elvileg három kísérő segítette őket. Hogy hárman voltak, azt csak onnan tudom, hogy a másik kettő egyfolytában a harmadikat kereste. A gyerekeket kérdezgették, hogy merre látták. Amíg az öltözködés zajlott, nem került elő, így a két kísérőre elég sok gyerek jutott.
Az egyik oldalon a kísérő valóban segítette a gyerekeket a száraz holmijuk megtalálásában, a vizes elcsomagolásában, a törölközésben, meg amiben kellett.
A másik oldalról azonban meglepő mondatokat hallottam a hátam mögül: "Nem hoztál bugyit? Vizes bugyiban jössz? Bugyi nélkül jössz?" - kérdezgette a másik kísérő az egyik gyereket.
Megfordultam, hogy megnézzem, milyen marhaságokat beszél. Mert hinni sem akartam a fülemnek, hogy bugyi nélkül, vagy vizes fürdő bugyiban akarja elvinni a többi játszóhelyre /mászókák, csúszdák, hinták, homokozók/ a gyereket? A vékony, magas szőke kísérő a mobiltelefonjába mélyedve tudta ezeket a bölcsességeket a térdéig érő apróságtól kérdezgetni.
Mielőtt illetéktelenül beleavatkoztam volna abba, amihez semmi közöm, szerencsére odajött a másik kísérő, belenézett a gyerek hátizsákjába, megállapította, hogy öt bugyi is van benne, és segített a kicsinek kicserélni a vizes ruháját szárazra. A telefonba mélyedt hölgy semmi kommentárt nem fűzött a dologhoz. Végül is akár egy hologram is lehetett volna, mert csak eggyel többen voltak vele, teljesen lefoglalta a mobilja, a gyerekekre nem jutott egy csepp figyelme sem.
Pár ovis reménykedve odajött hozzám is, hogy segítsek nekik öltözni, ott álltak bizakodva, hogy majd ők is sorra kerülnek nálam.
Nos, nem így történt, mert az unokáim átöltözve rögtön nekiiramodtak a játéknak, én meg utánuk, nehogy szem elől tévesszem őket a tömegben.
Órákkal később, a homokbányában sarazva Lucácska egyszer csak nekem szegezte a kérdést: "Azok az óvodások miért jöttek oda hozzád Murmi?" Nem is gondoltam, hogy feltűnt neki a sorban állás a szék körül... "Azt szerették volna, ha segítek nekik öltözködni" - válaszoltam. "De te nem vagy az óvó nénijük! Az egyik óvó néni miért nem segített nekik?" Úgy tűnt Lucácska sas szeme mindent észrevett maga körül. "Biztosan üzenetet kapott a telefonján" - válaszoltam neki. "És arra rögtön kell válaszolni?" - tette fel a fogós kérdést Luca. Nem akartam sem hazudni, sem az óvónőt eláztatni előtte, nem tudtam jobbat kitalálni, mint azt, hogy "Röviden, ha sürgős az üzenet." Erre Luca rám nézett és rosszallóan mondta: "Nem jól láttad Murmi, mert háttal voltál neki. Nem írt üzenetet, csak sokáig nézte a telefonját" - világosított fel.

Délben a Tarzan teraszon üldögélve ebédeltek a lányok, mert a nagy melegben nem kockáztattam az otthoni szendvicseket, hűtőtáskát sem akartam cipelni, így sült krumplit és rántott sajtot ettek, amiket ott vettünk.
Addigra már alaposan megéheztek, de falni nem tudták, mert forró volt az étel. Lucának elmagyaráztam, hogy a felső, szélső krumplik a legkevésbé forrók, azokat egye először, de Pannika ezt még nem tudta megugrani, mindig alulról halászta ki a sült krumplit, aztán visszaejtette azzal, hogy forró. Ezért történt, hogy én adogattam a kezébe a krumplit, és segítettem neki a forró sajttal.
Egyszer csak észrevettem, hogy az asztalunk mellett álldogál egy olyan tíz-tizenkét éves forma nagyobbacska fiú és nézi, ahogy a kislányt etetem.
Nagyon csinos kisfiú volt, szépen nyírt hajjal, ránézésre sem olcsó fürdőnadrágban, és amikor kérdően ránéztem, kicsit zavarba jött, és elment az asztalunktól. Nem ment messzire, az előttünk levő asztalnál üldögélő nőnél megállt, és megkérdezte: "Anya eszünk valamit?" A nő megbűvölten nézte a kezében lévő telefont, és egy kukkot sem válaszolt a fiúnak.
Hamarosan előkerült egy másik ugyanolyan csinosra nyírt és öltöztetett nála nagyobb fiú, és a két testvér leült a nő melletti üres asztalhoz, nézték az anyjukat, de az egyetlen szót sem szólt hozzájuk, nem is vette észre őket, csak a telefonjába volt belebújva. Aztán a lányok jól laktak, és mentünk játszani tovább, magukra hagytuk az elárvultan üldögélő fiúkat.

