Örökzöld lombjukkal méltóságteljesen álltak a fenyők az erdőben, gyantaillat keringőzött a levegőben. A lombkoronák alatt, mohával, zuzmókkal, gombákkal benőtt fatörzsek nyújtózkodtak, sűrű volt a vegetáció. A fenyőerdő lakói, a csíkos Mókus, Cinege, Harkály, foltos Bagoly, Nyúl, fekete Medve, Szarvas, a fehérfejű Rétisas és Futrinka jó barátságban éltek egymással. Vidám volt az erdő hangulata. Őszinték, becsületesek voltak, nem voltak titkaik sohasem egymással. Egyszer csak a Futrinka hernyókat látott meg a fűben. Még sose látott eddig ilyet. s miután egyedül vadászott épp a környéken úgy döntött gyorsan felfalja őket. Így is tett, de a sok finom falattól nagyon megfájdult a hasa, és nehezen bírt a korhadó fája alá bebújni. Ki se jött egy jó darabig. Barátai keresték, már tűvé tették érte az egész erdőt. Medve egyszer csak jajgatásokat hallott a fa alól. Akkorra ért oda Mókus, Cinege, Harkály és Bagoly is. - Mi történt? - kérdezték egyszerre. Egy darabig meglapult Futrinka, de olyan fájdalmai voltak, hogy már nem bírta tovább és a lelkiismerete se hagyta nyugodni. Kibújt a fa alól. -Találtam a fűben jó sok kövér hernyót. Olyan éhes voltam, hogy mind befaltam! - mondta szemét lesütve. - Mind egyedül? - kérdezte Nyúl, Sas és Szarvas is egyszerre. - Igen! - felelte. - Ó, te szegény! - felelték, -akkor neked bizony gyomorrontásod van! Nyúl elugrabugrált gyógyfüvekért, Medve és Bagoly főzetet készített belőle. Mókus pedig aprókat kortyolva megitatta barátját. Futrinka ennyi jóság láttán nagyon szégyellte magát.

A lelkiismeret-furdalás, nem tesz jót a lelkednek, megbetegíti.
Ha bűntudatot éreztél nincs más megoldás légy őszinte és változz meg, vagy változtass!

Tanmese