HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1913

Írás összesen: 51054

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

sailor
2020-11-25 12:14:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: ElizabethSuzanneFeltöltés dátuma: 2020-11-21

Elsőben 2. rész

Az iskolában egy ősz hajú, idős tanító néni fogadott minket. Kedves volt, szája őszintén mosolygott, szeme csillogott, de azért tekintete határozottságot sugallt. Leültünk egymás mellé az iskolapadba. Mosolyogva egymás szemébe néztünk és attól kezdve barátnők lettünk. Tanítás után is egy darabig együtt mentünk haza. Hétközben nem találkoztunk délutánonként, mert tanultunk. Tanulás után pedig Panka kiment a játszótérre, amíg a munkából haza nem ért az anyukája. A bátyja Pali is ott volt a haverjaival. Milyen jó volt neki! Tanulás után még ott lehetett. Ám de, az anyukám megengedte, hogy járjak atlétikára. Pont akkorra értem onnan haza, mire anyukám is hazaért a munkából. Amikor nem volt edzés, nagyival voltam. Mindig varrt és főzött. Na meg kötött és horgolt is. Így hát nagyon szép ruháim voltak! Büszke is voltam rá. Panka meg Palkó kinőtt ruháit hordta. Eleinte furcsa volt, de hamar megszoktam és már nem zavart. Szóval nagyon örültem, hogy járhattam sportolni és nagyon megszerettem, csak a futást nem. De ezt a kellemetlenséget feledtette, hogy sok új ismerősöm lett. Pannát nem engedte az anyukája, hogy járjon. Csodálkoztam is, de nagyon, mert nagyon olcsó volt. Amikor nagyi megengedte Zozóval kimehettem a parkba biciklizni. Egyszer el is estem. De úgy, hogy eltört a bokám. Sokáig gipszben volt, aztán teljesen meggyógyult és olyan volt, mint rég. Panninak volt egy unokatestvére Melánia, akivel egy lakásban laktak, de külön lakrészen. Csak a konyha volt közös. Az ő anyukája is dolgozott. Hétvégéken pedig néha- néha találkoztunk. Nagyi elvitt minket a Városligetbe, vagy virágkiállításra, máskor meg Józsi bácsiék sátorozni. Érdekes volt és izgalmas is. Persze amikor épp nem robbant le az a tragacs. Közben szüleim is vettek egy alig használt polskit. Büszke is voltam rá és hencegtem is vele Panka előtt. De ő csöndesen csak annyit mondott mosolyra húzott szájjal, kedvesen, hogy:- de jó, úgy örülök! Most már ti is utazhattok, ahova, és amikor csak akartok. - Igen!- kacagtam fel. Jó volt az első osztályba járni, szerettem a tanító nénit. Bár szigorú volt, mégis kedves, aranyos. Nagyon jól tanított. Minden hónapban a legjobb magaviseletű gyereknek kikerült az iskola tablójára a neve és a fényképe. Az enyém sose volt kint, ám Pankáé mindig. Irigyeltem is érte. Azaz volt kivétel.
Egyik nap az osztályban Pankát Andi piszkálni kezdte. Erre Panka megfogta Andi copfját és úgy megcibálta, hogy a kezében maradt egy jókora tincs. A lány sírva fakadt én meg elképedten bámultam a barátnőmre. Aztán mintha mi se történt volna, folytatódott az élet. Aztán eltelt a délelőtt. Teltek- múltak a napok. De nem történt semmi különös. Néha ha kicsit korábban készültünk el a reggelivel, az öltözködéssel és korábban is tudtunk indulni. Bementünk az útba eső közértbe. Volt kis pénzünk, amit gyűjtögettünk a malacperselyünkben. Papírgyűjtésből származott, mert, ahogy jártuk a szomszédokat, elkértük és összegyűjtöttük az újságpapírokat. Elvittük összekötözve a MÉH-be és pénzt kaptunk érte. Ó, de örültünk minden fillérnek! Most jut eszembe, egy kis könyvbe bélyegeket is gyűjtögettünk, amit aztán be lehetett váltani. Így takarékoskodtunk. Szóval bementünk a közértbe, mert olyan finom, friss, meleg puha óriás kiflik csábítottak a menyei illatukkal, hogy nem bírtuk megállni és vettünk egyet. Olyan puha volt, mint a vatta. Kibeleztük és megettük. Aztán a finom, ropogós héját is. Ó, de jó volt! Mire beértünk az iskolába, addigra el is fogyott. A szünetben meg vagy iskolatejet, vagy kakaót kaptunk. Az előbbit sokkal jobban szerettem. A hónap végén izgatottan mentünk oda a tablóhoz, de egyikünknek sem volt kitéve sem a neve, sem a képe. Lehorgasztott fejjel mentünk be az osztályba a csengetésre. Tanítás után most is együtt mentünk hazafelé egy jókora darabon. Míg én szokás szerint egyfolytában beszéltem és beszéltem, ő a szokottnál is csendesebb volt. Akkor jutott eszembe, amikor már rég elbúcsúztunk. De hamarosan elfelejtettem az egészet. Egyik nap feleltetés volt környezetből. A tanító néni