- Döme, gyere üljünk le és beszéljük meg, hogyan tovább? - Bori férjébe kapaszkodott, és húzta a nappaliba, majd bevágta magát az egyik fotelbe, Dömének kínálta a másikat, aki egyfolytában dünnyögött, hogy ugyan mi megbeszélnivaló van azon egyáltalán.
- Mit szólsz, vegyek ki egy hét szabadságot, addig meglátjuk, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán?
- Nem értelek, min izgulsz annyira? Én hétfőtől itthonról dolgozom, te viszont eljársz a munkahelyedre, ahogy eddig is, a kölykök meg örülnek, hogy nem kell menniük suliba, nem lesz semmi gond, ne aggódj. - Te azt csak hiszed, Döme. Mondd, számoltál-e azzal, hogy mit fogtok enni egész nap, hiszen nem lesz menza, tehát valakinek ebédet kell főznie, be kell vásárolni, no és hogy fog menni a tanulás? Jutka már ötödikes, neki minden bizonnyal már menni fog valahogy, de Öcsi még csak harmadikos, neki segítségre lesz szüksége, te ezt mind bevállalod? Bevásárolsz, ebédet főzöl, segítesz a gyerekeknek a tanulásban?
- Édes kis feleségem, nekem dolgoznom kell, érted? Itthonról, de ugyanúgy, mint amikor ott ülök az irodában, dolgozom, ne varrd a nyakamba a gyerekeket is.
- De szívem, ők is itthonról fognak dolgozni, csakhogy nekik még segítségre lesz szükségük. Még senki sem tudja, hogyan fog működni ez a digitális oktatás, nyilvánvaló, hogy segíteni kell nekik. Ők még gyerekek, gondoskodni kell róluk, szívem.
- Hát... én erre tényleg nem gondoltam. Tudod mit, a hétvégén vigyük le őket vidékre, a szüleidhez, majd ők ellesznek velük.
- Döme, tudod te mit beszélsz? A nagyiék a veszélyeztetett korosztályba tartoznak, nem vihetjük nyakukra a gyerekeket. Mégis, hogy gondolod, hogy a digitális oktatásban majd éppen a nagyiék tudnak segíteni, amikor még talán mi magunk sem. Most már látom, hogy tényleg nem gondoltad végig, ismerd el, hogy butaságokat beszélsz.
- Aha, alighanem igazad van... Én csak arra gondoltam, hogy itthonról dolgozom és csak ellesznek a gyerekek is valahogy. De tanulni együtt velük, meg ebédet főzni?... Mondd, Bori, mennyi szabadságot tudsz kivenni.
- Nem az a kérdés, hogy mennyit, hanem az, hogy tudok-e egyáltalán.
- Te jó ég, mi lesz velünk?

*

- Döme, ébresztő!
- Mi van? Miért lármázol, most legalább aludhatok tovább, nem kell bemennem a munkahelyemre.
- Érdekes, hogy azt az egyet nem felejtetted el, minden mást azonban igen.
- Miért, mit felejtettem el?
-Többek között azt, hogy ma reggel el kell száguldanod, beszerezni egy laptopot, vagy tabletet, hogy legyen mindhármatoknak munkaeszköze. Mellesleg jegyzem meg, hogy még úgy sem tudom, ki fog az öreg asztali gépen dolgozni, mert azon csak én szoktam... de gyerünk, gyerünk, tudod, hogy csak ezen a héten vagyok itthon, be kell indulnia mindennek, mert te elveszel a tennivalók között, mint szamár a ködben. Megyek, felkeltem a gyerekeket is.

- Anyaaa... miért ébresztesz most is ilyen korán, hadd aludjak még... - nyafogott Jutka.
- Nincs nyafogás, ugorj! Megyek, ébresztem az öcsédet is.
- Nem is kell suliba menni. Jaj anyaaa, szívtelen vagy, hogy ilyen korán felkeltettél - morgolódott Öcsi.
Ebben a családban bizony, csak Bori volt éber, és mindenki mindenért őt okolta, őt hibáztatta, és ő lett a család gonosz boszorkája.

*

Végig száguldott a lakáson, gyorsan rendet rakott, majd felszólította a gyerekeit:
- Mindenki rakja el a saját ágyneműjét, rakjatok rendet a szobátokban én meg készítek nektek reggelit.
Mire elkészültek, és lehuppantak a konyhaszékre, akkor már ott gőzölgött egy-egy bögre kakaó az asztalon, a tányéron finom sonkás szendvics, sajttal bőven megszórva, rajta uborka és paradicsom karikák. - De fincsi reggeli, jobb mint a suliban! - kiáltott fel Öcsi, elragadtatva.
- A kakaó is isteni! - toldotta meg Jutka, miközben a paradicsomkarikát lelökte a szendvicséről - anya, ezután reggelizhetünk mindig itthon? - közben Öcsi a paradicsom után nyúlt és a maga szendvicsére tette.
- Ez nem ér, akkor te adj nekem uborkát helyette! - szólt Jutka, felháborodva. - Miért adnék, nem kértél, a paradicsomot viszont kidobtad. - Igen, de ha te kéred, akkor adj helyette ubit - s már nyújtotta is a kezét, és lekapott egy uborkakarikát öccse szendvicséről. - Nem igaz, hogy te milyen szemét vagy! Anyaaa... Jutka ellopta az uborkámat!
- Nem fértek a bőrötökbe? Mi a baj már megint, min civakodtok? - Ellopta az uborkámat! -Te meg a paradicsomomat! - Nem is igaz, te kidobtad, én nem loptam. - No, halljam, hogy is volt? - lépett a színre Bori - Ki mit lopott és ki mit dobott ki?
Miután Bori megértette mi a nagy helyzet, levágott egy uborkakarikát és Öcsi szendvicsére tette. - Tessék, és ha lehetséges, ne vesszetek össze egy uborkakarikán.
- Mi lesz az én paradicsomommal, kapok helyette ubit?
- Nem, úgy tudom, senki sem vette el tőled. - De anya, tudod, hogy nem szeretem a paradicsomot. - Igen, tudom. De mindig reménykedek benne, hogy megérik az eszed egy napon. - Akkor nem kapok? - Ahogy látom, még nem jött el az a nap. Edd meg azt, amit kapsz, és most már fejezzétek be!
- Anya, ha megeszem a paradicsomot, akkor reggelizhetünk majd mindig itthon?
- Ahhoz korábban kellene kelnetek, látod, már nyolc óra, ilyenkor már régen az iskolában kell lennetek. Egyébként, még magam sem tudom, hogy lesz, a héten így lesz, mert itthon leszek, ebédet is főzök, de mi lesz a jövő héten, fogalmam sincs.
- Anya, olyan jó lenne, ha nem kellene dolgoznod sosem... az nagyon jó lenne.
- Tudom kicsim, jó lenne, de nem lehet, így is alig jövünk ki kettőnk fizetéséből... ne ábrándozzál... fejezzétek be, és megyünk megnyitni a gépeket, meglátjuk történik-e valami.

