HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47963

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: lávaFeltöltés dátuma: 2007-03-12

Csodaország 4. fejezet

Károlynak igaza lett, a gyerek tényleg nem bánta apja döntését, így augusztus első hetének végén hazaindultak. Ekkorra már sikerült egy kicsit kimozdítani a lányt letargiájából, s amikor a pesti lakásba értek Kitti szemében fény csillant, amit Károly észre is vett.
- Tetszik ugye? Jó lesz, itt meglátod. Erre a két szobára gondoltam - vezette be a lakás, belső szobáiba, amelyek csendes, napfényes helyiségek voltak.
- Nagyon szépek! Ez tetszik!
- Ezek voltak a hálószobáink.
- Most kitúrtalak?
- Dehogy! Egy idő óta én az elsőben alszom. A dolgozóban. Itt nyugalom van. Ez a lakás legnyugodtabb része, ezért választottuk mi is hálónak. Jó lesz itt nektek. Velem, ha nem akarsz, még találkoznod sem kell, mert még a fürdő is elől van. Én nem foglak zavarni, de arra kérlek, ha bármiben segíthetek, csak szólj! Rendben?!
- Igen, köszönöm. Nem zavarok, nem akarom feldúlni az életed, ne haragudj, hogy eddig is megzavartam a nyugalmadat. - Kitti hangjából érezhető volt, hogy sírással küszködik. Próbálta tartani magát, de Károly megérezte.
- Ne mond ezt, örülök, hogy itt vagy, hogy elfogadtad a segítségemet. Próbálj megnyugodni. Rendezkedj be, kényelmesen. Különben meg az utóbbi időben túlságosan nagy csönd volt körülöttem. Itthon már régóta egyedül vagyok. Azt szeretném, ha jól éreznéd itt magad, s az sem baj, ha zavarsz netán. Csak ne légy szomorú, kérlek szépen. - Átkarolta a lány vállát - Tomi cuccait átviszem a nappaliba, így a szekrényeket is használhatod. A másikban is találsz, gondolom elfértek mindketten.
- Mutasd meg a fürdőben, és a konyhában mit használhatok.
Miután mindent megmutatott, s megbeszéltek, a dolgozóba vonult, engedve, hogy a lány nyugodtan rendezkedjen be. Zavarban volt, hisz egyre nagyobb hatást gyakorolt rá. Próbálta kiverni a fejéből, jól tudta kapcsolatuk pusztán baráti lehet. Be kellett azonban látnia, hogy egyre inkább befolyása alá került, akárhogy is tiltakozik ellene. Úgy gondolta, ha nem látja könnyebb elviselni a közelségét, de a gondolat, hogy csak egy ajtó választja el tőle, nem hagyta nyugodni. A nyaralóban idáig mindig látta, s ez is elég volt, hisz szemei jóllakhattak a látvánnyal. Most, hogy kinn matat különös izgalmat okozott neki. Elhatározta azonban, hogy keveset fog mutatkozni, nem akarta Kitti azt higgye, zavarja. Eddig is itt tanyázott. Tulajdonképpen mióta fia kinn tanul csak ezt a szobát használja, a belsőket nem, azért is ajánlotta fel a lánynak. Arra nem számított, hogy a puszta gondolat, csak, mert itt van, ilyen hatással lesz rá, hisz együtt töltötték az egész júliust, de mindig sikerült felülemelkednie érzelmein. Ezért biztos volt abban, hogy tolakodó nem lesz. Hagyja a lányt, heverje ki a traumát, és élje a saját életét, de amíg itt él, legalább biztonságban tudja őket. Elhatározta azt is, megtalálja a módját annak, hogy segítse. Akár mennyire nem akarja, mondván "senkitől nem kell semmi. Egyedül kell megbirkóznia a feladattal." Ha kell, titokban segít. Az járt a fejében, hogyan tudná elérni a gyerek számára a biztonságot. Tudta, érezte, Kitti jó anya lesz, de ott bujkált benne a gondolat:" Mi van, ha mégsem? Hisz olyan fiatal, még ő is gyerek." Elfogta a félelem, az, amit felesége okozott neki, amikor magára hagyta gyermekét. Elhatározta, biztosítani fogja a kicsinek, hogy legyen valaki az anyja mellett, akire számíthat. Úgy érezte, már most szereti ezt a kis embert, akihez ugyan semmi köze, de mégis közel érezte magához. Azt gondolta, az élet kegyes lesz hozzá, s így közel a negyvenhez új távlatokat nyit számára. Teljesen felvillanyozta a gondolat. Tudta gondoskodni fog róla bármi áron. Ült az asztalnál, de gondolatai minduntalan visszatért Kittihez. Sehogyan sem hagyta nyugodni. "Mindegy, majd meglátom, mit tehetek." - futott át az agyán, s elindult kifelé, hogy kávét főzzön.