Nem először - és gyanítom nem is utoljára - találkoztam a jelenséggel, hogy felnőttek úgy vannak a gyerekkel, hogy valójában nincsenek velük, nem figyelnek rájuk, még a gyerek igényeivel sem törődnek, mert ki nem néznek a telefon mögül, vagy csak annyi ideig foglalkoznak a gyerekkel, hogy "várj egy kicsit". Ami aztán legtöbbször nem kicsi...
Egy ismerősöm panaszkodott tavaly, hogy az elvált apuka a gyereket elvitte a Balatonra, de a gyerek a tó közelében sem volt, csak az összes kávézót ismerte meg, ahol WIFI volt. Elég "lehorgadva" jött haza a gyerek, hogy az illetőt idézzem.
Barátnőm is arról mesélt, hogy az unokája azt az ígéretet kapta az apjától a Balatonon - délután kettőkor - hogy, "mindjárt megyünk fürdeni", aztán négykor megismétlődött az ígéret, aztán hatkor már mondta a gyerek az apjának, hogy ő már egész délután fürdött a mamáékkal, most már menjen az apja, ha akar, egyedül.

Nekem is van okos telefonom, és mégsem tudom megérteni ezt a telefonba mélyedő őrületet, ami annyira elvonja sokak figyelmét, hogy összedőlhet körülöttük a világ, a jelenlévőkkel nem kommunikálnak /vagy csak úgy tesznek, mintha foglalkoznának velük/, csak a kütyüt nyomkodják. Kilépnek a szülői, nevelői szerepből, és elbújnak előle a telefon mögé, megfosztva a gyereket a számára oly fontos figyelemtől és valódi együttléttől, közös élménytől.
A kütyü megvár, mindent meg lehet nézni rajta, amikor arra ráér az ember. Miért vetik teljesen alá magukat a világhálónak? Miért fontosabb a virtuális valóság, mint az igazi? Miért nem veszi észre, hogy a telefonja az egész életét telefonja?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-20 16:59:37

válasz Selanne (2019-10-15 09:25:59) üzenetére
Kedves Marietta!

Még a sci-fi regényekben sem találkoztam ezzel a fajta mobiltelóval, ami most a valóság része, Pedig szerettem a fantasztikus regényeket, és elég sokat olvastam belőlük. Sok mindent megjósoltak az elkövetkezett műszaki fejlődésből, de ehhez a mai mobil őrülethez még az írói fantázia is kevés volt.
Sajnos nem csak telefon árvák vannak a gyerekek között, hanem digitális árvák is /azok a gyerekek, akiknek szülei korlátozás nélkül engedik, hogy gyermekeik elmerüljenek a technológiában, és a gyerekek kezébe telefonokat, tabletet, videójátékokat adnak, amíg a szülők esznek, vagy más tevékenységet folytatnak: a cél az, hogy a gyerekek nyugton maradjanak/ de ez a probléma talán közismertebb.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8295
Időpont: 2019-10-15 09:25:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nagyon nem szeretem már a telefonomat. Állandóan csörög, prüttyög, idétlen üzenetekkel bombáznak. A munkám miatt, még lehalkítani sem tudom, mivel sokszor valóban számomra fontos hívásokat várok.

Egy jó ideje, úgy nézek rá, hogy általam meghatározott időközönként. Magyarul, fegyelmet vittem ebbe az egészbe.
Körülöttem, én magam is meglepő történéseket tapasztaltam.

A technika bolonditja az embereket. Ami kényelmes, az néha azonban kiborító tud lenni.

Szeretettel: Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-12 18:23:17

válasz Bödön (2019-10-11 08:42:02) üzenetére
Kedves Laci!

Számomra mindig az volt a természetes, hogyha közös program volt a gyerekeimmel, unokáimmal, akkor abban én is részt veszek.
Sok játszótéri barátra tettek szert úgy, hogy odacsapódtak hozzánk más gyerekek is, amikor játszottunk. Elkezdtük a "Gyertek haza ludaim" játékot négyen, és a harmadik menetnél már tízen voltunk. :)

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8418
Időpont: 2019-10-11 08:42:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! Mélységesen egyetértek! Jó, h megírtad! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4198
Időpont: 2019-10-11 08:20:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

" Miközben azt hisszük, hogy rengeteg emberrel vagyunk kapcsolatban, sok barátunk van? De ezek egyikét sem mozgósíthatjuk, ha bajba kerülünk. Csak a környezetünkben élőket, akik helyett - a kütyükre figyelünk."

1000% EGYEZEK1

Szeretettel:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-10 19:13:55

válasz sailor (2019-10-08 20:22:24) üzenetére
Kedves Tengerész!

Az előbb olvasott versed /félek a mától/ szinte rímel erre a jegyzetemre.
Van okunk félni, a félelem rendszerében élünk, és - ha jól meggondolom - nem csak a gyerekeket, de bennünket felnőtteket is - magányra, és árvaságra ítélnek a bután használt okos eszközeink. Miközben azt hisszük, hogy rengeteg emberrel vagyunk kapcsolatban, sok barátunk van? De ezek egyikét sem mozgósíthatjuk, ha bajba kerülünk. Csak a környezetünkben élőket, akik helyett - a kütyükre figyelünk.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4198
Időpont: 2019-10-08 20:22:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon jó a cím!
Mindent magába foglal!
Jól látod ez megy!
Kint,sokszor egész szegény országokban is
ugyanezt tapassztaltam.
Habár ott lehetséges inkább a megélhetési
problémákkal foglalkoznak,kiutat keresnek.

Szeretettel gratulálok:sailor

Ui...engem különösen bosszant itt kint,mikor fizetni
kell a kasszánál,az utolsó percig az ´okos telefont´járatják
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-08 14:41:55

válasz Klára (2019-10-05 15:19:22) üzenetére
Kedves Klára!

Nagyon nagy igény van a gyerekekben, hogy figyeljenek rájuk, és szeretnek "irányítottan" játszani. A játszótéren azt játszottuk az unokáimmal, hogy ők hintáztak, és közben dúdolni tanítottam őket. Ki kellett találni, hogy milyen dalt dúdolok, és aki kitalálta az dúdolt utána egy másik dalt, amit ő akart, és mi kitaláltuk, hogy mit dúdol. Először csak a többi hintán ülő gyerek kapcsolódott be a játékba, aztán már azok is akik a hintákra vártak, Később azok is akik arrafelé jártak. Végül egy fél osztálynyi különböző korú gyerek játszotta a dúdolósat. :)
Szidják a gyerekeket, hogy folyton a mobilon lógnak. Mit is csináljanak, ha nincs más minta, nincs más alternatíva?

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-06 20:27:30

válasz oroszlán (2019-10-03 18:47:59) üzenetére
Kedves Ica!

Ismerősöm is teljesen ki van akadva a menyére, hogy náluk, vendégségben, a családi ebéd közben is örökké a telóját bújja. Kérdeztem, hogy miért nem szólsz neki? Hááát mert nem akar családi veszekedést, ha vendégségbe hívták őket, akkor nem akarja leoltani emiatt. Én nem vagyok ilyen jóságos. Meg szoktam kérni a családot, hogy ne a telójukba bújjanak, amikor együtt vagyunk, hanem egymással beszélgessünk, mert ugye azért jöttünk össze.
Megjelent ez az írásom egy gyerekneveléssel-gondozással foglalkozó oldalon is, elég nagy volt az olvasottsága. Sokan egyetértettek velem, sokan meg nem. /Ki mint él, úgy ítél... ugyebár/

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-05 15:26:20

válasz Finta Kata (2019-10-03 18:20:42) üzenetére
Kedves Kata!

