HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49833

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2020-03-14

Depike?

A depressziót elővarázsló, mogorva napokon tengődve, sok minden átcikázik az ember szürke állományán, ami ilyenkor, hogy nevét meg ne hazudtolja, sok-sok szürke gondolatot magába zár, és ezekkel meg is telítődik.
E gondolatok aztán be is fészkelődnek, oszt kínlódhat az ember, míg sikerül valamilyen fondorlattal kiüríteni belőlük valamennyit, mondjuk úgy kilencvenöt százalékát, mert állítólag és gyakorlatilag a sötét gondolatoknak csak öt százalékával érdemes foglalkozni, a többi elhanyagolható.
Ez elméletileg meglehet igaz, ám gyakorlatilag eléggé nehezen kivitelezhető, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Az történik ugyanis, jön egy gondolat, becikázik az ember agyába, de ha nem szemfüles, és azonnal ki nem utasítja, úgy beragad oda mint egy országgyűlési képviselő a bársonyos páholyba.
Például eszembe villant, mi lesz majd ha nyugdíjas leszek? (Néha-néha ködös időben rátörnek az emberre ilyen kérdések.)
Azonnal meg is próbáltam kiutasítani, ám még egy elutasító gondolatocska se születhetett, mert ismét furakodott be a többi kilencvenöt százalék gond, melyekkel nem érdemes foglalkozni:
Mi lesz ha sosem leszel nyugdíjas? Mert nem lesz utánpótlás, vagy könnyebben elérhető lesz a mennyország mint a nyugdíjkorhatár.
De ekkor szerencsére kezdett kiderülni, így sikerült kitessékelni néhányat e sötét gondolatokból.
Még hogy nem lesz utánpótlás?! Hiszen milliók érkeznek, akik valamit pótolnak, igaz egyelőre nem tudom mit, mert sajnos annyira nem vagyok bölcs, hogy erre rájöjjek.
Ha könnyebben jutok a mennyországba, akkor oda megyek, habár már úgy határoztam hitet váltok, és valamilyen állat bőrébe bújva(remélem védett faj!) folytatom majd valahogy, valahol. Igaz egy kissé elgondolkodtatott az ausztráliai tűzvész, de remélhetőleg nem tűzveszélyes zónában kezdem állati pályafutásom.
Nem kell mindig a pohár üres részét nézni!
Nézegetni próbáltam hát a tele poharat ám szinte csak ürességet észleltem benne, ezért segítségért folyamodtam, és felnyitottam az örök igazságok könyvét.
Bár ne tettem volna!
Véletlenül épp a Prédikátor könyve terült elém, ami ezzel kezdődik:
"Felette nagy hiábavalóság - ezt mondja a prédikátor -, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! "
Nos ez nem hiányzott nekem, sőt a folytatás sem, ami szinte materialista gondolatokkal sorra bizonyítja, hogy mennyire értelmetlen bármilyen emberi tevékenység. Igaz a végén feladja a materializmust, és megadja a szellemi megoldást, ám ekkora már szinte depressziós materialista lettem.
Így materiálisan, ám egy kissé szellemesen gondolkodva hirtelen megoldást találtam gondjaim egy részére, ami véget vetett lelkem sanyargatásának.
Eszembe jutott ugyanis, hogy kár a nyugdíjon rágódjak, hisz mikorra odajutnék már bizonyára megkoronáznak egy újabb vírust, amelyik teljesen véget vet, az iránti érdeklődésemnek.
Ahova az elvisz, ott se engem, se mást nem érdekel semmiféle matéria.
Végül is egy gondom megmaradt, nem tudom eldönteni, hogy csak egy kis depikém van, vagy depresszió kerülget, mert egy bölcs mondás szerint az az ember igazán depressziós akinek a virágillat azonnal a koporsót juttatja eszébe.
Mi van hát velem, ha nem éreztem virágillatot, mégis eszembe jutott a koporsó?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2020-03-25 13:02:12

válasz Kőműves Ida (2020-03-20 14:06:28) üzenetére
Szia Ida!
Eléggé ritkán járok erre, mert sajnos az élet nem igazodik az ember terveihez, hanem fordítva történik, de remélem a végén valahogy csak lesz.
Megpróbálom rózsaszínben nézegetni a világot, ez meg egy kis humor nélkül nem igazán megy, no meg az írás se enélkül.
Köszi, hogy még emlékszel rám, mert én szinte megfeledkeztem magamról!
Sok szeretettel kívánok minden jót: István
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6334
Időpont: 2020-03-20 14:06:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia István!

Ritkán jársz erre, de olyankor mindig megnevettetsz. Hát, gyere gyakrabban!

Mi van veled? Az van veled István, hogy nem érzed a virág illatot. Eredj a kiskertbe és szagolgasd a már nyíló kora tavaszi virágokat... már nem is lesz kedved a koporsóval foglalkozni.

"...könnyebben elérhető lesz a mennyország mint a nyugdíjkorhatár." :)))
"...állat bőrébe bújva(remélem védett faj!) folytatom majd valahogy, valahol." :)))

meg még sorolhatnám... Nevetünk rajta, pedig mennyi igazság lapul mögötte.

Jó, hogy jöttél!

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Karanténi csend című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Fájó sebek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Átragyog... című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Talán megérem című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)