HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49833

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-10-12

Galambok a tetőn

Régi történet, egyszer már megírta valahol, valamikor, valakiknek. Mindegy, a régi történeteknek van ilyen szokásuk, elfelejtődnek, aztán meg bújnak elő, panaszkodnak, kapaszkodnak, nem hagyják maguk elfelejteni; pofátlanok, kapaszkodón tülekedők. És nem hagyják aludni őt, a tülekedő emlékek, a pimaszok, azok a semmirekellő szemtelenek! Bújnak elő, asztalfiókja mélyéből, porosodó, elintézetlen akták, fülpiszkáló, kigörbített gemkapcsok közül, jó szokásuk szerint. Kell nékik megbocsátanunk. Ideje meg bocsátni mindenkinek, bocsánatot kérni mindenkitől. Az Idő már csak ilyen, bújik elő, pont épp akkor, mikor semmi szükség lenne rá maradék világunkba, nem túl népszerű a mások megértése, vigyázása. Uralkodik inkább uszítás, gyűlölet.
Mindegy. Nyár volt akkor, abba az Időbe' szórta szeretett, finom forróságát ezerrel; ők laktak panelben, a kilencediken. Lakások déli, meg nyugati tájolású volt, támadhatott a nyár ezereggyel. Leghűsebb előszobájuk volt, a maga harminc fok celziuszával. Mindegy, kibírták. Csak a dohányzással akadtak némi gondjai. Mert erkélyükön, télen volt hideg, azon a nyáron meg meleg. Volt néha melege, máskor meg csak fázott. Volt gondja rágyújtani.
Mindegy, házuk alatt volt pont, kétszintes épület; volt funkciója sokféle. Volt az az épület nyomtatványbolt, látványpékség. Tejes ládák húzogatása, hajnalban. Örült azoknak mindenki, hajnalban. (Jelenleg Baptista imaház.)
Mindegy volt épp nyár akkor, a kétemeletes épület tetején voltak valamiféle, ágaskodó csövecskék. Funkciójukat ő nem tudta, lényeg, hogy megállt bennük a poshadt, régi, maradék esővíz. Szálltak galambok, akkor arra a tetőre, szomjazón, verekedve a vízért. Jutott volna mindegyikőjüknek, de hát nékik nem volt szokásba a sorbaállás.
(Ő mindenesetre a megbocsátók szektájába tartozik - kell az empátia mindenképp, ha bár, korunkban ez már nem igazán divat. Mert, mai világunkba, nem túl népszerű a mások megértése, vigyázása. Uralkodik inkább uszítás, gyűlölet.)
Nem érti, miért nem lehetett ott, azon a tetőn sorba állni, de érti galambokat. Mindegy. Szálltak ők sorra csak a poshadt, elfáradt, szomorú, ivókra vágyódó, hasztalan, szerelemre vágyódó, büdösödő, megöregedett vízért. Tépték, rúgták egymást. ahogy akartak inni. Történt így, ő meg bámulta erkélyéről. Emberi, amolyan "galamb tulajdonság". A tülekedés.
Kell nékik megbocsátanunk. Ideje meg bocsátni mindenkinek, bocsánatot kérni mindenkitől. Az Idő már csak ilyen, bújik elő, pont épp akkor, mikor semmi szükség lenne rá, mert nem hiányoskodik világunkba, ahol, nem túl népszerű a mások megértése, vigyázása. Uralkodik inkább uszítás, gyűlölet.
Na ja! Mindegy, a régi történeteknek van ilyen szokásuk, elfelejtődnek, aztán meg bújnak elő, panaszkodnak, kapaszkodnak, nem hagyják maguk elfelejteni.
Mindegy, galambok csak tépték, rúgták egymást, de végül is, jutott mindegyiküknek, az életet adó posványos vízből. Majd mindegyikőjüknek.
Valakinek azért nem sikerült. Innia. Magába törtszárnyúnak nevezte csak el a galambot. Törtszárnyú is szeretett volna inni. De csípték, rúgták csak el életet adótól. Törtszárnyú sokáig nem adta fel, mindent megpróbált. Nem adta olcsón Idejét, múló világát. De többiek rúgták el onnét, nem hagyták innia. Ő meg nézte csak odafentről, a kilencedik emeletről a haldoklót. Ahogy Törtszárnyú végül is, megadta magát, húzódott el. Összes önző többiektől. Volt tartása, ahogy feladott mindent, ő meg akkor elszívott még egy utolsó cigarettát. Azon a nyári erkélyen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1376
Időpont: 2019-10-15 22:54:05

válasz Kőműves Ida (2019-10-14 20:18:35) üzenetére
Szia kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastad a tépdelősöm.
szeretettel: túlparti:
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1376
Időpont: 2019-10-15 22:51:48

válasz Krómer Ágnes (2019-10-13 22:30:03) üzenetére
Kedves Ági!
A galambokat én se kedvelem túlzottan. Kivéve a törtszárnyúakat.
szeretettel: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1376
Időpont: 2019-10-15 22:49:39

válasz oroszlán (2019-10-13 17:12:28) üzenetére
Szia Kedves Ica!
Köszönöm, hogy megértettél.
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1376
Időpont: 2019-10-15 22:43:41

válasz oroszlán (2019-10-13 17:12:28) üzenetére
Igazad lehet!
köszönettel: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1376
Időpont: 2019-10-15 22:42:53

válasz szilkati (2019-10-13 10:38:41) üzenetére
Szia "Szil"!
Én a tülekedők közé tartozok, azért is vagyok még életbe'.
Köszönettel: Túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6334
Időpont: 2019-10-14 20:18:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Jó történet! Sok mindent látok én ebből, ebben a mai világunkban. Mert vannak törtszárnyúak, meg törtetők, meg uralkodók, uszítók és gyűlöletkeltők, és vannak, akiket nem hagynak inni, és vannak, akiknek van tartásuk... Jó kis tépelődős...

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2978
Időpont: 2019-10-13 22:30:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Nem szeretem a galambokat.Biztos azért volt tartása a galambnak mert döglődött. Amúgy az tény, hogy a pusztítás meg a gyűlölet uralkodik a világunkban, de talán lesz jobb.A régi történetek elfelejtődnek.Úgy jó. Jó azért elfelejtődni, nem kell
beállni a sorba sem, de a galamb az galamb...

Szeretettel:Ági
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8209
Időpont: 2019-10-13 17:12:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A galambok már csak ilyenek...és az emberek...még olyanabbak!
Szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1643
Időpont: 2019-10-13 10:38:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
És adódik föl az eldöntendő kérdés, kedves olvasó, te melyik lennél? A tülekedő vagy a törtszárnyú? Tetszett.

Kati

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A legény, a róka, a banya és az ördög című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kirándulás 1. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Karanténi csend című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Fájó sebek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Átragyog... című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Talán megérem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)