HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50724

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-08-27

Tajtékzó hullámok

Szépséges öböl, különösen amikor kék. Olyankor, mikor az ég is kék felette. Most nem kék, most áthatolhatatlan a szürkeség, vadul tombol a szél, felkorbácsolja a tengert. Az ég is haragos. A hullámok már-már felcsapnak ide a partra, ahol ül egy padon, pedig a kavicsos part, az lenn van, legalább öt méterrel lejjebb.
Dühöng a szél, a hullámverések habossá válnak, felcsapnak, majd visszahúzódnak... ezt ismételgetik már vagy fél órája. Előrejelezték a vihart, készült rá, itt az esőkabát mellette a padon. Látni akarja, hogy tombol. Elejétől a végéig. Látni akarja, mert az ő lelkében is vihar dúl, eszeveszett vihar. Éppen ilyen tajtékos hullámok tombolnak benne, mint amit itt lát maga előtt.
A távolban villámok cikáznak, az ég dörgése kíséri, most még halkan, messziről hallatszik, a tenger morgolódik... hát kivárja mi lesz ebből. Ember már alig lézeng az utcán, mindenki igyekszik hazafelé, vagy éppen a munkahelyére, de természetesen fedél alá, már csak ő van egyedül itt a parton... Az előbb rá is szólt valaki, hogy menjen már, ne ücsörögjön itt, igyekezzen fedél alá, nagy vihar lesz. Nem mozdult... esze ágában sincs... látni akarja azt, hogy mi dúl ott benn, benne, hiszen azt nem láthatja, csak érzi... de az most kevés, meg kell látnia, meg kell tapasztalnia, hátha rájön mit csinált rosszul, mit kellene másként, hogyan élje a további életét.
Élet, hallod? Nem tudom mit akarsz tőlem?, mit tegyek, hogy jó legyen?, mitől lehet jobb? Lehet jobb egyáltalán? Vagy ez csak ilyen vacak?... Azért vagyok itt, hogy lássam, hogy semmire se jó, semmit sem ér? Itt vagyok, hogy máshová vágyjak, lássam, hogy ez itt rossz, és nincs esély? Mondd, miért? Tudni szeretném... tudni akarom...
- Hé, hölgyem, nincs hová mennie? Itt nem maradhat. Jöjjön be a hotelbe, az aulában ellehet, míg tart a vihar. No, jöjjön!
- Maradok, van esőkabátom! - a látszat kedvéért magára is vette nyomban.
- Az nem lesz elég, nem maradhat itt!
Abban a pillanatban ott cikázott a villám, egészen közel, bevilágította a vadul hullámzó tengert, s ő egy fekete testet vélt látni, amint küzd a hullámokkal. Iszonyatos dörgés követte a villámlást és végtelen sötétség.
- Nézze, ember a vízben! - azonnal futni kezdett a lépcső irányába.
- Hová megy? Megőrült? Nem mehet le a partra, elsodorják a hullámok... álljon meg... álljon meg! - azonban hiába kiabált, a lány már lefelé tartott a lépcsőn. - Kapaszkodjon erősen a korlátba, mert elsodorja a következő hullám, jövök én is, csak kapaszkodjon! - Még mielőtt elindult volna, hívta a mentőket, azután a villámok fényénél odatalált maga is a lépcsőkhöz és megindult lefelé. A villámok bevilágították a partot, a vizet, olyankor kereste hol a lány, aztán meglátta, amint egy tehetetlen testet vonszol a lépcsők felé. Odafutott hozzá.
- Jól van?... Igyekezzünk, a következő hullám mindannyiunkat elsodor, tudja?
Válasz nem érkezett. Nyögve, zihálva, de elérték a lépcsőt. Felfelé még nehezebb volt a testet cipelniük.
- Figyeljen ide, ha érkezik a hullám, kapaszkodjon erősen a korlátba, ne eressze, majd én tartom az áldozatot, persze én is kapaszkodom... hallja? - a lány nem szólt, erősen zihált már, de erejét megfeszítve cipelte a testet, húzta felfelé. A villámlások olykor megvilágították őket, akkor rettegve a vízre pillantottak, de a hullámoknak nyoma sem volt. Sima volt a víztükör. Mire felküzdötték magukat a lépcsőkön a fuldoklóval, akiről azt sem tudták, van-e még benne élet, vagy már régen halott, akkorra már a mentők is megérkeztek. Futottak hozzájuk, majd átvették a magatehetetlen testet, de volt ember, aki rájuk is figyelt, mert mindketten erejük fogytán kiterültek a parton, a lány már alig lélegzett, a hullám meg iszonyatos erővel csapott fel, és kis híján elsodorta.
A mentőautóban feleszmélt. Ott ült a férfi mellette, - életben van? - ez volt az első szava.
- Igen, még nem tért magához, de életben van, és ezt magának köszönheti.

- Meg magának, egyedül nem lettem volna képes... egyedül nem... Köszönöm.

