HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49458

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-10

Vaksors II fejezet (12/4)

Regina, attól kezdve, hogy visszajött a hegyről, teljesen megváltozott. Már nem kesergett a terhessége felett, inkább boldogan várta gyermekét, kivirult, még a szeme is ragyogott, a kisugárzása is boldog légkört teremtett körülötte. Nagyon hálás volt a fenyvescinegéktől kapott útravalóért.
Egy hétvégén hazautazott. Szerette volna megörvendeztetni szüleit, hogy nagyszülők lesznek. Boldogságában szinte nem is gondolt arra, hogy ez rosszul sülhet el.
Amikor bejelentette, hogy várandós, apja krákogni kezdett, majd, nagyokat köhécselve menekült ki a kertbe, aztán kapálgatni kezdett. Anyja viszont rátámadt.
- Megmontam, ugye megmontam, hogy világ csúfja lesző te lány. Nekem ide ne gyere a faluba nagy hassa', vagy én mögyök világgá szégyönömbe... - csak mondta, mondta a magáét megállíthatatlanul. Öcsi próbálta csillapítani, de rá sem hederített, csak pocskondiázta tovább a tulajdon lányát, és megtiltotta neki, hogy a faluban mutatkozzon.
Persze, Regina újra elkeseredett, még így is, hogy Öcsi a védelmébe vette. A szülei nyilvánvalóan kitagadták, haza sem jöhet többé. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy Hermina néniéknek is el kell mondania, mert ha ők is elkergetnék a háztól, akkor más otthont kell keresnie, ahol nyugodtan a világra hozhatja gyermekét.
Öcsi vigasztalta - ne keseredj el, én melletted állok és segítek, amiben tudok, csak szólj mindig, miben segíthetek.
A családja kihátrált az életéből, csak Öcsi maradt mellette. Csupán ez nyújtott neki egy parányi vigaszt. Hazafelé a buszon, jól kisírta magát. Aztán a könnyein át újra meglátta Ivánt. Az volt az érzése, hogy itt ül mellette, fogja a kezét. Félrebillentette a fejét az ülés háttámláján, és olyan érzés kerítette hatalmába, mintha Iván vállán nyugodna. Kimondhatatlanul jó érzés volt... majd újra felzokogott, mert annyira, de annyira hiányzott, úgy vágyott arra, hogy itt legyen mellette... még soha ennyire... fájt, iszonyúan fájt a hiánya... rettenetesen egyedül érezte magát nélküle.

Mire hazaért kissé megnyugodott, de úgy döntött, hogy most akar túl lenni minden fájdalmon, most ezen az estén. Bekopogott Hermina néniékhez.
- Szeretnék maguknak elmondani valamit, - aztán itt megrekedt, megijedt a saját hangjától, meg a következményektől. Úgy érezte, hogy nem bírja el, ezt már nem bírná el ma este. Felsóhajtott, majd váratlanul jó éjszakát kívánt, és gyorsan megragadta a kilincset.
- Várj bogaram - szót rá Hermina néni - gyere kincsem, ülj le, hiszen el akartál mondani valamit. Csak bátran gyermekem, csak bátran - biztatta mosolyogva és ez a mosoly megnyugtatta Reginát. Leült a fotelbe szembe Hermina nénivel és Gáspár bácsival és elmondta azt, ami a szívét nyomta.
- Papa, hallod papa, unokánk lesz! Jaj, hogy ezt is megadja nekünk a Jóisten... sosem hittem volna. Papa, hallod? Köszönöm kislányom, hiszen olyan vagy, mintha a gyermekünk lennél, én annyira örülök.
- Nahát, a fiunk helyett, kapunk egy unokát... - pityeredett el Gáspár bácsi.
- Maguknak van fiuk? Sohasem beszéltek róla, nem tudhattam - mentegetőzött Regina.
- Csak volt, kislányom... régi történet ez már, nagyon régi... Tizenhét éves volt, itt hagyott bennünket. Osztálykiránduláson voltak a Gyilkos-tónál, megmászták a Békás-szoros szirtjeit, tudod milyenek a kamasz kölykök, hülyéskedtek, lökdösődtek, aztán még meg is csúszott és lezuhant a szikláról. Nagyon régen volt, már elsírtuk minden könnyünket... néha szégyellem magam, de már nem is emlékszem rá... - pityeredett el Hermina néni is, de mindjárt észbe kapott, mert érezte, hogy most Reginának van szüksége vigaszra. - Jó helyen vagy itt gyermekem, és a kicsi is jó helyre érkezik, örülök, nagyon örülök nektek. No, hallod? Mosolyogj már!
Regina megölelte a két öreget, és megnyugodva, boldogan tért nyugovóra aznap este.