Kitti a konyhában ült, arcát tenyerébe rejtve sírdogált. Amikor meglátta Károlyt, hirtelen megtörölte arcát, s felugrott, mintha dolga lenne. A férfi azonban észrevette, odalépett hozzá és átkarolta, hogy megnyugtassa.
- Mi a baj? Meglátod, jól megleszünk. Kérlek szépen, ne sírj! Elmondod mi bánt? - Olyan lágyan, kedvesen szólt, hogy a lány könnyein keresztül elmoso-lyodott.
- Nem tudom, mi van velem. Tulajdonképpen örülnöm kéne, hisz itt minden megvan, ami kell, de mégis. Úgy érzem, valami hiányzik. Vagy inkább valaki. Ne haragudj rám, te jó vagy hozzám, de úgy hiányzik Zoli. - Kitti próbálta tartani magát, hüppögve folytatta. - Tudod eszembe jutott, hogy a kicsinek nem lesz apukája. Pedig Zoli úgy örült neki. - Bármennyire próbált erős maradni, elsöprő erővel tört fel belőle a sírás. Károly magához szorította, úgy ölelte, s simogatta a hátát.
- Miért haragudnék, tudom mennyire rossz neked most. Elhiszem. Biztosan nagyon nehéz, de most gondolj a picire, arra, hogy az ő élete jó és biztonságos legyen. Előbb-utóbb a fájdalmad is lecsitul. Ha majd látod a babát, akkor már könnyebb lesz, hidd el. Most is tudsz erőt meríteni belőle, mert érzed, hogy él és egészséges.
- Igen, az olyan jó érzés, amikor rúg. Abból tudom, hogy van nekem.
- Látod, mindig gondolj arra, nem vagy egyedül. Ő itt van veled - tette a lány hasára a kezét Károly - szépen fejlődik, s erős egészséges baba lesz belőle, meglátod. Most csak azzal törődj, hogy se neked, se neki ne legyen semmi baja. Tudnod kell, számíthatsz rám. Melletted állok. Ha akarod, még apukája is leszek a picinek. Szívesen vállalnám őt. Gondolkozz rajta. Jó? Kérlek szépem! Nem kell válaszolnod most, csak gondolkozz rajta. Van időd, mert, ha jól számolom, úgy december környékén jön.
- Igen, karácsonykor - Emelte föl könnyes arcát a lány. Károly letörölte könnyeit. - Addig kell eldöntened. Ha érdemesnek találsz arra, hogy a gyerme-ked apukája legyek, akkor addig kell válaszolnod. Én lennék a legboldogabb, ha így döntenél. Természetesen ez téged semmire sem kötelez, csak a kicsit szeretném biztonságban tudni. Azt tudnod kell, hogy amíg kiskorú vagy, nincs biztonságban.
- Tudom. Amikor jelentkeztem a gondozóba, akkor mondták, de Zoli már márciusban töltötte a l8. Azért sem akartam visszamenni oda. Nem akarom, hogy elvegyék, mert én csak februárban leszek nagykorú.
- Most már ezt is tudom - mosolyodott el Károly - Addig kell megvédeni őt. Utána már biztonságban van, hisz tudom, hogy jó anyukája leszel. - Simogatta meg szelíden a lány arcát.
- Biztos, hogy fogom tudni, mit kell tenni?
- Igen fogod, de ha nem, itt vagyok és segítek. Tudod, tőled függ, csak tőled! - Csókolta meg a lány homlokát. De ahogy tartotta karjai között csillapíthatatlan vágy ébredt benne, hogy megcsókolja. Még idejében kapcsolt azonban, így csak nézte a kedves arcot, amely könnytől ázottan állt előtte. Látta szemét, amelyben szomorúság ült, de a különös fény ott bujkált benne. A fény, amely a remény fénye is lehet. Nézte, nézte, arcában érezte a lány leheletét, orrában hajának illatát. Maga sem tudta hogyan, de hirtelen saját hangját hallotta, amint a lányhoz beszél:
- Kiki édes, adj nekem egy esélyt, kérlek. Add vissza nekem az önbecsülésem, amit már évek óta elloptak tőlem. Hogy olyan legyek, mint amilyen lenni szeretnék. Tudom, hogy még nagyon fáj, de talán egyszer eljutsz hozzám, s talán elfogadod a szerelmemet. Talán, ha.... Ha úgy érzed, ha méltónak találsz, ha nem zavar, hogy... a 20 év. Tudom, hogy még nem, csak van-e esélyem, csak azt tudnám. Mióta itt vagy, van értelme újból az életemnek, hisz örülök neked, nektek, örülök, hogy látlak, hogy élsz. Nagyon szeretlek téged! Tudom, hogy nem lenne szabad, de nem tudok harcolni ellene. Nem tudok, hiába akarok, nem megy! Teljesen megbabonáztál. Te, te édes kis boszi! Te vagy a világ legszebb kismamája. - Nem bírta tovább, forrón megcsókolta a lányt, de hirtelen kapcsolt, mintha álomból ébredne - Nem, ezt nem szabad! Ne... ne... ne haragudj!! - Zihálva levegő után kapkodva elengedte, s eltűnt.
