HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49833

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-03-19

A lajtorja 36.

10. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

Ezután jó ideig családi dolgokról társalogtak. Dósa Jenő, apjáról, anyjáról kérdezgette a főszolgabírót. Az idő közben telt a maga otromba módján, egyszer száguldó paripán vágtatott, egyszer meg, meghőkölt, orra bukott saját sarában, s úgy maradt. Különös jelenség ez, bárki megfigyelheti egy baráti, vagy egyéb beszélgetés során. Nem csak a témától függ az idő telésének sebessége, sőt, attól a legkevésbé bár, de jobban a külső körülményektől, csapódik valahol egy ajtó, aztán nem sokra rá újra, -jövés-menés lábak aritmikus csosszanása, dobbanása. Mindez gyorsítja, míg ezzel szemben a falióra monoton ketyegése, a rádióból áradó halk, mélabús zene, vagy a pókhálóba esett légy egykedvű zümmögése lassítja. A leglassabban persze, el kell árulnunk, akkor telik, ha már alig várod egy kínos, számodra kellemetlen beszélgetésnek a végét!
Bolond dolog ez, nehéz eligazodni rajta, éppen úgy, mint az élet fura, szeszélyes fordulatain..

-Jól vannak - bólogatott Endre Lajos vidáman. - Sokat dolgoznak, nagy a birtok.
Elmondta mekkora, hol fekszenek a földek, s milyen munkák folynak éppen.
-Nem érdekes -legyintett végül nagyúri, gőgös flegmával.
Ezek csak amolyan udvariassági formulák, gondolta, át kell esni rajtuk egy kulturált beszélgetés során.
-És ti? Ti hogy vagytok Jenőkém? Erről beszéljünk inkább. Mi van a fiúkkal? Nagy legények már, ugye!
-Ó, hogyne! -Dósa Jenő szívesen beszélt a fiairól. -Képzeld! A kis Jenő már ötven fekvőtámaszt tud! Lajcsi is csaknem annyit.
-Hogy, hogy?
-Javasoltam nekik még tavasszal, merthogy nyiszlettek mind a ketten, nyomjanak reggelente tíz fekvőtámaszt, ott kezdjék, és toldják meg mindig eggyel. Ma már ötvennél járnak.
-Derék! Annyit én se tudok, öregem! Jó tanulók? Jól viselik magukat?
-Szo, szo. Jenőke állandóan verekszik.
-Micsoda? -Endre Lajos hahotázni kezdett.
-Igen. Múltkor is, pár napja, tele volt plazúrral amikor hazajött a rétről. Mondom, hogy nézel ki Jenci? Verekedtél? Igen, helyesel, vigyorogva. De az még csak hagyján, Apu, én hogy nézek ki, látnád a másikat!
- Hát így! Szóval verekszik!

Endre összecsapta a tenyerét. - Jóvérű kis legény lehet! Igazi magyar-fajta. Látod, Jenőkém, ilyenek vagyunk mi. A keleti pusztákról hoztuk magunkkal a hódító lovas-népek temperamentumát. Lobbanékonyak, kötözködők. De nagyszívűek is egyben, az a fajta, aki könnyen megbékél. Barátnak melegszívű, hűséges, harcosnak bátor, rettenthetetlen, ellenségnek kérlelhetetlen...
Dósa Jenő finoman elmosolyodott. Bajszát kétfelé simította jellegzetes mozdulatával.
-Hát, tudod...az, az ősi magyar vér a mi estünkben alighanem francia....
-Miket beszélsz, Jenő - hőkölt meg a főszolgabíró. -Honnan veszed ezt a marhaságot?
Hunyorogva mondta a zsámboki jegyző, a nap egy eltévedt kósza sugara, ami behullott a széles meztelen ablaktáblán, gellert kapott Endre László íróasztalán álló ezüst dohánytartó vízszintes lapján, s vette magának a ledér szemtelenséget, hogy suttyomban a szemébe sisteregjen, odavágjon, s gellert kapva az ablak előtt álló nyárfa egyik libbenő levelén, fusson tovább, táncolva, nevetve még azon minutumban.
-Apám azt mesélte, hogy a Dósák ősei francia kisnemesek voltak, akik a forradalom elől menekültek Magyarországra. Neki meg az ő apja mondta.
Megvonta a vállát, kifordította a tenyerét, mintha azt akarná kifejezni: számít ez?
-Már persze, ha így van - tette hozzá. -Papírok minden esetre nem maradtak...

