Ha hallom monoton hangod, nekem megszakad a szívem.
Néha visszhang válaszol kérdésedre: nem, vagy igen;
Néha témaváltás, majd érdeklődést fejez ki hangod.
Néha köhögés, vagy szipogás, ha sértő dolgot mondok.

Hogyha nevetsz, én is gyorsan mosolyra húzom szám,
Majd visszasuhanok a sötétbe, hogy ne találhass rám,
Hogy végre halljam az álmom, hogy lássam, amit akarok,
Hogy kapjak az alkalmakon, melyek már szinte szabadok.

Hogy majd ha szétszakad a képzelet a lelkemen belül:
A hangok elhalkulnak, álmom élt, de lassan leül.
Hogy én lehessek újra a Teremtő, hogy újra lássak,
Másként az elveszett lelkek várában halott álomra vadásszak...