férges lett a cseresznye
a csillogó bogyókat
belülről valami átok rágta
véletlenül beleharaptam a család
legkisebb fiába
pépesre darált undorító massza
rakódott fogaim réseibe
gyomrom összeszűkült
negyedrésznyire
rögtön kivert a ragya
rücskös lett a tenyerem
ez az izé tönkretette
az egész bélrendszerem
ezután soha nem eszem többé vakon
ellenőrzöm minden falatom

az izzadtság gyöngyei szétpattantak
homlokom sóban úszott
pácolódott húsként ültem a buszon
mikor egy ember zörgős zacskót
fektetett az ölébe
gyermekei masíroztak is köréje
falták a cseresznyét mohón
nyelőcsövem mint forró kohó
termelte nyálát nyeltem szaporán
aztán egy bokor alján kiadtam vacsorám

rám tapadt kinőtt kardigánom
ujjába töröltem szám ott
a népek bámultak az ablakon
gondoltam nem csábos alakom
figyelik szájtátva
csak a nénit ki magát összehányta

kívántam bárcsak valami varázslat
vinne innen messze
repülnék el hirtelen
akár egy génmódosított óriáslepke