Endre Lajos legyintett. Megpróbálta leplezni csalódottságát. Összekulcsolta hosszú csontos ujjait, ropogtatta.
-Nem számít Jenő. Meg aztán, ha nincsenek papírok, nem tudhatod.
(Tényleg nem tudhatta, a származás kérdésére a választ majd csak az Egyesült Államokban, Marylandban élő, könyvtárszakos doktor Dósa Lajos, "Lajcsi" magán-kutatási hozzák meg az 1970-80-as években)
Felugrott megint, íróasztalához szaladt, kihúzta a bal felső fiókot, kivett egy dossziét, széthajtotta, belenézett. Mindezt állva, az asztala mögött.
Dósa Jenőnek úgy rémlett, hogy már ötödízben ugrott fel, amióta beszélgettek, hol a lánynak szólt ki, jöjjön, ürítse ki a hamutartót, takarítsa el az üres kávéscsészéket, hol az iratszekrényhez ment, s ott matatott, hol valami más teendője akadt...
Egy pillanatig sem tud megülni egy helyben, mondta magában. Nem való neki a hivatali munka, idegen itt, az íróasztalok, dossziék, tintatartók világában, mint nemes vérű paripa a tehénistállóban.

-Na Jenő, most regéld akkor, amiért jöttél.
Továbbra se ült le, az ablakhoz lépett, leeresztette félig a redőnyt, gusztálta
-Jobb így? Na, ja tudom, mit akarsz, itt a jelentés az asztalomon. .
Úgy tett, mintha az asztalon lévő iratot tanulmányozná. Leült, de rögtön fel is ugrott.
-Kegyelmes uram...arról van szó...
-Jó, jó, látom a számokat. Megkapod a pénzt. Mennyi kell? Kettőezer? -Megint belenézett az előtte fekvő papírba.
Felhúzta a redőnyt, s ernyőt formálva a tenyeréből kinézett az ablakon. Visszatért tekintete a szobába, vaksin hunyorgott, mint mindenki, akinek a szeme éles szemkápráztató verőfényből hirtelen egy szoba sötétjébe réved.
-Tiszta csíkos volt minden az előbb! -nyűgösködött. -Nem bírom, ha csíkos! Szóval intézkedem, hogy adják ki lenn a pénztárban. De nem kettőezret kapsz barátom, hanem megtoldom még hárommal, így összesen ötezret zsákolhatsz be. Egy kis pótkeret, előre nem látható kiadásokra, mégse lehettek ott lenn minden pénz nélkül.
-Hálásan köszönöm kegyelmes uram.
Dósa Jenő meghajolt ültében. Keresztbe vetett lábakkal ült a kényelmes karszékben, utánozhatatlan módon tudta két, hosszú lábát keresztbe tenni.
Nem-mert túlzottan örülni, rossz előérzete volt a továbbiakra nézve.
-Kész örömmel. -mondta Endre Lajos. -Tudod, milyen szívesen teszek eleget minden kérésednek. Lenne azonban egy kérésem nekem is...Illetve kettő.
Most jön a fekete leves, gondolta a jegyző elkomorodva.
Endre Lajos ránézett, elérteni vélte vendége zárkózott arckifejezését. Dósa Lajos szája sarkától két szigorú vonás futott végig kampós, madárcsőrszerű orrához, s e szavakra mélyebb, szigorúbb lett az a két vonás, és a száj is keskenyebb lett, ahogy a gazdája összepréselte a makacs áll felett.

-Ne ijedj meg - nevette el magát - semmi olyasmit nem akarok, ami ellenedre volna, amit ismerve téged, te magad is ne akarnál. A levente puskákról van szó. Jövő héten szerét tudom ejteni végre, hogy leküldessem a csúzlikat, a hozzávaló, 6 milliméteres töltényekkel együtt, s így elhárul az akadálya, hogy a kiképzés beinduljon. Mit szólsz? Lapu Gyula jó lenne kiképző altisztnek? Mi? Ha jól tudom, katonaviselt ember, sarzsija is van. Na, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, erről szerettem volna beszélni veled! A kérésem az lenne, hass oda, hogy minél előbb beinduljon a munka!
-Természetesen kegyelmes uram.
Dósa Jenő finoman összecsapta cipője sarkát az asztal alatt.
-Ugyan, kérlek szépen, hagyd már ezt a "kegyelmesuramozást"! Nagyon unalmas.
-Kérlek!
Nem szólt mást. Lefelé lesett, a szőnyeg mintáit fixírozta néhány pillanatig, majd felszegte a fejét, és farkasszemet nézett a felettesével.
-Mi van? -Endre Lajos gyanakodva pillantott fel. Látott valamit Dósa Lajos szemében, ami gyanús volt neki. Visszament a tárgyalóasztalhoz, lezöttyent.
-Bökd ki Jenő!
-Nem tudom, hogy kezdjem - körülményeskedett a jegyző. Aztán hirtelen belevágott, mintha átszakadt volna egy gát benne.
-Bocsáss meg. Katonásdit játszani? Én a magam részéről nem tartom jónak, hogy katonásdit játszassunk a gyerekekkel. Szerintem maradni kellene az egyesületi keretek között működő testgyakorlásnál. Talán, ha kegyeskednél...ha ilyen irányban, ,,,hiszen a végrehajtási utasítás ugyebár nem előírja, praefinio, hanem csak előirányozza, envisage...
Ezúttal ő állt fel. Hosszú léptekkel elsétált előre a teremnyi szobában, egészen az országzászlókig, melyek két oldalt álltak a sarokban, felettük, középen Horthy Miklós mellképe. Visszajött, megállt Endre Lajos székénél. Keményen, határozottan csengett a hangja. -Ha egy mód van rá, ne adjunk lőfegyvert gyerekek kezébe Lajos!