A kórházban még ellátták a fuldoklót. A lány kapott hálóinget, törölközőt, hogy öltözzön száraz ruhába és szárítsa meg a holmiját, aztán másnap hazamehet.
Lezuhanyozott, felvette a hálóinget, kiteregette az átázott ruháit, majd oda ült a fiatalember ágyára és nézte. Vajon ki lehet ő? Fiatal, jóképű, ki lehet ő, honnan került ide, vajon emlékezik-e majd arra, hogy ki is ő valójában?
Neki nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudta honnan, nem tudta ismeri-e egyáltalán, mégsem tudta a szemét levenni róla. Az orvosok azt mondták, nem találtak nála semmit, reménykednek benne, hogy emlékezni fog arra, ki is ő valójában. Most kapott egy kis oxigént, és azt mondták pihennie kell. Itt a másik ágyon megalhat, biztatta a nővérke, a férfi hosszan fog aludni, mondta. Nem volt kedve aludni. Számtalan kérdés visszhangzott benne, amire nem tudta a választ, egyedül csak azt tudta, hogy neki ott kellett akkor lennie, ott a parton... ezt érezte, csak azt nem tudja miért.

Megmozdult a férfi az ágyon, ettől kissé összerezzent. Egyenletesen lélegzett, majd nyitogatni kezdte a szemét. Ő csak ült ott és nézte. Előbb csak pici résnyire nyílott meg a szeme, majd hangosan felsóhajtott... Hívjon-e orvost?... Nem tudta mit kell tennie, csak ült ott és le sem tudta venni szemét a fiúról. Majd hirtelen, amikor tágra nyitotta szemeit, azonnal meglátta őt, a mellette ülő lányt. Nézte hosszan, szótlanul, majd megszólalt:
- A Mennyben vagyok?
- Nem, kórházban vagy. Életben maradtál.
- Ha nem angyal vagy, akkor ki vagy?
- Azok egyike vagyok, akik megmentették az életed.
- Azt mondod élek? Milyen nap van? Hányadika?
- Augusztus 12., de hamarosan 13. lesz, mindjárt éjfél.
- Hihetetlen, ez tényleg hihetetlen... megtaláltalak, vagy inkább te találtál meg... megtaláltuk egymást, az utolsó pillanatban...
- Miről beszélsz, megtaláltál, utolsó pillanat?... Mit akarsz ezzel mondani?
- Tudod, hogy ki vagyok? Ismersz engem?
- Nem. Mintha már láttalak volna valahol, de nem tudom ki vagy.
- Augusztus 12. 2020?... Akkor sikerült... sikerült!
- Mi sikerült? Nem értem.
- Megtaláltuk egymást... rémlik már? Az utolsó előtti pillanatban...
- Nem, semmi...
- Találkoztunk, egymásba szerettünk...
- Hol találkoztunk?
- Tényleg nem emlékszel? Pedig te vagy az, te vagy, biztos vagyok benne. Hol találkoztunk? Hát a Mennyben! Csakhogy ott nincs szerelem, az Úr felajánlotta, hogy visszaküld bennünket a Földre, de harminckét éves koromig meg kell, hogy találjuk egymást, különben meghalunk. Ma, 12-én van a 32-ik születésnapom. Az utolsó pillanat volt, hogy találkozhattunk. Mondd, te hogy kerültél oda, hogyan találtál rám? Ha nem mentesz ki, már halottak lennénk, mindketten.
- Hát ami azt illeti, igen közel voltunk hozzá. Csak arra emlékszem, hogy valami iszonyatos erő húzott ki a partra, abban az iszonyatos időben. Nem emlékeztem semmire, abból, amit mesélsz, de amikor megláttalak a vízben, erős késztetést éreztem, hogy kimentselek, pedig azzal is számoltam, hogy esélytelen, nem fogom bírni. Aztán ott volt egy férfi, aki be akart hurcolni a szálloda aulájába, hogy ne maradjak a parton, s végül őt hívtam segítségül. Nélküle nem ment volna. Nem láttam az arcod, nem ismertelek fel, csak most, mióta itt ülök az ágyadnál, azóta gondolkodom azon, hol láttalak, mert nagyon ismerős vagy, de nem tudtam, nem tudtam semmit... csak a késztetést éreztem, meg kell találnom valamit, vagy valakit, mert anélkül sivár az életem. Mondd, hogy hívtak téged, akkor?...
- Nátánnak.
- És engem?
- Te Grácia voltál...
- Nátán... Nátán... Grácia... Grácia... - ízlelgette a neveket, - így már rémlik valami. Most Ingrid vagyok és boldogtalan, pedig Grácia boldog volt... Most mi a neved?
- Gordon vagyok. Emlékszel rám? Nátánra?
- Igen, emlékszem... és valami megnevezhetetlen érzés bugyog bennem... Mi ez, talán a szerelem, a boldogság?

