Ha köztetek lehetek, otthon vagyok,
minden borút, bánatot itt hagyhatok.
Ihol minden oly nyugodt, békés, csendes,
háborítatlan a tölgyes, a fenyves.

Itt vad vágyak lüktetnek ereimben,
titkaid feltárulnak szemeimben.
Miért bámulsz rám beteg vágyódással?
Íriszem már telve van aggódással!

Ne zajongjatok ti, fakitermelők,
menjetek innen ti, erdőtemetők,
bálványfa, ostorfa s te, gyalogakác
pusztulj el, mert nekünk te nem vagy barát!

Ne állítsuk már próbatétel elé,
azt hiszitek, hogy örökké feledé?
Vízgazdálkodás, folyószabályozás,
buja természetbe beavatkozás...

Álljatok meg már végre ti emberek,
nem látjátok hogy ó, jaj, mit tettetek?
Hát még nem akarjátok észre venni,
mért kell minden jót, s szépet tönkretenni?