Hermina néniék úgy szerették Reginát, mintha a saját gyerekük lett volna, és izgatottan boldogan várták a kis unokát is. Regina is új szülőkre lelt bennük. Mindent meg tudtak beszélni egymással, kisegítették egymást kölcsönösen, már az albérleti díjat sem fogadták el tőle. A lány ezt úgy próbálta viszonozni, hogy hétvégére bevásárolt és szombaton és vasárnap ő vállalta az ebédfőzést is. Olyankor Hermina néni pihenhetett. A kertben is sokat segített Hermina néninek, mert Gáspár bácsi igen-igen sokat betegeskedett az utóbbi időben, így az ő munkája is kettejükre hárult.
Öcsi is gyakran beugrott hozzá órák után és segített, a legnehezebb fizikai munkát ezúttal ő végezte a háznál, az öregek is megszerették a szorgalmas kamaszfiút.
Regina az iskolában is startra készen állt, azon igyekezett, hogy minden tudását átadja az asszisztensének, mert tisztában volt vele, hogy még tanév vége előtt el kell búcsúznia a tanítványaitól, hiszen márciusban már szülni fog.
Nem sok ideje maradt tépelődni a múlt felett. Tele volt feladattal, helyt kellett állnia az iskolában és odahaza, új családja körében is, akik együtt örömködtek, és várták vele együtt a kis jövevényt.
Csak esténként, amikor fáradtan ágyba zuhant, akkor jöttek elő a régi kedves, bár fájó emlékek, amiket ilyenkor próbált gondolatban újra élni, amíg erőt nem vett felettük az álom.

A következő év márciusában Regina egy kisfiúnak adott életet. Amikor először megkapta és a karjába vehette, meghökkent, majdnem felkiáltott, de még időben suttogóra vette a hangját: - Iván! - Annyira égbekiáltó volt a baba hasonlósága az apjához, hogy majdnem megijedt tőle.
- Talán Iván lesz a gyermek neve? - kérdezte a mellette álló szülésznő.
- Neeem, Tamás lesz... Tomi! - válaszolta zavartan Regina.
Szíve szerint Ivánnak kereszteltette volna, de az esze ellenállt, pedig elég kézenfekvőnek tűnt, hogy nap mint nap emlékeztetni fogja Ivánra. El sem hitte, hogy ilyen aprócska újszülött ennyire kifejezően képes hasonlítani az apjára.

Öcsi jött érte, és taxival mentek haza a kórházból. Befektette Regina Tomit a kiságyba, amit előzőleg Öcsivel együtt vettek meg, majd ő össze is szerelte az ágyacskát és a kanapé helyére került. Azt viszont áthelyezték a konyhába. Elég nagy volt a konyha, még a kanapénak is jutott hely, amin oly gyakran üldögélt Hermina néni és Gáspár bácsi olyankor, amikor Regina ebédet főzött, közben jókat beszélgettek egymással és Hermina néni a baba minden nyikkanására felugrott, hogy megnézze mi baja.
Ilyenkor Regina is boldog volt, mert azt érezte, hogy számíthat rájuk, nem hagyják magára, mégis felparázslott benne olykor a fájdalom, hogy Iván nincs mellette, Iván nem is tudja, hogy van egy fia. Pedig a gyerek egyre jobban hasonlított az apjára, ahogy nőtt, nőtt vele a sűrű érett búzakalász színű haja. Még Öcsi is megjegyezte egyszer, hogy mennyire hasonlít Ivánra.
Akkor ő csendre intette, s azóta az öccse többé nem említette Iván nevét.
Ám ő egyre többet gondolt rá. Rá gondolt akkor, amikor boldog volt és jókat játszadozott a babával, rá gondolt akkor is, amikor először mondta azt, hogy mama, akkor is rá gondolt, amikor Gáspár bácsi elpityeredett, mert azt mondta neki a gyerek, hogy papa, rá gondolt, ha virrasztott a gyerekágy mellett, és borogatást cserélgetett a kisfiú homlokán, rá gondolt, amikor hangosan kacagott a kicsi, rá gondolt, amikor sírni látta, rá gondolt folyton-folyvást, hogy kimarad Iván a gyereke életéből, és az olyankor sokszorozta az időnként fel-felparázsló emlékeinek fájdalmát.

folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-15 09:15:46

válasz black eagle (2020-01-15 04:20:14) üzenetére
Kedves Laca!