Az egyikük a Skandináv országok egyikéből érkezett a montenegrói Igalóra, a másikuk az Amerikai Egyesült Államokbeli Nebraskából, az Igalóval szomszédos Herceg Novi nevezetű városkában szállt meg.
Az élet útjai kifürkészhetetlenek. Sohasem tudhatjuk, hová és miért kell mennünk, hogy hol vár ránk a csoda. Csodák márpedig vannak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-31 09:48:26

válasz Klára (2020-08-30 15:18:16) üzenetére
Kedves Klári!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy éppen a novellám miatt léptél be. Valóban régen láttalak már, bár bevallom, én sem fordultam meg gyakran az utóbbi időben. Örülök, hogy tetszett a novellám, bár megvallom, kissé félve töltöttem fel. Éppen ezért hálásan köszönöm elismerő soraidat, sokat jelentenek nekem.

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2942
Időpont: 2020-08-30 15:18:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A novellád miatt léptem be hosszú idő után, mert mindenképpen jelezni szerettem volna, hogy nagyon-nagyon tetszik. Remekül megírtad, hihetetlen fantáziáról is tanúságot tettél. Élvezet olvasni az elejétől a végéig! :)

Szívből gratulálok!

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-29 12:25:33

válasz gleam (2020-08-29 08:57:53) üzenetére
Kedves gleam!

Én köszönöm neked, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett. Igen, viharban is lehet "JÓ" idő. :)

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-29 12:13:57

válasz efmatild (2020-08-28 14:22:46) üzenetére
Drága Matild!

Örülök, hogy tetszett, s kicsit elbűvölt ez az írás, reméltem, hogy tetszeni fog neked. Köszönöm, hogy jöttél, és kívánok neked szép napot!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-29 12:11:04

válasz oroszlán (2020-08-28 14:10:31) üzenetére
Drága Ica!

Igen, ez csak ennyi. Kicsit szabadjára engedtem a fantáziámat, mert ugye nem tudhatjuk, mi van odaát, csak elképzeléseink vannak, és azok lehetek bőven, ahányan vagyunk, annyi félék. Ez most ilyen lett, örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy már ennyire jól vagy. Vigyázz magadra, hogy megerősödj, jó Téged újra látni.

Ölellek szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-29 12:06:33

válasz sailor (2020-08-28 12:02:58) üzenetére
Kedves sailor!

Valóban, jól mondod, itt a Napvilágon is megtaláltuk egymást, szép közösséget alkotunk, és olykor jó együtt lennünk.
Köszönöm, hogy jöttél, és örülök, hogy tetszett, amit itt találtál.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6573
Időpont: 2020-08-29 12:03:09

válasz Bödön (2020-08-28 08:17:03) üzenetére
Szia Bödön!

Hááát, van benne némi túlzás, de azért köszönöm.
A szerelem, mint fogalom, talán tényleg nem hal meg soha, csupán az egyének egymás iránti szerelme, néha túl gyorsan és túl gyakran. :)De, ilyen az élet. Próbáltam kicsit mögé tekinteni, de ez csak egy elképzelés, fantázia. Örülök, hogy tetszett.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
gleam
Regisztrált:
2007-04-08
Összes értékelés:
349
Időpont: 2020-08-29 08:57:53


Jókor, jó helyen... jó időben... S mégis viharban...
Lehet viharban is JÓ idő 🙂

Köszönöm az élményt, kedves Ida!

Szeretettel: gleam
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
515
Időpont: 2020-08-28 14:22:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
A "csodás" szerelmi történet mellett engem elbűvölt az, ahogyan leírod a lelki gyötrődést, párhuzamba állítva a tenger háborgásával. Gratulálok fantasy írásodhoz, nekem nagyon tetszett!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8554
Időpont: 2020-08-28 14:10:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Újból egy varázslatos szerelmi történet lesz, vagy csak ennyi,,,ez sem semmi!
Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5786
Időpont: 2020-08-28 12:02:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedevs Ida

Köszönet ezért a szép poz.történetért!
Sokszor jönnek az életben elöre nem látott dolgok,
sokszor csodálkozunk mi miért történik!
...ráeszmélünk hogy egyes dolgoknak léteznek
kifürkészhetetlen okai
"
- Megtaláltuk egymást."...ezt lehetne éppen úgy
erre az oldalra is mondani...összejött többszáz
idegen,akik megtalálkták egymást az oldalon!

Szeretettel gratulálok:sailor

Szép napot!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9126
Időpont: 2020-08-28 08:17:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! Persze, hogy vannak, ez az írás is az. Nagyon tetszett. A szerelem nem hal meg soha. (Csak néha, a valóságban) Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

medve bejegyzést írt a(z) B. Okudzsava - I. Svarc: Őszi esőcske című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Még nem múltam el... című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szeretőm lettél mától című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Törj ki panasz című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Talán egyszer című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a hajó csak egyszer süllyedhet el (két vers) című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Én gondolok... című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Imádság című alkotáshoz

Nerine bejegyzést írt a(z) Mandulaszemű borospohár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)