HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49049

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-10-17

Mária/Epilógus

November első fele szokatlanul szép idővel lepte meg a temetőbe látogatókat. Nem kellett attól félni, hogy megfagynak a nagy, fehér-sárga labdafejű krizantémok, sem az apró, tarkabarka árvácskák. Olyan bársonyosan puha, langyos volt a levegő, hogy az emberek jóval tovább elidőztek a síroknál, mint más években.
A Berettyó-parti falu temetőjében egy öregasszony üldögélt az egyik sír melletti lócán. Gondosan feltűzött kontyában már több volt az ősz szál, mint a valamikori vöröses-barna.
A sírok között egy férfi közeledett felé.
− Kezét csókolom, Mária. Tudtam, hogy itt találom.
A nő meglepetten nézett fel rá.
− Maga az, Ábel? Alig ismerem meg.
− Én bárhol, bármikor megismerném magát. Mesélje, hogy alakult az élete?
− Mikor magunkra maradtunk a gyerekekkel, elmentem három műszakba dolgozni a Vegyiművekbe. Nem volt könnyű munka, de jól megfizették. Rendeztem a becsületbeli adósságomat, aztán arra gondoltam, hogy hazamegyek a húgomhoz, Vízkeletre. De közben felvették itt a nagyfiamat az egyetemre, a többiek is itt dolgoznak, itt tanulnak. Miért szakítanám ki őket innen, hisz az ő otthonuk itt van. Így hát maradtam. Már nyugalom van bennem, megbékélés a sorsommal. De maga hogyhogy egyedül? Az anyósom temetésén sem láttam a feleségét.
− Etelka nem tudott megszokni itt, falun. Pesten ajánlottak neki állást. Gyerekünk nem volt, így hát elment. Elváltunk.
Egy ideig hallgattak. Mindketten a maguk sorsába merültek el egy időre. Aztán Ábel szólalt meg.
− Emlékszik arra Mária, mikor a lakodalmán táncoltunk? Mikor a helyére kísértem, jött egy olyan gondolatom, hogy fogni kéne magát, és elvinni innen jó messzire. De hát az asszonyszöktetéshez bátor ember kell. Meg egyébként is, olyan múlt századi dolog lett volna.
Mindketten nevettek.
Mária szemében hosszú idő után megjelent valami örömféle.
− De szép is lehetett volna! - mondta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1496
Időpont: 2019-10-18 21:39:10

válasz Klára (2019-10-18 21:23:44) üzenetére
Kedves Klári!

Mária 90 éves koráig élt. Még sok fájdalom várt rá és kevés boldogság.
Köszönöm, hogy végig követted a történetet.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1496
Időpont: 2019-10-18 21:34:23

válasz Kőműves Ida (2019-10-18 14:16:06) üzenetére
Kedves Ida!

Köszönöm, hogy végig követted Mária sorsát. Nem volt könnyű élete. Két fiát még életében elvesztette.
Nekem is volt már úgy, hogy eltűnt a hozzászólásom, ki tudja, miért?

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2506
Időpont: 2019-10-18 21:23:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Tartalmas, érdekes életutat írtál meg. Máriát igencsak megpróbálta az élet. Azért örülök, hogy végül felcsillan egy apró reménysugár Ábel személyében.

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6075
Időpont: 2019-10-18 14:16:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nahát, eltűnt a hozzászólásom. Tegnap írtam egy versedhez, meg ide is, és itt nincs. Valami rejtélyes dolgok történnek velem, nem csak a lakásom tűnik el, hanem a hozzászólásom is. :)

Nos, elbőgtem magamat a végén. De szép is lehetett volna! Bizony, mennyire más élete lehetett volna Máriának a tanító mellett... ó, bárcsak megszöktette volna akkor, még nem lett volna késő.
Szegény asszony, visszafizette azt a pénzt, amit a férje elivott, meg a nőkre költött. Azonban most már szabad, és még nem késő, hogy legyen egy kicsit boldog is...
Nagyon szomorú vége lett, de nagyon tetszett, ahogy megírtad.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Magamba zár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)