- Anya? Meghalt a világ ?-kérdezte a lehető legkomolyabb hangon a kicsi Eszter,már ami egy 4 éveshez képest
lehetséges.
- Ugyan kicsim, már hogyan halt volna meg.
Hiszen látod, most is itt vagy, és én is. Mi ebben a világban élünk .Ha a világ már meghalt volna,
akkor már nem élnénk mi sem.- hüledezett, hogy honnan szedi ezeket!
- Hm, nem élnénk mi sem-mormogta a kislány alig hallhatóan, s töprengett tovább.
-De anya,akkor miért olyan szürke és hideg minden? Akkor talán beteg a világ?
-Beteg a világ!- most az anya ismételte a kislány szavait szinte magában, hiszen tudta, hogy amit a kislány mond
az teljesen igaz! Beteg a világ,méghozzá tőlünk emberektől, de erről nem az ő csöppsége tehet, és akármilyen
okos is korához képest,még túl fiatal ilyen dolgokhoz. Úgyhogy inkább nem mondott semmit.
-Anya, mért nem süt a nap?
-Mert tél van kicsim, azért!
-Tehát tél van, azért- felfedezések egész sora hallatszott ki hangjából- akkor tehát azért beteg a világ,
mert tél van !
-Nem teljesen így van, kicsim !
-Akkor azért van tél, mert beteg ?
Az édesanyja látja,drága gyermeke nem fogja ennyiben hagyni a témát. Valamit mondania kell neki,
amivel kielégíti kíváncsiságát . De mielőtt még megszólalhatna,lánya már mondja is amit gondol.
- Anya, nyáron mért nem beteg a világ? Én már tudom, hogy van tél, tavasz, nyár és ősz is, és én úgy vettem
észre csak télen tűnik betegnek a világ. De miért? Anya?
-Anya, anya???- rángatja türelmetlenül a gyermek anyja kezét az utcán, miközben
sietnek a buszra.
-Nagyon okos vagy, már tudod az évszakokat- dicsérte meg lányát-de azt tudod-e mit jelentenek
az évszakok a Földnek, a világnak?
-Hogy hogy mit jelentenek?- ámul el Eszter.
-Gyere szálljunk fel a buszra, és utána elmesélem.
Leültek egy négyes helyre. s bár ugyan nem voltak sokan a buszon, de megszokásból ölébe vette gyermekét.
- Na szóval,most Tél van. A Föld alszik, pihen.
- Pihen?
- Bizony, neki most van éjszaka, Ő is elfáradt. Gondolj csak bele,
milyen sok mindent látott a Föld egész évben. Ilyenkor télen kicsit elcsendesedik a világ,hogy Föld
tudjon pihenni.Nem süt annyit a nap, hamarabb sötétedik, kicsit hidegebb is van, mert az ég betakarja
hóval a földet.
-De mi mindent látott a Föld, hogy elfáradt, anya?
-Hát nézzük csak. Ha télen alszik a Föld, akkor tavasszal ébred fel.Ilyenkor nyílik minden, ébredezik a világ!
Kinyílnak a virágok,rügybe borulnak a fák, és hát az emberek is kicsit magukhoz térnek.
-De a felnőtteknek kell hozzá kávé is, ugye anya? - a mellettük ülő néni elmosolyodik ezen.
-Nem mindenkinek Kicsim.A Tavasz hozza a változást- folytatja- ilyenkor könnyebben lesz szerelmes az ember.
Mit gondolsz hány szerelmes pár jön össze a Földön tavasszal?
-Nagyon sok?
-Bizony, nagyon sok,és ezt a föld mind látja.
-Én is szerelemes leszek tavasszal!-jelentette ki nagy komolyan.
-Ez nem így működik kicsim,- nevette el magát- majd ha nagyobb leszel megérted .
- És Te voltál már szerelmes tavasszal, anya?
-Igen.
-Apába?-kíváncsiskodott .
-Hát persze, hogy apába- mosolyodott el az asszony.
-És mi van nyáron?
-Hát. Nyáron hosszú nappalok vannak.Ilyenkor van ébren igazán a Föld!
Az emberek, mint a világ is, kivirul. Nyaralni ,kikapcsolódni mennek.
Nagy felfedezések, túrák és kalandok várnak ránk. Ilyenkor boldogok az emberek. És a világ is. Nyáron pezsgés van,
pezseg az egész Föld .Karneválok, ünnepségek és színek mindenhol.
-És Ősszel? Lehullanak a levelek, ugye?
-Igen, lehullanak. Ilyenkor érezni a Föld hogy kezd elfáradni.
-Mint mi este?
-Bizony, mint este.Felkészül a télre,a pihenésre. Ilyenkor megnyugszanak az emberek is,
nincs az a nagy nyüzsgés,zsongás.
- És anya? Én mikor születtem ?
-Te nyáron születtél!
-Amikor mindenki boldog volt? Ti is, anya?
-Akkor voltunk a legboldogabbak, Kicsim- és adott egy puszit a homlokára.
A kislány a út hátralévő részében,nem kérdezett többet,csak figyelt és gondolkodott.
Mikor odaértek az óvodához, arra számított az anyja,megint jön a hiszti, hogy ő inkább vele menne. Nem akar
itt maradni.Viszont meglepetésére nem így történt.Minden gond nélkül léptek be az ajtón, mentek végig
a folyosón, ahol már várta őket a dada, hogy segítsen leöltöztetni a csöppséget.
- Marica néni tudtad,hogy az évszakok napszakokat jelentenek a Földnek és Világnak?- kezdte
megosztani frissen szerzett tudását.
- Nahát, ez nagyon érdekes- mondta,egy megértő pillantás kíséretében, melyet az anyukának küldött.
-Délután jövök, Kicsim- köszönt el egy puszi kíséretében .
A lány integetett és már mondta is tovább Marica néninek.
-És azt tudtad, hogy én nyáron születtem? Amikor mindenki boldog. És anya és apa is akkor voltak a legboldogabbak.
-Azt elhiszem-mosolyodott el.
-És én egy boldog gyerek vagyok, mert nyáron születtem, mikor mindenki boldog- mondta a lehető legkomolyabban.
Ezen akkorát derült a dada, hogy Eszter anyukája még a folyosó végén is hallotta.
-Hát persze, hogy az vagy Eszterkém. Hát persze hogy az- mondta még mindig mosolyogva, és beinvitálta
a csoportba a többi gyerek közé játszani.
Haza fele Eszter megnyugtatta a postán a nénit,a kis közértben az eladó bácsit, de a még a buszon a
jegyellenőrt is,hogy a világ nem halt meg, csak alszik, mert neki éjszaka van. És Ő, hát Ő egy boldog gyerek!