Ősz alkonyán , tél hajnalán
Csendesen szendereg a világ.
Pihen még a város, melyen átszelek,
Alszik a kisfalú is,hova haza érkezem.

Álmos még az akácos, és az út menti tölgyes,
Leveleit lomhán ajándékozza a Földnek.
A faluban az ismerős házak rám köszönnek,
Még a szél is azt sűvíti, Üdvözöllek.

El telt már pár év,mióta erre jártam,
Mindig nehéz szívvel fordítottam hátat.
Elfeledett emlékek rejlenek az út porában,
Minden lábnyot híven őríz a járda.

Nem messze ott áll a házunk,ég a villany,
Anyám az egyetlen aki fent van.
Ám lábaim tovább visznek,a határon túlra,
Oda,hol könnyezve emlékszünk a múltra.

Itt a nagy vas kapú mindig nyitva,
Nyugalomra int a mellette álló angyal,
Lépteim hangját elnyeli az avar,
Sírodhoz lépve azt suttogom : Haza értem, Apa !