HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49581

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Szem EszkörFeltöltés dátuma: 2020-01-18

Milyen szép is volt...

Ahogyan kinyitottam az ajtót minden emlék feltört. Minden ugyan olyan volt, mint amikor elmentem, minden úgy volt hagyva, csak a kosz rétegek egy kicsit megnőttek.
Milyen szép is volt. Recseg és ragad a padló, ahogyan belépek, semmi sem változott. Egy kép csillan fel az egyik asztalon, a családom, akik éppen élnek és virulnak, örülök, hogy az én családom volt.
Milyen szép is volt. Körbe kémlelek, hátha eszembe juttatja még valami őket, ott áll édesapám régi bőr fotelje, olyan mintha még mindig ott ülne, és a konyha ahol anya mesterkedett mindig, szinte még most is érzem a főztje illatát.
Milyen szép is volt. A falak, melyek körbe vesznek szinte sírnak, néha az örömtől néha pedig ürömtől, eszembe juttatja a kis öcsémet.... Tényleg, ő vajon most hol lehet? Biztosan bújócskázik, ahogyan mindig is szokott. Majd megkeresem.
Milyen szép is volt. A lépcsőn fölfelé tartva csak úgy árad valami, nem tudni, hogy mi és nem tudni, hogy honnan, de van itt még valami. Egy ajtón keresztül pislákol a nappal fénye, mintha csak kérné, hogy nézzek be mögé. Eleget tettem kérésének, hisz nehogy már ezen múljon a boldogsága. Benézek és a fény csak úgy rám omlott, a sugarak átjárták a sötét szobát, ami nem volt sokszor elmondható emlékeim szerint. A szüleim hálószobája, ami a legtöbb emléket meséli, ha ez a hely mesélhetne...
Milyen szép is volt. Homályosan bújt meg egy pipere tükör az asztalon, ami a kertre kitekintő ablak alatt pihent. Milyen sokat is szépítkezett édesanyám, mindig ez miatt késtünk el nagyon sok helyről. Közelebb lépek az asztalhoz és megpillantom, ami a legkedvesebb volt a szívemnek. Édesanyám zenedoboza. Gyönyörű volt, ahogyan a kis balerina a ritmusra keringett nekem éjjelente. A könnyed melódia mindig felvidított, de miután az öcsém elejtette egyszer, elromlott. Soha többé nem szolt már olyan szépen. Pedig milyen szép is volt. Kitekintek az üvegen, ami mindig tiszta volt a házban, Akárhányszor koszos volt az eső gondoskodott róla. Rajta keresztül pont rálátni a hintára. Mindig szerettünk az öcsémmel kint játszani rajta a meleg, forró nyári napokon. Ilyenkor olyan csendes és ártatlan volt a világ, és semmi sem zavarhatta meg nyugalmunkat.
Milyen szép is volt. Ha már így körül kémleltem, megkereshetném az öcsémet. Emlékszem, hogy mindig is szeretett elbújni a nagy szekrényben, a szobánkban. Nem is habozok sokat, arra veszem az irányt. Lassan közelítek, a nevét skandálva, de semmi választ nem kapok, de ez engem nem fog megállítani! Úgy is megtalálom! A nagy keresést egy éles hang töri meg... Szirénák? Vajon megsérült valaki? Ez nem csak mentő sziréna, hanem rendőrségi is! Mit keresnek ezek itt ilyenkor? Bevették a házat és kiélesítették a lőfegyvereket:
- Ms. Marys, lépjen ki a házból feltartott kezekkel!
Nem hallgattam a szép szóra, nekem nem parancsolhat senki! - gondoltam magamban.- Csak is én irányíthattam magam, és amúgy is én nem csináltam semmit, én csak játszottam.
- Ne álljon ellen, tudjuk, hogy odabent van! Kérem, ne kényszerítsen minket az erőszakra!
Hallottam mindent, nem mentem ki, de nem is menekültem. Vártam, hogy a rendőrök betörjenek, és végre ők is játszhassanak. A rendőrök nem szóltak többet hozzám, e-helyett rám törték az ajtót és elvittek. Nem álltam ellent, minek? Hiszen már elkaptak, de csak az a kérdésem hogy most ki lesz a hunyó? Hát igen .... Ahogyan kihurcoltak az utolsó pillanataimban visszatekintettem a házra. A házra ahol én felnőttem, ahol a családom élt teljes békében, de csak addig, míg nem visszajöttem a nagypapa vadászpuskájával és.... Szép volt és én elrontottam- Pedig milyen szép is volt.
...
- 923-as járőr, itt a központ! Jelentést kérek!
- Központ, itt a 923-as járőr! Megérkeztünk a helyszínre és jelentem, hogy a gyanúsítottat elfogtuk. Az áldozatok száma három: kettő meghalt és egy megsebesült. A holtestek egy férfié és egy nőé, már azonosították őket. A férfi holtestét egy bőrfotelben találtuk meg, fejbelőtték. A nő holttestét a konyhában találtuk meg, a fejét, többszörösen hozzácsapták egy keményebb felületnek és utána a tűzhelyet meggyújtották és rajta hagyták. A túlélő, elbújt egy gardróbban, ahonnan a mentősök hozták ki és ellátták. A feltételezett tettest letartóztatták, semmi ellenállást nem tanúsított, majd az őrsön kihallgatják. Az esemény alatt egyik munkatárs sem sérült meg, a holttesteket elszállították, és a helyszínelők már dolgoznak az ügyön. Jelentem más nem történt, 923-as járőr voltam...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
24
Időpont: 2020-01-19 13:31:23

válasz sailor (2020-01-18 20:32:46) üzenetére
Kedves sailor!

Nagyon szépen köszönöm, hogy még mindig utazol a kis írói vasutamon. Jó látni, hogy újra itt vagy. Hát látom neked aztán nem lankad a figyelmed:)

Szeretettel: Szem Eszkör
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4815
Időpont: 2020-01-18 20:32:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szem Eszkör!

Az elsö részben minden csodaszép,harmónikus!
Annál jobban kifejezetebb a befejezés szörnyüsége!
". Jelentem más nem történt, 923-as járőr voltam..."

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Táncos Balaton című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szabad-e hallgatni? című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nincs annyi festék se szín című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Régi utcám címmel

Klára bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Rég volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) egy lépés a csend felé című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)