*

Jutka rohant be elsőnek a nappaliba és azonnal lecsapott apa laptopjára, Öcsit viszont biztatta, hogy kapcsolja be az asztali gépet. Ezen azonnal össze is kaptak, mire Bori is odaért már állt a bál.
- Jutka, azonnal tedd le apa laptopját. Ugyanis mától apa is itthonról dolgozik, szüksége lesz rá. Hallod, Jutka? Azonnal kapcsold ki apa gépét, még mielőtt letörölnél valamit belőle. Na, így, ehhez nem nyúlhattok, apa munkaeszköze, most csupán ez az asztali áll rendelkezésetekre.
- Ez nem ér! Anyaaa, mit lehet kezdeni ezzel az őskövülettel?
- Figyeljetek, apa elment a boltba, beszerezni egy tabletet, azon osztozhattok, de ha egyidőben van szükségetek rá, akkor ezen az asztalin kell egyikőtöknek dolgoznia.
- Na és ki lesz az áldozat? Na, ki? Hát persze, a Jutka. Mindig én szívok, mert én már nagylány vagyok, az öcsém meg egy hülye kis köcsög... Ez nem ér... mindig én vagyok az áldozat.
- Ne morgolódj már, mindent megoldunk, csak türelem és ne veszekedjetek.
- Anya, apának is van tabletje, nekem ide szokta adni, nekem jó lesz az, Jutkáé meg legyen az új.
- Hogy te milyen okos vagy Öcsi, nekem eszembe sem jutott apa tabletje, pedig én vettem neki, amikor Prágába utaztunk. Rendes vagy kicsim, hogy átengeded az újat a nővérednek. Na látod, Jutka, már meg is oldódott a problémád. Az őskövület meg marad az enyém.
Abban a pillanatban csörögni kezdett Bori telefonja.

- Figyeljetek gyerekek, Jutka osztályfőnöke hívott... igen, Klári néni, azt mondta, hogy a héten csupán feladatokat kaptok, amit megoldva vissza kell küldenetek. Lesz feladat, ma magyarból, töriből és matekból. Még ők sem tudják, hogyan is fog a távoktatás működni, nekik is ki kell dolgozniuk, a héten így lesz, most öltözzetek fel, kimegyünk a játszótérre, nincs ott senki, meg mehetünk fel a pályára futni. No, indulás, első óra ma a torna!

*

Mire visszaértek a tornaóráról, Döme már otthon volt. Beindította az új tabletet, és ott állt mindkettő, a régi és az új is, a gyerekszobában Jutka asztalán. Tehát apa, a gyerekekre bízta a választást. Még jó, hogy már előre rendeződött, gondolta Bori, különben hajba kapnának, jó testvéri szokás szerint.
- Ti hol csavarogtatok? - érdeklődött apa.
- Nem csavarogtunk, tornaóránk volt. Voltunk a játszótéren, aztán fenn a pályát tízszer körbefutottuk. Képzeld apa, legyőztem anyát! Jutka? Hát egy picit megelőzött, de nem olyan sokkal ám. Szuper tornaóránk volt! - dicsekedett Öcsi.
- Ennek nagyon örülök, akkor most már munkához láthattok, ott van két tablet a szobátokban... - a gyerekek azonnal rohantak visítva a szobájukba.
- Látom, alig várjátok már a leckét! - kiáltott utánuk Bori - majd délután ellenőrzöm a házi feladatokat, jó?
- Sikerült jó áron vennem tabletet, akciós volt, csak nehogy összevesszenek rajta, hogy melyiké legyen az új.
- Nem fognak, ne aggódj, - vigasztalta Bori a férjét - már előre eldőlt. Ugyanis én bekapcsoltattam velük az asztali gépet, amit ők őskövületnek neveztek... akkor Öcsinek eszébe jutott a te tableted, amiről én teljesen meg is feledkeztem... - Pedig te vetted nekem - vágott közbe Döme. - Igen, akkor már nekem is beugrott, de Öcsi önként vállalta a régit, átengedte Jutkának az újat, remélem nem lesz most vita tárgya az új gép.
- Én viszont most már reggeliznék, azután meg dolgoznom kell.
- Még nem reggeliztél, drágám, oda készítettem a reggelidet az asztalra, eredj hamar, azután meg hozzáfoghatok az ebédkészítéshez. Délután te viszed le a srácokat, jó?
- Oké, szívem!

folytatása következik