HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50262

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2020-05-10

Bella

A májusnak tombolnia kell, Bran Fülöp jól tudja ezt. Nincs más választásunk, mint napfényben lubickolni a tengerkék ég alatt, elmerülni a bódító illatárban. A domboldal tarka virágokkal teli, virít a boglárka, a pipacs, kékes szirmaival mosolyog a búzavirág. Átforrósodott a világ, a városban hullámokban pattan vissza a meleg levegő a falakról.
Bran Fülöp a tóhoz érkezik, tyúkhúrszőnyeg terül el a tisztáson.
Tengerimalacára gondol. Az apró termetű állat rajong a tyúkhúrért, vajon szedjen neki?
Lehajol, kicsit megszédül, talán a vérnyomása rendetlenkedik. Felegyenesedve újra kitisztul a világ.
Körülnéz, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.
Vasárnap délutánonként jókedvű strandolók töltik meg a helyet, ám most egyetlen teremtett lelket sem lát. Hiányzik a gyerekek önfeledt visítása, az apukák rendreutasító hangja, ahogy fegyelmezni próbálják engedetlen csemetéjüket, a focizók harsány kiáltása sem hallatszik, amint éppen belőnek egy gólt.
Mi történhetett?
A nap tüzes sárgán lövi ki sugarait a bükkös fölött, a horizont eltűnik, ég és föld egybeolvad. Annyira gyengének érzi magát, hogy le kell ülnie. Elvánszorog a mólóig, fáradtan roskad a rozzant padra. Valaha élénkbíbor színben csillogott, mostanra teljesen lekopott róla a festék.
Izzad a homloka, hiába kotorászik a zsebében, nem talál zsebkendőt, a kézfejével törli le a sós cseppeket.
Legalább egy nyomorult kutyasétáltató járna erre, azt sem bánná, ha az eb odaszaladna hozzá, és nedves orrát a térdéhez bökdösné.
Miért nincs itt senki, mikor minden adott a hétvégi kiruccanáshoz? Mi az, ami távol tartja az embereket?
Maroknyi tyúkhúrt szorongat a kezében, mélyen beleszagol. Az illat erősen emlékezteti valamire, igen, egy régi nyárra Bellával. Velencében sétáltak a Canal Grande mentén. A tömeg folyton el akarta sodorni őket egymástól, ezért meg kellett fognia a lány kezét. Bella csak kacagott, világosbarna szalmakalapját elfújta a szél, nem is találták meg többet, örökre elveszett, de Bella nem bánta. Olyan boldogok voltak akkor, galambokat etettek a Szent Márk téren, nem törődtek azzal, hogy tilos, megnézték a Peggy Guggenheim Múzeumot, egyszer még az egyik kávézóba is beültek, igaz, Bran Fülöp jó darabig szívta utána a fogát, hogy hogyan lehetett ennyi pénzt elkölteni.
Nem, nem akar arra gondolni, hogy útjaik elváltak, és arra sem, hogy Bella azt mondta, hogy nem érzi jól magát vele, mert idegesíti a férfi.
Miért idézte fel a tyúkhúr Bella emlékét? A virág színe, formája? Valami titokzatos erő?

Kegyetlenül szomjas, inni szeretne, vizet persze nem hozott magával, a tóparti büfé is zárva van. Elhatározza, fürdik egyet, az talán lehűti kissé. Óvatosan lépked a köveken, mégis megbotlik, arccal előre terül el a sekély vízben. Mohón kortyol, az sem érdekli, hogy nem tiszta, úgy érzi, belepusztul, ha nem ihat.
Kimerülten ballag vissza a partra, terebélyes fűzfa alatt talál menedéket.
Fura neszek riasztják föl szendergéséből. Csavargónak kinéző alak ül egy összehajtható széken a tónál, bozontos haj, kusza szakáll, kopott, divatja múlt kabát.
Kezében pecabot, valamit mormol magában.
Bran Fülöp felül, iszonyúan hasogat a feje, a szája kiszáradt, hányinger kerülgeti.
- Gyertek csak, halacskák, gyertek!
A nap azóta a hegyek mögé bukott, kísérteties félhomály vonja be a tájat. Feltámadt a szél, csendesen suhognak a fákon a levelek. Bran Fülöp érzi, ideje hazamenni.
Az öreg megfordul a székén, Fülöp felé biccent, a férfi szintén fejbólintással köszön vissza. Az összegyűjtött tyúkhúr a fűzfa tövében hervadozik.
Bran Fülöp az ösvény felé indul, ám a férfi hangja megállítja.
- Bella, Bella!
Mit suttog ez a csavargó? Á, biztosan nem hallja jól.
- Bella, Bella!
Bran Fülöp meghökken. Miért ismételgeti ez az alak a volt barátnője nevét? És egyáltalán, miért gondol éppen ma a lányra, amikor már rég kitörölte az emlékezetéből?
- Bella nem akart neked rosszat, csak szerette volna a maga útját járni - jegyzi meg a csavargó közömbösen.
Bran Fülöp a férfi mellé ül a fűre.
- Ki vagy te?
A szakállas rejtelmesen mosolyog.
- Honnan tudsz Belláról?
A csavargó továbbra is hallgat. Kihúzza a damilt a vízből, a horog végén aprócska hal fickándozik.
- Ne félj, visszaengedlek!
A halacska boldogan tűnik el a tó vizében.
Bran Fülöp a kezébe temeti az arcát. Újra az emlékeivel küzd.
- Véletlen volt - mondja inkább saját magának, mintsem a szakállasnak.

