Gyémántjait köszörüli
a Horizonton a hajnal.
Halkan suttog fülemben a szél,
hiába múlt feletted annyi év
szelíd barázdát, gödröt ás.
Kegyetlenül annyi tőr forgott
szívemben...rögös úton vánszorgott,
gyötörtek az élet szörnyalakjai.
Dal fakadt, a fáradt ritmusokból
lángot szórtam, lobogott
gyertyám törpe lángja,
azt hittem óriás.
Voltam angyal, voltam fúria,
voltam boldog és boldogtalan.
Vergődtem célt szaggató vágyban,
most eljött az alkony,esti lázban
szédült vízió, egy hang keres,
egy angyal vezet.
S a réten engem ágaskodva néznek
gyémántreggel, a nyíló pipitérek.