Ha nincs is említve a történetben, attól még találkozhatott Öcsi és Iván egymással, hiszen Iván járt a falujukban. Egyébként ez mellékes is, mert fotón, a mobiltelefonok korában, láthatta minden bizonnyal.
Az észrevételeknek mindig örülök, mert rámutatnak a hiányosságaimra, vagy egyéb hibákra, s abból tanulhat az ember.
Mivel ez a történet novellának készült, majd kisregénnyé formálódott, úgy gondoltam, hogy ezt II fejezetként jelenítem meg. Ahogyan az előző fejezetben is voltak egymástól elkülönülő részek azokat itt számozva jeleztem, ugyanúgy a második fejezetben is. Könyv formájában ezek a témában változó, elkülönülő részek, csillagokkal vannak jelezve. Nálam ez bevett szokás lett, mert egy-egy rész, még nem jelent külön fejezetet. Az előző könyveimet is így jelentettem meg, hát maradok ennél a módszernél.
Köszönöm szépen a véleményedet, és örültem, hogy jöttél.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-15 08:54:06

válasz efmatild (2020-01-14 16:46:21) üzenetére
Drága Matild!

Valóban, szerencséje volt Reginának, hogy Hermina néniék pártfogásuk alá vették őt, s átsegítették a holtponton, viszont így nekik is lett gondviselőjük, amikor szükségük volt rá.
Igen, a fiuk helyett, unokát kaptak. Őket is megviselte az élet, talán azért is tudták más szemmel nézni Regina kálváriáját, mert ők is végig járták a sajátjukat.
Örülök soraidnak, no meg a kíváncsiságodnak. :)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1904
Időpont: 2020-01-15 04:20:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Sajnos nem tudom már felidézni aprólékosan az előzményeket; nem emlékszem, hogy Öcsi mikor találkozott Ivánnal. (Ezt vissza kéne "lapoznom".) Mert, hogy ő is úgy látta, a baba mennyire hasonlít az apjára.

A történet folytatása tetszik, következetes. Egyetlen észrevételt bátorkodnék tenni (ha nem veszed zokon): én semmiképpen nem nevezném a mű folytatását második fejezetnek, mert ahhoz túlságosan hosszú, emellett jól elkülöníthetően széttagolható. Elvégre ez a Reginával történteket feldolgozó szakasz érezhetően egy új fejezet, amely elkülönül az előző, az Ivánnal történteket feldolgozótól. Én inkább második könyvnek vagy második résznek nevezném.

Laca 😊⚘
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
503
Időpont: 2020-01-14 16:46:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Szinte megsejtettem, hogy Regina szülei nem állnak a lány pártján. Nagy szerencse, hogy Hermina néni és Gáspár bácsi szinte saját lányukként kezelik. Nagyon találó Gáspár bácsi mondata: "Nahát, a fiunk helyett, kapunk egy unokát... ". A saját gyerekük elvesztése helyett most sok örömöt lelnek Regina kisfiában.
Látom fenn van már két rész is, megyek, mert kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak az események.
Sok szeretettel olvastalak. Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-13 20:15:39

válasz T. Pandur Judit (2020-01-13 15:32:59) üzenetére
Kedves Judit!

Nagy szüksége is volt erre a szerencsére, hogy el tudja viselni a megpróbáltatásokat.
Hmm, az anyákat nem igazán kíméltem (Regináét, Ivánét), de sajnos van ilyen is. Magam is találkoztam már hasonlókkal, volt kiről mintázni őket. Bár számomra eléggé érthetetlen, talán azért, mert nekem jó szüleim voltak.

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-13 20:06:55

válasz túlparti (2020-01-12 22:06:16) üzenetére
Köszönöm, túlparti.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5215
Időpont: 2020-01-13 15:32:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Már nagyon vártam, hogy olvashassam a folytatást!
Az előzmények ismeretében én nem csodálom, hogy a szülei így viselkedtek Reginával. Senki nem tudja átlépni a saját árnyékát, az ő anyja sem.
Nagy szerencséje van Reginának, hogy volt olyan, aki pártfogásába vette! Nem ez a jellemző.
Látom fenn van már a következő rész is, megyek, olvasom. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1286
Időpont: 2020-01-12 22:06:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Asszem, jól van ez így!
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-11 16:42:09

válasz hundido (2020-01-11 06:03:55) üzenetére
Szia hundido!

Igen, Regina bátor és erős lány, bármennyire megdobálja is az élet, talán végül kárpótlást is kap mindezért... minden kiderül hamarosan... :)
Köszönöm soraid.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-11 16:32:39

válasz Klára (2020-01-10 23:29:55) üzenetére
Drága Klári!

