Mint az Édenkertben, oly béke van
a levegő is tiszta, mennyei,
tavi rózsák fürdőznek a tóban,
magasból folynak édes könnyei.

Oly nagy a csönd, idill, a nyugalom,
mélyből gyógyvíz szökell a magasba,
lángrózsa kúszik föl a lugason,
vén ereimben ujjong zamata.

Kék- Duna s Én karoljuk át óvón,
ülök égig érő ősfák alatt,
fölöttem zeng kedves szajkó szólót,
vörös bundás is könnyekre fakad.

Zöld gyíkok sütkéreznek nyugodtan
a napsütötte romos köveken,
szelek bújócskáznak a zugokban,
árny cirógat óvón a fövenyen.

Ámor lő tüzes nyilával célba,
új álmát burukkolja a galamb
mámorában pillog egyet néha
látván a szökőkút dalra fakadt.