A szikla tetején álltak, alattuk a tenger, előttük a végtelen égbolt.
- Tudom, hogy rosszul esik neked, amit mondok, de szeretnék hazamenni. Te és én annyira különbözőek vagyunk, erre csak most jöttem rá igazán, az utazásunk során. A kezdeti szerelem elmúlt, már nincs miről beszélnünk egymással. Ami neked fehér, az nekem fekete, ami neked tűz, az nekem víz, ami számodra szabadság, az nekem rabszolgaság.
Bella haja lobogott a szélben, a szemében addig ismeretlen tűz lángolt.
- Ez nem igaz - kiáltotta Bran Fülöp -, én szeretlek! Olyan jó itt nekünk együtt! Hát nem élvezted a múzeumokat, a sétákat, a tengert? Miért akarsz elmenni?
A lány a messzeségbe bámult.
- Úgy érzem, mi nem tartozunk össze.
- Ez nem így van! Bella ne mondd ezt! Nem tagadhatod meg a szerelmünket! Mondd ki, mondd ki, hogy nem szeretsz!
Bella lehajtotta a fejét, alig hallhatóan suttogta.
- Már nem szeretlek, Fülöp!
A férfi feldúltan a lány felé indult, Bella védekezőn maga elé tette a kezét, hátrált néhány lépést.
- Ne gyere közelebb!
Fülöp csak ment tovább, a lány még egyet lépett, megbotlott egy kiálló kődarabban, hogy visszahozza az egyensúlyát, még jobban hátrálnia kellett.
- Vigyázz! - ordított fel kétségbeesetten a férfi.
A lány gurulni kezdett a szakadék felé, egy kiálló gyökérben sikerült megkapaszkodnia másfél méterrel a férfi alatt.
- Segíts! - nyöszörgött Bella.
Alig bírta tartani magát.
Bran Fülöp csak állt, és nézte, hogyan kínlódik a lány, míg ujjai le nem válnak a gyökérről.

Zakatoló szívvel rohant le a szikláról, vissza a városba. Egy mező mellett haladt el, tyúkhúrok kacsintottak rá, fehér virágaikkal dacolva a széllel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7472
Időpont: 2020-05-12 10:36:33

válasz oroszlán (2020-05-11 15:12:50) üzenetére
Köszönöm, kedves Ica! :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7472
Időpont: 2020-05-12 10:36:04

válasz Kőműves Ida (2020-05-10 20:37:33) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Ida! :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7472
Időpont: 2020-05-12 10:35:39

válasz Bödön (2020-05-10 11:03:31) üzenetére
Köszönöm szépen a kedves soraidat, igyekszem gyakrabban jönni. :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2020-05-11 15:12:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

Nagyon tetszett a történeted, (váratlan helyzetekben törnek ránk az emlékek)
Szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-05-10 20:37:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti!

A végére csak kiderült, hogy milyen emlékeket idézett fel a tyúkhúr a főhősben. A lelkiismeret csak megszólalt benne. Hát, nem volt szép dolog tőle, hogy hagyta a lányt lezuhanni.
Jó történet, szépen megírva!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-05-10 11:03:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti! Nagyszerű történet, jó tollal megírva! Élmény volt olvasni! Szeretettel üdvözöllek, gyere gyakrabban!! -én

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel Isteni talány címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Paul Laurence Dunbar: We Wear The Mask című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virágzik a cseresznyefa című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Újat álmodok címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Májusi zápor című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Magány címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 46. címmel

Tóni alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Ich meine doch / Én gondolom címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Májusi zápor címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Felsejlik némán... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)