azt kérdezte mit kell csinálni tavasszal, a magokkal? Felszólított és bátran feleltem, hogy el kell ültetni a kertben. Piroska azt felelte, hogy először a zsebbe kell tenni. Panna pedig azt felelte, hogy a kosárba. Míg én ötöst kaptam, addig Piroska meg Panna egyest. Láttam rajta, hogy nagyon elszomorodott, bántotta a dolog. Szünetben odamentem és rákérdeztem. Erre azt válaszolta elkeseredve: - az anyukám mindig a kosárba teszi a tasak magot, mielőtt elszórjuk a kertbe. Aztán eltelt a nap. Megint együtt mentünk hazafelé egy jókora darabon. Míg én szokás szerint egyfolytában beszéltem és beszéltem, ő a szokottnál is csendesebb volt. Akkor jutott eszembe, amikor már rég elbúcsúztunk. De hamarosan elfelejtettem az egészet. Telt múlt az idő. Egyik szünetben sírva jött Melánia a folyósón. Odamentünk hozzá és elmondta, hogy az egyik osztálytársa elvette a tízóraiját. Erre Panna szó nélkül odament ahhoz a lányhoz és két hatalmas pofont lekevert neki és visszavette az ennivalót, mielőtt még bele haraphatott volna. Az meg sírva futott be a mosdóba. Panka meg visszajött, hozzánk, mintha mi se történt volna. Odaadta Melániának a tízórait. - Tessék, visszahoztam. - Köszönöm!- rebegte. Én meg csak ámultam és bámultam. Melánia és Panka pedig átölelték egymást. Aztán folytatódott minden úgy, ahogy eddig. Másnap a folyósón sétáltam a szünetben Pannával, amikor épp a terem ajtajából lépett ki az a tegnapi ominózus lány. Amikor meglátta Pankát, ijedten hőkölt vissza az osztályba. - Jól ráijesztettél tegnap!- fordultam felé nevetve. Most már fél tőled és úgy látom, hogy mindenki, aki látta. Panna elmosolyodott, de nem mondott semmit. Aztán eltelt a délelőtt. Teltek- múltak a napok. De nem történt semmi különös. A hónap végén izgatottan mentünk oda a tablóhoz, de egyikünknek sem volt kitéve most sem, se a neve, se a képe. Lehorgasztott fejjel mentünk be az osztályba a csengetésre. Tanítás után együtt mentünk, hazafelé ahogy szoktunk egy jókora darabon. Míg én szokás szerint egyfolytában beszéltem és beszéltem, ő a szokottnál is csendesebb volt. Akkor jutott eszembe, amikor már rég elbúcsúztunk. De hamarosan elfelejtettem az egészet. Telt- múlt az idő. Jött a tél, a tavasz és észrevétlenül vége lett a tanévnek. Jött a bizonyítványosztás. Tudtuk, hogy egyikünké se lesz kitűnő. Se mindegyik tantárgyból se szorgalomból nem kaptuk meg. Én magatartásból sem, de Panka se. Tanítás után együtt mentünk, hazafelé ahogy szoktunk egy jókora darabon. Míg én szokás szerint egyfolytában beszéltem és beszéltem, ő a szokottnál is csendesebb volt. Akkor jutott eszembe, amikor már rég elbúcsúztunk. Viszont az szöget ütött a fejembe, hogy mostanában olyan ritkán mehettem fel hozzá. De hamarosan elfelejtettem az egészet.

Az iskolás évek

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6302
Időpont: 2020-11-22 14:48:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tudom,nagyon jól fog kiesni!
Szeretettel:sailor
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
1029
Időpont: 2020-11-22 11:57:29

válasz sailor (2020-11-21 13:29:45) üzenetére
Kedves sailor!
Köszönöm szépen :)
Még töröm a fejem, hogy hova szőjem bele Panka "különlegességét" (folyamatába, vagy a végén. Persze a különlegességén is töröm a fejem.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
6302
Időpont: 2020-11-21 13:29:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Suzanne!

Ez is egy érdekes részlet!
Panka nagyon különleges,nem tudni,miért olyan agressziv!
Remélem kiderül a folytatásban!

Szeretettel gratulálok!
Folytasd minél hamarabb

Szép napot!

Szeretettel:sailor

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A köd mögött című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 59. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 59. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) jégvirág című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) jégvirág című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Advent című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Advent című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Mikulás című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A zene nem ismer határokat címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Örökké velem maradsz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)