HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51297 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-06-20
A lajtorja 47.21. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás) Megállt a lőtér szélén, jó messzire a gyakorlatozó fiataloktól. Ahol állt, mint a partoldal, kissé magasabban feküdt az alatta fekvő területnél. Elővette a magával hozott térképvázlatot, megnézte. A lépték szerint 220 m hosszú és 85 méter széles, majdnem téglalap alakú volt a lőtér. A téglalap felső része észak felé nézett, keleti, hosszanti oldalát a községi legelő szegélyezte, az a községi legelő, amelyet Endre Lajos dörgedelmes kirohanásában a lőtérhez kívánt csatolni. Első látásra kitűnt: erre semmi szükség! A lőtér kiterjedését illetően elég nagy volt, a vonalban felállított céltáblák előtt, mögöttük, és két oldalt megfelelő biztonsági sávok húzódtak. Északi irányban, amely felé a kiskatonák lőttek, amerre a szem ellát, lapos, füves, vizenyős rét terült el. Végignézte a lőgyakorlatot. A fiatalok, parancsnokaik vezetésével csukaszürke "Bocskay" egyenruhában, rajonként léptek a lőállásba. Felhangzott a vezényszó, élesen csattant: "tölteni, tölts!" A fiúk megtöltötték puskáikat. "Feküdj, cél az álló mellalak alsó széle közepe. Tűz!" Mintha varrógép berregne, vagy redőnyt eresztettek volna le valahol, úgy ropogott messze elől, lent a sortűz. A lőtáblák mögött széles, magas kőfal volt, megakadályozandó, hogy az eltévedt golyók kirepüljenek a területről. "Állásba fel, jobbra, balra át, lépés in-dulj!" Egymás után következtek a rajok, egymás után lőttek, fegyelmezett összeszedett lőgyakorlatot látott, még az ő "civil" szeme is ezt állapította meg. Na, rendben van akkor. Ez is megvolt, sóhajtott magában Dósa Jenő. Itt szerencsére nem kell intézkedni. Amit Endre Lajos akart, az csak a hatalom erőszakos, arrogáns fitogtatására való hőbörgés. Endre Lajos azt képzeli, hogy egy jó vezetőnek az a feladata, hogy állandóan sakkban tartsa az embereit? Dósa Jenő azt képzelte, igen. Vannak ilyen vezetők, mondta magában. Visszafelé menet levelet fogalmazott gondolatban a főszolgabíróhoz. Gyakran előfordult vele, hogy jártában, keltében fejben előre megírta a hivatalos leveleket, feljegyzéseket.: "Kegyelmes Uram! Határozott utasításod alapján megvizsgáltam a zsámboki lőtér bővítésére tett javaslatod kivitelezhetőségét. Tisztelettel jelentem, hogy....és a többi, és a többi". Még ma elküldöm a motoros futárral, fogadta meg. Ne égjen a körmömre. Benn járt már a házak között. Egyszer csak, ahogy így ment, mendegélt az egyre jobban felgyülemlő forróságban, az egyik háznál a kerítéstől rászólt egy asszony. -Agyisten főjegyzőúr! Magállt, megismerte az asszonyt. -Magának is Molnárné. -Gyűjjék be ked egy percre, ha már erre van dóga. Van finom hideg tejecském, reggeli fejés. -Sok a dolgom. Köszönöm, inkább majd máskor. Az asszony nem hagyta magát. -Akkor nem tartom fel, de ha megengedi, kihozok magának egy csuporral ide a kerítéshe'. Úgy is szeretnék valamit kérdezni. -Jó, nem bánom. Itta a hideg tejecskét. Tényleg jól esett, megszomjazott a hosszú gyalogúton. -Na mondja hát! Az asszony hímelt, hámolt, végül csak kivágta. -Igaz az, főjegyzőúr, hogy megszűnik a községi legelő, hogy hozzá lesz csapva a lőtérhe'? -Kitől hallotta ezt? -Hát tuggya...a vénasszonyok mondták vasárnap a templomban a szentmisén. -A vénasszonyok? -I...igen! Dósa Jenő alig bírta visszafojtani kikívánkozó nevetését. -Ó, nagy hibát, szörnyűségesen nagy baklövést követtél el szegény jó Könyves Kálmán királyunk, Isten nyugosztaljon haló porodban! - kiáltott fel tréfás indulattal a hangjában. -Még hogy nincsenek boszorkányok! -Tessék? -Semmi, semmi! Dósa Jenő visszanyújtotta a kiürült csuprot Molnárnénak. -Mondja meg ked a templomban az öregasszonyoknak, hogy vaklárma az egész, senki nem nyúl a legelőhöz, mert én nem engedem. Molnárné nagyot sóhajtott, szemmel láthatóan mázsányi súly esett le a szívéről. -Mert nekem is van ám két szép tehénkém Egyik a Rozi, üvé a tej, ni, amit az imént ivott. Az Isten áldja meg magát főjegyzőúr. Maga a szegin níp jótevője! Maga mindenkin segít! Dósa Jenő már indult volna. Egyszerre sietős lett. -Miket beszél! Ne mondjon ilyeneket! -De igen, tudom, ámit tudok. Most már mérges lett Jenő úr. -No, ha tudja, hát tartsa is meg magának! Isten áldja. Köszönöm a tejet! Az asszony hosszan nézett utána. Még a száját is tátva hagyta bámultában. Aztán eszébe jutott, hogy el se köszönt. Nagyot kiáltott hát, csak úgy zengett utcahossza éles, visító hangja: -Isten áldja magát is, drága főjegyzőúr, Isten tártsa meg jó erőben, egészségben! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
sailor bejegyzést írt a(z) Sóhajába zár című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Sóhajába zár című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Sóhajába zár című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A kamuzós kutyulu- mutyulu című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel A négy nagy kérdés címmel a várólistára Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Sóhajába zár címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Ne gyere közelebb címmel a várólistára Azrael alkotást töltött fel Gergő És Pamela- Ötödik Rész címmel a várólistára Bödön bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |