Balázska egy kis faluban született, élvezve annak előnyeit és hátrányait. Az ennyire kicsi helység összekovácsolja az embereket, tiszta lelkű gyerekeket nevel, de ugyanakkor elrobog mellettük a rohanó világ, kicsit hátrahagyva őket. A falut mélyen vallásos emberek lakták, ahol természetesen minden gyerek a paphoz járt hittanra. Balázskát azonnal megcsapta a vallás szele, elvarázsolták a bibliai történetek. Igazi kis templomi buzgómócsinggá vált, mindig elsőként jelentkezett, ha valami tevékenység akadt a paplakban. Állandóan a tiszteletes körül sündörgött, leste minden mozdulatát. Természetes lett, hogy ministráns jelöltek közül őt választottál ki. A pap teljesen megbízott benne, hiszen igazi ájtatós manó volt, aki nem talál ki semmi csibészséget a szertartás megzavarására, és nem issza meg a misebort. Az iskolába "szentfazék" lett a gúnyneve, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Alázattal viselte sorsát, tudta, hogy ő csak egy csepp az élet óceánjában, de ér annyit, mint bárki.
Kedvenc beszédtámaja a példabeszédek voltak, minden helyzetre tudott valami odaillő bibliai történetet. Ezzel persze egy idő után az őrületbe kergette a családját, rokonait és osztálytársait. Mindenki menekült előle, nem vágytak a társaságára.
Akkoriban, ha tíz embert megkérdeznek, abból kilencen azt mondták volna arra a kérdésre, hogy mi lesz Balázskából?
Pap - jött a válasz.
Az az egy, aki mást válaszolt volna, az maga Balázska. Megfordult a fejében a papi pálya, de ahogy komolyabban foglalkoztatta a gondolat megakadt egy ponton, ez pedig a papi cölibátus. Ekkortájt kezdte felfedezni a lányok rejtelmeit, és ahogy bele kóstolt a mézesbödönbe imígyen szólt:
- Nincs az az Isten, akinek a kedvéért lemondjak erről!
Így lett belőle mezőgazdasági gépszerelő. Tisztességes, szorgalmas emberré cseperedett, aki még ezután is rendszeres templomba járó hívő maradt.
Hetyke kis bajusza népszerűvé tette a falu lányainak körében. Ő a faluszépét a Zsuzskát választotta. Esküvő után derült ki, hogy a külső szépség nem minden, ami eddig a felszín alatt rejtőzött, előtört. Balázska rendesen bevásárolt az asszonnyal. Kiállhatatlan, zsémbes, magának való társat mért rá a sors.
Ki tudja hogyan, de mégis született egy gyerekük, a kis Balázs. A két Balázs imádta egymást. Nagybalázs elviselte a mindennapi megaláztatásokat, amelyek felesége felől érkeztek segítette őt a beleégetett alázatosság. Ha menekülni akart a vihar elől, akkor vagy a kutyájánál, vagy Kisbalázsnál lelt menedéket és ők végleg lecsendesítették háborgó lelkét.
A támadások fő oka mindig a pénz, a pénz és a pénz. Mindent elvállalt, hogy befogja az asszony lepénylesőjét, de neki az Isten pénze sem volt elég.
Úgy döntött, hogy disznónevelésbe fog, ha másnak bejött, neki miért ne. Eleinte futott a szekér, úgy tűnt sikerül az asszony mérhetetlen pénzigényét valamelyest kielégíteni.
Egy nyári reggelen kiment, hogy adjon a pocáknak enni. Már messziről hallotta, hogy valami baj van. Anikor odaért az ólhoz néhány disznó már éllettelenül hevert, a többiek is rossz bőrben voltak. Az állatorvos sem tudott már segíteni, a teljes állomány odaveszett. Szerette ezeket az állatokat, sokat beszélgetett velük, ha valami bánat nyomta a szívét.
Nem sokkal rá valaki megmérgezte a kutyáját. Az utolsó perceiben a hűséges társ az ölébe hajtotta a fejét, ránézett félelemmel a szemeiben, mielőtt megüvegesedett a tekintete.
Az utolsó csapás, Kisbalázs hirtelen gyógyíthatatlan betegsége, majd gyors halála képében jelent meg. Ott ült az ágyánál, tehetetlenül, magába roskadva. Váratlanul felpattant és beleüvöltötte fájdalmát a világba:
- Milyen Isten az ilyen, aki hagyja, hogy ez történjen?
A temetés után csak hánykolódott az ágyában, álmában egy csatában harcolt. A heves küzdelem véres és kegyetlen volt, úgy látszott, hogy a harcnak nem lehet győztese, csakis vesztesei. Ekkor éles fény hasított a csatamezőre, mindenki megmerevedett, apró lidércek jelentek meg és magukkal vitték, akit kiválasztottak...
A másnap hajnal a városba vivő buszmegállóban találta. Pontosan a menetrend szerint megérkezett az óriás, kitátotta száját és örökre elnyelte a várakozót...