A legkönnyebb ítélkezni mások felett, segítőkezet nyújtani már sokkal nehezebb. Reginának szerencséje volt, hogy Hermina néniékben pártfogókra lelt. Még kicsit itt időzünk Reginánál, lesznek bonyodalmak, de eljön majd a nagy találkozás ideje is. :)

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-11 16:23:14

válasz sailor (2020-01-10 22:01:12) üzenetére
Kedves sailor!

Örülök, hogy életízűnek találod.
Köszönöm a bizakodásodat a meglepetésekben. Remélem nem fogsz csalódni.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-11 16:12:58

válasz Krómer Ágnes (2020-01-10 21:33:32) üzenetére
Ági drága, nincs semmi baj a fogalmazásoddal, azonban, ne az én kedvemért olvasd, jobban szeretném, ha a magad kedvéért olvasnád. Örültem neked.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1549
Időpont: 2020-01-11 06:03:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
A gyermekszületése olyan jó és legtöbbször várt dolog. Egyedülállóként felnevelni nem könnyű, de szép feladat. Regina pótszülei, testvére mellette állnak. A szülők, majd talán egyszer megbékélnek. Iván és Regina sorsa remélem összetalálkozik újra és a gyermeküket együtt nevelik majd. Tetszett ez a rész is. üdv hundido
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2560
Időpont: 2020-01-10 23:29:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Örülök, Hogy végre Regina is hírt ad magáról.

Hatalmas bátorságról tett bizonyságot, amikor vállalta a gyermeket. Manapság sokan nem akarnak házasodni, de ha a gyermek házasságon kívül jön, ráadásul úgy, hogy az apa közel s távol nincs sehol, az emberek többsége keményen ítélkezik.

Bízom benne, hogy Iván nemsokára megtudja, hogy gyermeke van, és repül hozzá, hogy meg tudja őt ismerni. :)

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4671
Időpont: 2020-01-10 22:01:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Pontosan:csupa meglepetés az élet
mint az írásod is!
A meglepetések folytatásáért itt Leszek!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2870
Időpont: 2020-01-10 21:33:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Értem én így is csak a szerelemi nyifogás meg a vinnyogást még a valódi életben is nehezen viselem el-
Minek ennek a nőnek Iván aki egy sz.r alak.Látszik, hogy már elmúltam 40 éves és nem tudom értékelni az ilyesmit.
A kedvedért azért el fogom olvasni.Elnézésedet kérem a nyers fogalmazásért.

Szeretettel:Ági
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-10 15:23:06

válasz oroszlán (2020-01-10 14:17:44) üzenetére
Drága Ica!

Sajnos, még nagyvárosokban is előfordul, hogy a szülő hátat fordít a gyerekének, amikor annak a legnagyobb szüksége lenne rá, elmaradott falvakban még inkább. Szerencsére vannak olyan szerető, megértő, elfogadó emberek is, mint amilyenek Hermina néniék voltak. Ilyen az élet, csupa meglepetés. Ezen a téren még szerencsésnek is mondhatja magát Regina, mert volt, aki mellé állt, mégsem maradt teljesen egyedül.
Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2020-01-10 15:12:50

válasz Krómer Ágnes (2020-01-10 10:45:56) üzenetére
Kedves Ági!

Az első fejezetben kiderült hány éves Regina. Főiskolát végzett, azután négy évig tanított a falujában. Tehát minimum 26 éves volt, mire megszületett a gyereke 27. Nem volt naiv, attól még történhetnek vele kellemetlen, fájdalmas dolgok.
Most már olvasd el végig, talán úgy a tanulságát is megérted.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8023
Időpont: 2020-01-10 14:17:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Először merges voltam ahogy a szülők figadták Regina terhességét, sajnos ilyen talán még ma is a felfogás eldugott helyeken, kicsiny közösségelben. Szerencsére vannak jó szívű emberek, megértők.
Jó volt érezni a két öreg megértő gondoskodását a szeretet hangulatát.
Várom a köv. folytatást.

Szeretettel
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2870
Időpont: 2020-01-10 10:45:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Már hány gyereke van a Reginának egy vagy kettő? Már nem emlékszem.Elég szerencsétlen egy nőszemély.
Ráadásul roppant naiv.Az ilyennek se kell mondani, hogy verd meg Isten.Nekem nem igazán szimpatikus.
Valahogy nem életrevaló.Hány éves a Regina? 20? Ez nem derült ki.Pont annyi esze van.
Amúgy elkínlódnak mind a ketten, mint káposzta hús nélkül.Én nem szoktam ilyet olvasni, de amit ezek szenvednek.
Már bosszantóan szánalmas.Amúgy érdekes.

Szeretettel:Ági

Legutóbb történt

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mással táncolsz címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ábrándjaim között című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mit csinálsz Most? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)