Kitti csak állt bénultan, mert nem számított erre. Nem tudta hirtelen mi történt, csak értetlenül, szinte bambán nézett maga elé. Mire felocsúdott Károly már ott sem volt. Hallotta, amint a dolgozószoba kulcsa fordul a zárban. Állt egy darabig, majd lehuppant a székre. Sehogyan sem tudta felfogni mi történt. Azt tudta, hogy Károly még véletlenül sem volt illetlen vagy szemtelen, sem tolakodó idáig. Mindig tisztelettel és érzéssel beszélt vele, vigyázva, hogy meg ne bántsa. Éppen ezért nem tudta, nem értette kifakadását. "Mivolt ez? Vallomás? Igen! De hát akkor?" - zakatoltak a fejében a gondolatok, kérdések. -"Most mit csináljak?" - Teljesen megzavarodott. -"Vajon őszinte volt-e, vagy csak a sajnálat mondatta vele? Őszintének Tűnt. És most mi lesz? Hogy lesz ezután? Én Zolit szeretem, de most....? Tudom, hogy ő is magányos, de ... Én nem akartam ezt! Nem akartam! Mit tegyek most? S amit a babáról mondott, azt komolyan gondolta? Tudom, hogy jó apja volt Tominak is, de biztos, hogy jó ez? Az én kicsi babámat is szeretné, de megtehetem-e? Ráakaszthatom-e más gyerekét? Van-e hozzá jogom? Mégha ő kér is rá? Később nem lesz-e neki hátrányos?" - Egy csomó kérdés, amire nincs válasz, amire Kitti nem tudta a választ. Tépelődött. - "Kitől kérhetnék tanácsot? Ki az, akihez fordulhatnék? Talán Kati mama!? Igen, talán tudja, ő talán megmondja!! De lehet, hogy szóba sem áll velem! Az nem lehet!!" - Hirtelen elhatározással a nappaliba ment és felemelte a kagylót. Ahogy tárcsázni kezdte a jól ismert számot, elfogta a félelem, az idegesség. - "Mit mondjak? Hol voltam eddig?"
- Halló tessék - hallotta az ismeret hangot. Első pillanatban meg sem tudott szólalni, mert elakadt a szava.
- Halló! - Hallotta ismét - Szóljon bele, vagy leteszem - jött idegesen.
- Kati mama én vagyok - Nagy erőfeszítésébe került, míg kipréselte a szavakat.
- Kitti?! Te vagy?! - jött a döbbent kérdés.
- Igen. Beszélni szeretnék veled, ha nem haragszol rám, ha szeretsz még! - csuklott el a hangja, s ismét sírva fakadt.
- Kitti?! Dehogy! Miért haragudnék, persze, hogy szeretünk kislányom! Istenem! Hol vagy? Merre? - a vonal túlsó végén sem bírták tovább, a zokogás a telefonon is átjött. - Eltűntél, már kerestettünk. Miért? Miért tűntél el? Már mindenhol kerestünk.
- Azt hittem engem okoltok, hogy én tehetek róla! - Zokogott Kitti.
- Teee?? Istenem! Dehogy! Sohasem hittük ezt!
- Tudnánk találkozni valahol? Oda nem akarok menni, de beszélni szeretnék veled, veletek.
- Persze. Hol, mikor? Mondd!!
- Talán holnap a Mekiben a Nyugatinál. 3-kor jó?
- Jó, ott leszünk! Jól vagy? Gömbölyödsz?
- Igen, jól vagyok, vagyunk! Majd holnap meglátod. Már szépen fejlődik az unokád. Mama én... én! - Nem bírta tovább, fojtatni, mert fuldokolva ismét kitört belőle a sírás. Lassan letette a kagylót, s tántorogva szobájába indult. Az ágyra vetette magát, s megállíthatatlanul sírt. Egy idő után elaludt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-03-14 15:33:15

Ez után a fejezet után már kezdem érteni, miért az a címe, hogy csodaország.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Bal/eset címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)