Én nem vagyok szigorú az okos telefonokkal kapcsolatban. Én is használom, mert sokszor nagyon hasznos, és ha útközben, vagy nyaraláskor olvasni akarok akkor sem kell több kilós könyveket cipelnem.
Azokat viszont nem értem, és szívből sajnálom, akik nem élik meg a saját életüket, hanem elsüllyednek a virtuális világ mocsarában. Volt egy nagyon jó kis rajzfilm az okos telefon függőséggel kapcsolatban, de sajnos már lekerült az internetről. Csak általában a függőséggel kapcsolatban találtam egy animációt, de ez is érdekes:
https://www.youtube.com/watch?v=WwkRvEkUNjg

Judit
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2469
Időpont: 2019-10-05 15:19:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon jó, érdekfeszítő jegyzetet írtál. Az olvasóban felmerülő kérdéseket te magad is megfogalmazod az írásod végén. Ezek olyan kérdések, amelyek a választ is magukban foglalják.

Valóban, ha hagyja az ember, akkor egész életét telefonja és meghatározza ez az őrület.

Szeretettel: Klári
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5115
Időpont: 2019-10-04 21:16:25

válasz Kőműves Ida (2019-10-03 15:06:15) üzenetére
Kedves Ida!

Nincs bajom az okos telefonnal. azt hiszem ez a jegyzetből is kiderül. Inkább csak az az ijesztő a számomra, hogyha lemarad valaki miatta a saját /és esetleg a gyereke/ életéről, mert folyton azt bámulja.
Na és van amikor szó szerint lemarad a saját életéről, mert - ahogy írtad - baleset éri. Sokszor látom, hogy autóvezetés közben is a sofőr egyik keze a kormányon, a másikban meg ott a mobil, hát csak remélni lehet, hogy a szeme a forgalmon van, nem a telefonon éppen.
Mivel sem a józan ész, sem a balesetek nem térítik észre a vezetés közben mobilozókat, talán célszerű lenne olyan autókat gyártani beépített GPS-sel, amikben nem lehet mobilozni. Nem vagyok műszaki ember, így fogalmam sincs, hogy ezt meg lehet-e valósítani.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7750
Időpont: 2019-10-03 18:47:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Lehetne azt is mondani igazi telefonőrület. Ha a felnőtt is, mit lehet várni a gyerektől?
Azért ez a jelenség bosszantó és a következmény sajnos beláthatatlan. Akár erkölcso, akár fizikai rombolász is okozhatna....Jó, hogy megírtad, esetleg újságcikk is lehetne...
Szeretettel
Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12635
Időpont: 2019-10-03 18:20:42

Kedves Judit!
Én is láttam ilyesmit, nem is egyszer, hogy az illető - kezében az okos telefonjával, csak
megy- és megy, de semmi más nem érdekli, az sem, hogy nem is a járdán jár. Aztán
most is hallottam róla, hogy nekiment egy villamosnak, vagy az ment neki.
hihetetlen, hogy az emberek nem figyelnek, s az úton járva intézik a dolgaikat.
Amit olvastam Tőled az is furcsaság, hogy annyi kisgyerek mellett nem rájuk figyel.
Érdeklődve olvastam.
Kata

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6043
Időpont: 2019-10-03 15:06:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mélységesen egyetértek veled, nem is csodálkozom a felfortyanásodon, itt a végén.
Magam sem értem, ezt a telefonőrületet. Látok embereket az utcán menet közben, magukban beszélve. Persze, azt is látom, hogy a füle be van dugaszolva, tehát telefonál, vagy zenét hallgat, teljesen kizárva magát a külvilágból. Még emlékszem a 16 éves fiúra, akit a villamos halálra gázolt, mert a telefonjával volt elfoglalva és észre sem vette, hogy a sínekre tévedt. De semmi sincs hatással az emberekre, mintha nem látnának, nem hallanának, csak járnak vakon és süketen. Ilyen világban élünk ma, sajnálatos módon.

Ida

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 3. Mire megszereted, eltűnik című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 7. Telefon árvák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Keletről- nyugatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)