Egyszer, egy másik alakalommal érintették már ezt a kérdést társaságban, talán egy névnapozás alakalmával, Endre Lajos nem emlékezett pontosan, mikor. Akkor viccel ütötte el, de most nem volt időszerű viccelődni, a levente mozgalom céljait, kereteit, a végrehajtási időpontokat jogszabályok rögzítették. Most, mint főnök-beosztott ültek egymással szemben. Most csak egyet tehetett, egy lehetősége volt, felcitálni a rendeleteket, azokra hivatkozni. Nem ezt tette. Dósa Jenő a barátja volt, mindenképpen annak tartotta. Elismerte a főjegyző munkáját, tisztában volt vele, hogy a mozgalom beindulásában mekkora szerepet játszott. Felidézte magában a szervezés, a megalakulás egyes állomásait, a rengeteg közös munkát, ahogy ott ültek egymással szemközt a kerek, üveglappal borított tárgyalóasztalnál.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8808
Időpont: 2020-03-27 08:47:09

válasz oroszlán (2020-03-26 11:44:37) üzenetére
Kedves Ica! Köszönöm! Mindig szeretettel várlak, fontos vagy számomra! Vigyázz magadra, vigyázzatok magatokra Ti is! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8209
Időpont: 2020-03-26 11:44:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves
Laci!
Mindig élvezettel olvasom írásod, most már lesz időm, gépem. Sajnos nem otthon vagyok '
(Kimenekített a lányom, ne legyek egyedül, de így is nagyon nehéz)
Vigyázz magadra kedves családodra, valahogyan át kell vészelni ezt az áldatlan állapotot.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8808
Időpont: 2020-03-20 08:46:50

válasz hundido (2020-03-20 06:14:16) üzenetére
Szia, köszönöm, h újra meglátogattál. A magyar történelemnek ez egy érdekes fejezete. Sokan foglalkoztak a miértekkel. Hogyan fordulhatott elő, h egy olyan pusztító háború után, mint az I. vh. az ország alig húsz év múlva újra belesodródik. Mi játszódhatott le vajon az akkori emberekben. Miért nem volt több "Dósa Jenő? Miért nem láttak tisztábban az ország vezetői? Tehettek volna másképp is? Nemet mondhattak volna a németeknek?
És végül mi történt az országgal, s az emberekkel, hogy érintette őket az egész? Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8808
Időpont: 2020-03-20 08:36:38

válasz Klára (2020-03-19 16:49:12) üzenetére
Szia Klári! Lesz is belőle még konfliktusa! Az idő relativitásáról T. Mann Varázshegy című regényében olvastam, ott több helyen van hosszú fejtegetés erről. "Megihletett" Itt, ez a kérdésnek azonban egy másik vetülete. Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8808
Időpont: 2020-03-20 08:29:22

válasz sailor (2020-03-19 12:13:29) üzenetére
Szia Sailor! Ez volt a sorsa sok embernek! A Dósa családot is érintette az emigráció. D. Lajcsi Amerikába került. Nem volt könnyű a beilleszkedés, és a kinti élet a családja nélkül. Majd erről többet a következő részekben! Apropó! Megint feladtál egy "magas" labdát, s így rákérdezek: hol vagy jelenleg, kinn az óceánon egy hajó fedélzetén? A "körülmények" ugyebár... Erre ne válaszolj, ha nem akarsz, nem szeretnék kiprovokálni olyasmit, amit Te nem akarsz elmondani.  Köszönettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-20 06:14:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Helló!
Itt is vagyok! Szintén egy olvasmányos, kellemes rész. Örülök, hogy bepillantást nyerek ebbe az időszakba. Üdv hundido
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2654
Időpont: 2020-03-19 16:49:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Dósa Jenő egyre szimpatikusabb a számomra. Ki tud állni a véleménye mellett.
Nagyon tetszik, ahogy az idő hol gyorsabb, hol lassabb múlásáról írsz. :)

Üdv: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5026
Időpont: 2020-03-19 12:17:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ui
mint többszörösen is elnézést kérek a hibákért,a gyors
fogalmazásért

a körülmények,melyekben írok...
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5026
Időpont: 2020-03-19 12:13:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödn!

Nagyon aprólékos.minden kis részletr ügylö írás!
A karakterok látszanak.hogy az életböl nötek

Ami nagyon érdekel,hogy fognak egy más kultura.idegen
szokáshoz igazodni...ha ott kell hagyniuk a ´ismert´et
Mit tesz rajtuk´pszihológiailag és és és az ´idegen´

Gratulálok!

Szép napot:salor

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Karanténi csend című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Fájó sebek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Átragyog... című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Talán megérem című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Veszedelmes című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)