HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49049

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-10-15

Mária/A rovancs

Margit asszony még életében úgy rendelkezett, hogy a férjével közös sírban kíván nyugodni, ha eljön az ideje. Eljött. A Berettyó-parti kis falu temetőjében sokan voltak
a szertartáson. Jöttek, akik kedvelték az öregasszonyt, meg olyanok is, akik csak kíváncsiskodtak, mire is jutott a Csontos-család, mióta elkerültek a faluból.
Az öreg, kövér plébános már nem élt. Egy hegyes orrú, szigorú szemű, meghatározhatatlan korú pap került a helyére. Kedvetlen, kellemetlen, epés ember volt, nem barátkozott senkivel a faluban.
A temetésen Mária akaratlanul is Ábelt kereste a szemével. A férfi hátul állt, egyedül volt. Alig észrevehetően bólintott az asszony felé, mintha megérezte volna a pillantását.
Mikor az emberek a részvétnyilvánítás után szétszéledtek, Kálmán egyedül maradt a sírnál. Sírt. Sovány volt, az anyja halála óta alig evett. Nem beszélt senkivel. Egyedül Mária tudta, hogy halt meg Margit asszony, de nem szólt senkinek sem róla. Látta, hogy szenved a férje,
elég büntetés az neki. Azt remélte, a lelkiismeret-furdalás talán megváltoztatja majd Kálmánt. Hogy közelebb kerül majd hozzá meg a gyerekekhez, hisz rajtuk kívül már nem maradt senkije.
A temetés után egy héttel ellenőrök jelentek meg a postán. Kedélyesen érkeztek, de komor arccal léptek ki Kálmán hivatali szobájából.
− Ugye, rendben volt minden most is? - kérdezte tőlük Mária.
Az egyik férfi kitérően válaszolt:
− Majd megküldjük a végzést.
A hivatalos irat helyett Kálmánt telefonon kérették be a központba. Mária nem gyanakodott, hisz minden rovancsolás után bement a férje a többi postamesterrel együtt a főnökséghez, olyan fogadásfélére.
− Csak nehogy megint részeg legyen - sóhajtotta, de aztán, hogy sokan lettek a postán, a munka lekötötte a figyelmét.
Alig múlt el dél, mikor Kálmán szokatlanul hamar visszajött.
− Mi történt? - kérdezte az asszony.
A férfi nem válaszolt, csak odalépett Máriához, és megcsókolta a homlokát.
Mária meglepődött, de éppen egy töpörödött, kis öregasszonynak adott vissza aprót a tíz forintjából, oda kellett figyelnie.
− Köszönöm, aranyoskám, biztos megvan? Én már nem látok jól.
− Nem csapom én be Irma nénit - válaszolta Mária rutinszerű mosollyal, de közben a férje szobája felé figyelt. Épp egy levelet bélyegezett fel, mikor bentről zuhanást hallott. Mindenki elcsöndesedett a várakozók között. Mária már ugrott is, nyitotta ki az iroda ajtaját.
− Jaj, drága jó istenem - kiáltott fel, és már sírt is.
Kálmán a felborult székről lecsúszva a földön feküdt. Fehér hab buggyant ki a száján, és egész testében rángatózott.
− Orvost! - kiáltotta odakinn valaki, és egy férfi már szaladt is a közeli rendelőbe. Mária az ölébe vette a férje fejét, ne legyen a földön. A könnyei a férfi arcára potyogtak. Egy zsebkendővel törölgette a haldokló szájáról a habos nyálat.
Az orvos az asztalon lévő vizespohár alján maradt zavaros folyadékot vizsgálgatta.
− Alkohol meg tömény dohánylé. Mérgezés. Öngyilkosság.
Még a temetés előtt megjelent az ellenőrzést végző két férfi Máriánál.
− Csontosné, a férje sikkasztott. Nagy összegről van szó. Hogyhogy maga semmit sem vett észre ebből?
− Én nem ellenőrizhettem. A férjem volt meg a felettesem. Az elszámolásokat mindig magánál tartotta. De ki fogom fizetni az adósságát. Ennyivel tartozom, ha másnak nem is, a nevének, amit viselek, meg amit a gyerekei is viselnek. Ne tapadjon rá szégyen!
− Nem kell semmit sem fizetnie, öt gyerek mellett a postán kapott fizetéséből nem is tudná - mondta a barátságosabb hangú férfi.
Mária ránézett azzal a különös, sokszínű szemével. Mintha ezt mondta volna:
− Csak bízza rám!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1496
Időpont: 2019-10-17 22:06:44

válasz Kőműves Ida (2019-10-17 15:34:44) üzenetére
Kedves Ida!

Pedig visszafizette az utolsó fillérig. A sors nagyon megpróbálta. A két fiát is eltemette, a legkisebb lánya nem sokkal őutána halt meg.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6075
Időpont: 2019-10-17 15:34:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Hú, de felpörögtek az események. Tragédia, tragédia hátán...
Mit akar Mária visszafizetni, talán azt, amit a férje italra, meg nőkre költött?
Szegényke, talán még meg is gyászolja? Persze, az is kötelesség...
Egészen drámaivá vált az a rész (pedig valójában az elejétől az).
Nehéz bármit is mondani... várom a következőt.

Szeretettel,
IDA

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Magamba zár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)